Rika Shiomi

Tárgy: Rika Shiomi Vas. 05 Feb. 2012, 03:49

Név: Rika Shiomi
Nem: nő
Életkor: 16
Születési hely: Kioto, Japán
Láng: Sivatag

Kinézet: Első pillantásra egy szép, fiatal, (hosszú ezüst hajjal megáldott) és aranyos kislányt láthatsz, aki semmiben sem különbözik kortársaitól. Ez nagyjából igaz is. Az isten kis dekoltázzsal áldotta meg a lányt, amit több férfi is meg szokott neki említeni, ám ő ezt egy tökönrúgással díjazza. Hát nem nagylelkű? Az öltözködésre-annyira figyel, mint más korabeli lány, hiszen akár órákat is képes eltölteni a sálja igazításával, vagy a haja fésülésével, bár ő ezt inkább igyekszik nem nagydobra verni. Ha már a ruhájánál tartunk, ő nem szereti a csicsás, tömegből kitűnő ruhákat. Ő inkább az olyanokat szereti, ami nem feltűnő, és kényelmes. Szereti elrejteni az arcát a kapucnijában, mivel eléggé visszafogott, legalábbis első benyomásra. Kb. 45 kg. és 160 cm.

Jellem: Nem különbözik sokban a többi átlagos tizenéves lánytól, könnyedén elveszne akár a többi szürke ember között. Visszafogott, bár néha előbújik belőle a kedves, ismerkedni kívánó lány, bár a múltja miatt nehezen nyílik meg mások előtt, és így nehezen is bízik meg másokban. A lelkiismeretére nagyon odafigyel, ezért nem szeret megtenni olyan dolgokat, amivel nagyon túllépné a törvényt, bár néha-néha egyetlen baklövés még belefér. Ha harcra kerül a sor, akkor próbál mindent egyedül megoldani, de ha valamit nagyon elront, akkor onnantól már csak másokra támaszkodik. Általában visszafogott, de nagyritkán az aranyos kislány éne is elő szokott bukkanni a harcok alatt...de tényleg csak ritkán.

Felszerelés: Több kis kulacsszerű tárgy, amiben homokot szokott tárolni, amiket az illúzióihoz használ fel. Láncok.

Előtörténet:

"A család, és a szeretet egy gyenge illúzió. Az egyetlen, amire számítani tudsz ebben a hatalmas galaxisban, az önmagad."

Hideg volt, és havazott. Pedig még csak november volt, és még el sem kezdődött a tél. Ha már most ilyen hideg van milyen lesz majd decemberben? A hó lassacskán szemerkél, s így beteríti a földet, és a növényeket meleg, fehér hótakaróval. A hóban egy kisbaba fekszik, gondosan betakarva. Már nem lehet tudni, hogy ki hozta ide, hiszen a hó már betakarta a lábnyomokat. A kisbaba magára volt utalva. Szegényke lassan halálra fagyott, s kis szívében egy űr tátongott, és azt az űrt, csak a szülői szeretet tölthette volna be. A kislány ebben a pillanatban mindennél jobban vágyott egy anyai meleg ölelésre. Ám ebben a pillanatban a kezén lévő gyűrű világos barnás fényben kezdett úszni, és hirtelen beterítette a kislányt. A lány már javában aludt, úgy tűnt, hogy nem is érezte a külvilágot. A lángok egyre nagyobbak lettek, és lassan dolgok kezdtek meg jelenni a kislány körül. Először egy nő ált össze a lángokból, majd egy férfi, és utánunk rögtön egy hatalmas ház, kandallóval, és családias légkörrel. A kislány amikor felébredt, meglátta a nőt, akit rögtön édesanyjának tekintett, és rámosolygott.
-Rika lesz a neved. Shiomi Rika. -A nő felvette a kisbabát, és onnantól kezdve nevelte, vigyázott rá.

12 évvel később..

-Kislányom, kérlek, siess! Elkésel a suliból! -Kiálltott rám anyám. Nem szerettem az iskolát. Jobban szerettem inkább aludni, és harcművészetet tanulni az apámtól. Ő volt a város egyik legjobb judo és karate mestere. Igazi védő, és becsületes apa, akire mindig számíthattam. Az édesanyám nem dolgozott, hiszen anyai ágról annyi pénzt örököltünk, hogy megengedhette magának azt, hogy itthon maradjon velem, és főzzön, mosson, és ha kell, segítsen a tanulásban. Igazi szerető családom volt, és ezért úgy éreztem, hogy mindenem megvolt. Lassan ki tápászkodtam az ágyamból, és felhúztam magamra az iskolai egyenruhát. Ezután megmosakodtam, megreggeliztem, majd elindultam az iskolába. Két háztömbbel arrébb már várt a legjobb barátnőm, Yuki.
-Rika, siess már! Van egy csomó új hírem, ami téged érdekelhet! -Integetett felém, amikor meglátott. Ő mindig ilyen aranyos, pletykás lány volt, de én pont ezért szerettem. Amikor odaértem hozzá, kifújtam magamat, majd tovább indultam vele, de most már sétálva.
-Szia. Sajnálom, de elaludtam. Már megint. -Hajlongtam előtte, ő pedig csak nevetett. -Ez most nem érdekes. Van egy érdekes hírem neked. A nagyimmal beszélgettem tegnap, és elmondtam, hogy holnap reggel is veled fogok menni a suliba, mint minden reggel úgye. Erre ő elmesélt nekem egy régi történetet rólad, és a családodról, és érdeklődni szeretnék róla, hogy igaz-e?!
-Fejezte be, és várta a reakciómat. Sokat nem kellett várnia, hiszen engem is elkezdett érdekelni ez a történet, és egyből szóra bírtam. -Tudod, a történet úgy szól, hogy az a terület ahol laktok, egy szellemház. A nagyim azt mondta, hogy aznap amikor megépült a ház, vagyis pontosabban egy nappal előtte még semmi sem ált ott, de másnap reggel már ott állt készen a ház, és a családod is már beköltözött. Ez egy nagyon komoly kísértet históriát idézett elő rólatok, bár én erről csak most hallottam először. És te? -Én erre egy jó nagyot nevettem, hiszen egyértelmű volt, hogy ez hülyeség. Egy nap alatt képtelenség felépíteni egy ilyen nagy házat, mint a miénk. -Nem, nem hallottam róla. Ugye te sem hiszel ilyen hülyeségekben? -Yuki elmosolyodott, és megrázta a fejét, ami annyit jelentett, hogy nem. Az iskola után megint együtt mentünk haza. Amikor én hazaérkeztem, elkezdtem bámulni a házunkat, és közben eszembe jutott az a történet, amit Yuki mesélt. Bennem volt az a kíváncsiság, és az a késztetés, hogy megkérdezzem a szüleimet erről. Gyorsan felfutottam a konyhába, és megkerestem az édesanyámat.
-Anyu, anyu! Te is hallottad azt a históriát rólunk, ami arról szól, hogy a házunk egy nap alatt épült fel? Mondd, hogy csak egy hülye kitaláció! -Nevettem fel, de az anyám nem nevetett. Lassan felállt a székéből, odasétált hozzám, és átölelt. -Tudtam, hogy egyszer eljön azaz idő, amikor el kell mondanom az igazságot, de nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan.. -Sóhajtott fel édesanyám. -Anyu, miről beszélsz? -Most már tényleg érdekelni kezdett, hogy mi van. Csak nem lehet igaz a történet. Vagy igen? Remélem nem. -Valójában ez a pletyka igaz. A ház, amiben most állunk, valóban egy nap alatt épült fel, vagyis jobban mondva nem is épült fel. Ez a ház csak egy illúzió, amit te hoztál létre. Nem akarlak összezavarni, ezért mindent alaposan elmagyarázok. -Ahogyan anya elkezdte mondani az igazságot, lassan arra lettem figyelmes, hogy a házunk homokszemcsékre hullik szét, és lassan elfújja a szél. Ettől a látványtól egyszerre görcsbe rándult a gyomrom, de sajnos még nem volt vége. -Van a kezeden egy gyűrű, ami eddig láthatatlan volt számodra. Az a gyűrű egy különleges erőt kölcsönöz számodra, amivel illúziókat tudsz létrehozni. Az illúziókat nagyon régen, még kisbaba korodban hoztad létre.. -Folytatta volna, de én dühösen félbeszakítottam. -Illúziókat? Vagyis nem csak a ház volt illúzió? Hát mi még? -Kérdeztem lassan már hisztizve. Anyám arcán egy könnycsepp hullott le, amivel következtetni tudtam valamire, amit nagyon nem akartam elfogadni. -Én is illúzió vagyok. Sajnálom kislányom. Az igazi szüleid elhagytak, ezért létrehoztál engem, mint egy pótanyát. De ne félj, te nagy dolgokra vagy hivatott. Tessék, itt egy levél. Menj el erre a címre, és mindent megtud.. -Amiután anyám átadta a levelet, egyből úgy járt, mint a ház. Eltűnt. Azt ugye mondanom sem kell, hogy sokkot kaptam, és egy pillanatig azt sem tudtam, hogy mi az igaz, és mi nem. A remegő kezemben szorongattam az utolsó ajándékot attól a nőtől, akit már soha többé nem szólíthatok anyának. A következő pillanatban a remegés mellé nagy könnycseppek is társultak, majd a végén óriási kiborulás. Egy fél órával később, nagy nehezen feltápászkodtam a földről, és átmentem Yuki-hoz.
-Szia, Rika! Mit szeretnél? -Nem akartam elmondani neki az igazságot, mivel még én sem tudtam, hogy mi az igazság. Ezért csak egy egyszerű füllentéssel kikerültem mindent. -A szüleimmel elköltözünk. Ők otthon maradtak összepakolni. Addig itt maradhatok nálatok? Csak egy-két napig lennék a terhetekre! -Yuki mindent elhitt, és beleegyezett abba, hogy náluk maradjak pár napig. Aznap este nem tudtam aludni, ami nem is csoda, hiszen mindent alaposan el kellett rendeznem a fejemben. Most nincs, családom se otthonom ahova elmehetnék. Nincs pénzem, se ruháim, amiket használhatnék. Csak egy nyamvadt levelem maradt, ami remélhetőleg egy kedves barát, vagy ismerős lakcímét tartalmazza. Lefekvés után kinyitottam a levelet. A levél tartalma, ahogy gondoltam egy névből és egy lakcímből állt. Úgy tűnik Tokyoba kell elutaznom. Sajnos nem tehettem mást. Másnap reggel elköszöntem Yuki-tól, de előtte kértem egy kis pénzt és egy-két kölcsön ruhát az utazásra, hogy azért még se keljen portyáznom. Vonattal mentem el Tokyóba, és egyből fel is kerestem a levélben álló lakást. Egy hatalmas luxusházhoz vezetett az utam, méghozzá a Furude családhoz. Gyorsan be is csöngettem, majd bemutatkoztam a ház inasának, aki beinvitált, és elvitt a ház tulajdonosához. Egy húszas éveiben járó nő volt a ház tulajdonosa, akinek szintén úgyanolyan gyűrűje volt, mint nekem. (Amúgy a gyűrűt, csak tegnap este vettem észre a zuhanyozásról, addig nem volt látható számomra.) A nő elmosolyodott a nevem hallatára, majd bemutatkozott.
-A nevem Chiaki. Chiaki Furude. Pár éve jártam Kiotóban, és felfigyeltem az illúzióval keltett házadra. Túl gyenge illúzió volt ahhoz, hogy ne vehessem észre. Ezután gyorsan utánna jártam a dolognak, és odaadtam a szüleidnek egy levelet, hogy ha majd még is kiderülne az igazság, és tönkre menne az eddigi életed, akkor befogadnálak, és megtanítanálak használni az erődet. Eddig felfogtad? -Kérdezte határozottan, elutasító tekintettel. Én nagyon remegtem a félelemtől, hiszen még a sokk mindig nem múlt el, ezért csak biccentettem egyet. A nő folytatta a mondókáját, de előtte betessékelt a nappalijába, és megkínált egy teával. Ezután nagy nehezen a fejembe "nyomkodta" azokat az információkat, amik szükségesek lennének nekem, de csak egyenként, lassan, hiszen így is sok mindent alig értettem. Beszélt a maffiáról, a lángokról egy keveset, és a családokról. Mivel nem a hülyék közé tartozom, ezért ügyesen fel tudtam fogni mindent, bár egy-két dolgot még visszakérdeztem. -Adok egy hetet, hogy kipihend magad a történtek után, majd elkezdjük az edzésedet! -Mondta, majd felállt, és felment a szobájába. Innentől kezdve az inas bemutatta a házat, a szobámat, és adott nekem ruhákat, amik jók voltak rám. Őszintén szólva tetszett nekem a ház, és a környezet, valamint a nő is nagyon szimpatikus volt, így nagy nehezen, de elfogadtam a helyzetemet. Egy héttel később már teljesen lenyugodtam, ezért Chiaki-sensei magához hívatott.
-Chiaki-sensei, hívatott engem, igaz?
-Igen, ma ebéd után elkezdjük az edzésedet. Addig is pihenjél, és egyél sokat. Szükséged lesz az erődre.
-Rendben, köszönöm! -Hajoltam meg. Óh, és Chiaki-sensei!
-Mit akarsz?
-Mindent köszönök, még egyszer!-Mondtam, majd kimentem a teremből. Ebéd után a kertben vártam őt, ahogyan üzente. Vagy tíz perccel később egy kislány jelent meg, gyorsan odafutott hozzám, és leszúrt egy késsel. Annyira gyorsan történt, hogy nem is tudtam védekezni. Ám mielőtt megszólaltam volna, a kislány eltűnt, és a sebemet sem éreztem már. A kislány helyére lassan Chiaki-sensei teste formálódott ki, aki eléggé elégedetlen arcát vágott felém.
-Még egy is kis gyenge illúziótól is rosszul leszel? Nehéz dolgom lesz veled, te lány. -Mondta, majd mutatott még rengeteg hasonló technikát, de persze nem várta el, hogy én is meg tudjam csinálni. Először a gyűrűkről mesélt nekem, és a lángokról, majd miután mindent megértettem megkérte, hogy próbáljam meg előhívni a sivatag lángomat. Ő könnyedén előhívta akkor, amikor csak akarta, ezért úgy gondoltam, hogy nem lehet olyan nehéz. Erősen elkezdtem koncentrálni, majd belevezettem az energiámat a gyűrűmbe, és ekkor...nem történt semmi.
-Kölyök, ne csak koncentrálj, hanem gondolj arra is, hogy miért akarod előhívni a lángodat. Erősebb akarsz lenni, vagy talán meg akarsz védeni valakit? Válassz egy célt! -Mondta. Én ez után elkezdtem gondolkodni, hogy mi is a célom az életben. A szeretteimet nem nagyon kell megvédeni, ugyanis Yuki nincs veszélyben, a mesteremet pedig nem kell megvédeni. Az amit most legjobban akarok, megkeresni a szüleimet, és ezt csak akkor tudom megtenni, ha erős leszek. Ez lesz az én elszántságom jelképe. Ezután még egyszer megpróbáltam előhívni, de még most sem sikerült. Majd még egyszer, de még mindig nem. Chiaki-sensei a képembe röhögött, és én ettől annyira mérges lettem, hogy hirtelen fellobbant a világosbarna színű láng.
-Sikerült! Chiaki-sensei, sikerült! -Kiáltoztam boldogan.
-Én is látom, te marha! -Morgott vissza Chiaki-sensei, amin persze nem lepődtem meg, hisz ilyen a természete.
-Nos, akkor mára ennyi. Majd holnap folytatjuk! -Mondta, majd hirtelen eltűnt. Lassan kezd idegesíteni ezekkel a trükkökkel. Ezért persze nekem is meg kell tanulnom.. majd egyszer. Másnap korán-reggel fel kellett kelnem, mert Chiaki-sensei hajnali edzést akart csinálni. Azt mondta, hogy ma fogom megtanulni az első illúziómat. Nagyon izgatott voltam, ezért már a megbeszélt időpont előtt egy órával fent voltam, és vártam a sensei-re. Ő persze mint mindig, pontosan érkezett. Amikor az óra pont átvált a megbeszélt időpontra, mindig feltűnik a semmiből. Néha-néha olyan érzésem van, hogy már előtte is itt szokott állni, bár ez lehet, hogy csak paranoia.
-Ma a sivatag láng használatát, vagyis az illúziókat fogom neked megtanítani. Egy illúzió csak akkor illúzió, ha az ellenfél elhiszi, hogy valódi. Egy erős illúzió, pedig akkor erős, ha a teremtője is elhiszi, hogy létezik. Ezt jegyezd meg, hiszen ha egy harc közepén kételkedni kezdesz magadban, az a végedet is jelentheti! -Mondta, komoly arccal. Az ilyen fontos dolgokat, általában mindig elszoktam felejteni, de azért megpróbáltam észben tartani. Ezután Chiaki-sensei aktiválta a gyűrűjét, és folytatta a magyarázást.
-A sivatag lángúak illúziójának egyik fontos alapja, a homok. Ha nincs a közeledben homok, akkor semmit sem érsz. Ezért ajánlom, hogy szerezz be apró tárolókat, amikben homokot fogsz tárolni, hogy a szükség idején használhasd azokat! Na, akkor kezdem egy könnyű illúzióval.. -Kezdett máris bele. A gyűrűje erősebben kezdett lángolni, és hirtelen egy kevéske homokot is elkezdett fújni a szél. Éreztem, hogy hamarosan történni fog valami, és igazam volt. A lábam alól hirtelen eltűnt a zöld fű, és egy hatalmas futóhomok vette át a helyét. Nagyon valóságosnak tűnt, így elhittem, hogy igazi és ezért elkezdtem süllyedni.
-Chiaki-sensei.. Segítsen! -Kiáltottam segítségért, de ő csak nevetett, majd a végén hozzátette. -Ha már ilyen kis illúzióknak is bedőlsz, akkor semmi dolgom veled. Ilyen gyenge gyerekekkel, mint te, nem kellene foglalkoznom! -Kiabált velem dühösen. Én remegtem a félelemtől, ugyanis már csak a fejem látszott ki a homokból. Mivel márcsak pár percem volt, ezért elkezdtem győzködni magam, hogy ez a homok csak illúzió, a képzeletem játszadozik velem, ezért nem tudok meghalni. Miután ezt végig gondoltam, újra érezni kezdtem a füvet a lábam alatt, és lassan észrevettem, hogy nem is süllyedtem sehova.
-Ez egy nagyon komoooly képesség! Ezt biztosan meg fogom tanulni! -Mondtam Chiaki-senseinek, de ő csak vállat vont, és eltűnt. Persze ez engem nem érdekelt, onnantól kezdve minden nap gyakoroltam, reggeltől-estig. (kivétel hétvégéken, azokon inkább aludtam..) Két éven át így ment a gyakorlás, hogy Chiaki-sensei mindig véletlenszerűen átvert egy illúzióval, és nekem ki kellett törnöm belőle. A második évben azonban már illúziókat is sikerült létrehoznom magamtól. Persze a mesteremet nem tudtam becsapni vele, viszont egész jól sikerült egy-kettő. A tizenötödik születésnapomra Chiaki-sensei egy különleges ajándékot adott számomra. Egy fegyvert, ami nem volt más mint egy lánc. Egy aranyozott lánc, pengékkel az élén. Különleges egy fegyver volt számomra, hiszen Chiaki-senseitől kaptam. A szülinapi tortám megevése után ki is mentünk gyakorolni a láncommal. Ügyesen kellett forgatni, és jó gyorsan. Egy-két órás gyakorlás után egész jól ment nekem, hiszen ügyesen tudtam forgatni, és így Chiaki-sensei lábára rátudtam tekerni, majd azt meghúzva mindig kibillentettem az egyensúlyából, és ezután egy gyors csapással a pengékkel könnyen letudtam győzni. Büszke volt rám. Azt mondta, hogy azért adta, hogyha elfogyna a homok a közelemben, vagy csak nem lenne időm illúziót létrehozni, akkor ezt a láncot könnyedén használhatom önvédelemre. Nagyon örültem neki, ezért sokat is gyakoroltam vele. Az edzésem még egy évig tartott. Ez idő alatt minden fontos információt elmondott nekem a maffiáról, megtanított illúziókat teremteni, de most már tökéletesen, és végül mutatott pár különleges támadást a láncommal. Szomorú voltam, hogy ilyen gyorsan elszaladt ez a pár év. Chiaki-sensei szintjét még nem értem fel, de már így is erősnek mondhattam magam. Egyik nap magához hívatott a sensei.
-Már vártalak, Rika-chan. Nagyon sokat fejlődtél ez alatt a pár év alatt, és Én már többet nem taníthatok neked. Tudom, te nem így gondolod, de ha tényleg erős szeretnél lenni, akkor keresel egy maffia családot, és ott fejleszted tovább a képességeidet! Ám, amíg keresel, szívesen felajánlom még pár hónapig, netán évig a házamat! Persze ha még nem untál meg engem.. -Nevetett fel, majd folytatta. -Én ebben az évben, nagyon keveset leszek itthon, ugyanis a főnököm felkért, hogy segítsek neki Egyiptomban, mivel az egyik ellensége elkezdett rá vadászni, és meg kell őt védenem. Addig te leszel a ház úrnője. Kérlek, az alatt is gyakorolj, amíg távol vagyok, hiszen még van mit gyakorolnod. Ha valami vészhelyzet van, akkor szólj a komornyiknak, neki megadtam a telefonszámomat, és a lakcímemet ahol elérhetsz. Remélem nem fogok hiányozni! -Kacsintott rám, majd felállt a székéből, odajött hozzám, és megölelt. -Sok szerencsét, kölyök! -Ha a mesterem nem tanította meg volna azt, hogy soha se sírjak, akkor most már régen bömböltem volna, de nem akartam csalódást okozni neki, ezért elfogadtam a parancsait, és megígértem neki, hogy sokkal erősebb leszek mire visszatér. Másnap reggel már indult a repülőgépe, és innentől kezdve elkezdődött az én igazi, kalandokkal teli életem..

Az élet megy tovább... még jóval azután is, hogy az élet öröme elillant...

Egyéni fegyver
Neve: Desert Catene / Sivatag láncai
Típusa: közelharci
Kinézete: Egy átlagos lánc, aminek pengék vannak a végén. A színe arany színű, de ettől függetlenül nem aranyból van.
Speciális képessége/képességei:

A sivatag bosszúja / Revenge of the Desert
Rika gyorsan elkezdi pörgetni a láncait, és közben belevezeti a lángjait. Ettől kezdve az a tárgy, vagy ember amihez hozzá ér, elkezd homokká bomlani. Ez mindig csak az érintett pontnál következik be. Ha a lánccal viszont már majdnem az egész testét megérintette a célszemélynek, akkor az elájul a sokk hatására, ha viszont tárgyról van szó, akkor eltűnik.
Rémület / Terrore
Ha Rikának valahogyan sikerül leláncolni az ellenfelét, és mozgásképtelenné tenni, akkor a láncban lévő sivatag lángok rémképeket vetítenek az ellenfél fejébe, így megrémisztve azt. Vallatásra első rangú, hiszen akár azt is elhitetheti a személlyel, hogy letépi a kezét, vagy egyéb végtagját, míg ez közelről sem igaz.

Készen vagyok, végre! ^^

Köszöntelek az oldalon ^^

Akkor vágjunk bele.

Helyesírás: Erről csak annyit tudok mondani, hogy volt egy két hely, ahol rosszul használtál ragot. Egy rész, ahol zavaros volt a történet, de a lényeg érthető. Kis szóismétlés, de ezek felett szemet hunyhatók, úgy érzem.
Előtörténet:
Szép, csinos, jól átgondolt és kerek előtörténet. Szép és jó, de tényleg. Nagyon tetszett, de sajnos el kell, hogy utasítsam. Az indok, hogy túl erős kezdés az, hogy gyermekkorodban, mikor még 1-2 éves voltál már illúziót használtál felsőfokon. ^^ Persze, erről még beszélek egy másik adminnal és megtárgyaljuk, hátha elfogadhatjuk. >.<
Viszont, a képességeidet semmiképpen nem fogadhatom el. Pályázni csak fegyver által használható képességeket lehet. Például a láncod képes homokszemcsékre bomlani és, ha úgy akarod szilárd lesz. (ez mondjuk nem egy jó példa, mert ez über lenne, de képesség =P Azért írtam xD)

Szóval, ezeket mind egybevéve sajnos el kell, hogy utasítsam.
Az előtörténetet, azért beszélem meg egy másik adminnal, mert ahogy láttam szinte arra építetted a történetet és, ha át kellene írnod az nagyon nagy szívás lenne. A mai nap folyamán egy püben megkapod a választ.
További kellemes napot

Ahogy megbeszéltük az előtörténetet elfogadom. A képességeidet figyelembe véve elég erős karaktert hoztál létre. Ami nem rossz, csak ugyebár te egy esetlen karaktert írtál nekem, hogy olyat akartál létre hozni
Az első fegyverképességed többször olvastam el, hogy elfogadhassam. A képességet csak úgy fogadom el, hogy illúzióként. Valóságban nem történik meg, csak látszólag.
Ezenfelül remek előtörténet. Elfogadom, jó játékot.
A pontrendszerről a szabályzatban olvashatsz, az alapján kérlek oszd el a pontjaid a megfelelő helyen: ITT

A karakterlapod a következőkkel bővítsd ki:
Fiamma voltage: 10.000 Fv
Yen: 100.000 Yen

» Rika Shiomi