Mifune Hermit

Név: Mifune Hermit
Nem: Férfi
Életkor: 19
Születési hely: Magas Sziget ( Csendes óceán)
Láng: Nap
Kinézet:
- Haja színe : halvány arany
- Szeme színe : zöld
- 175 cm magas
- A homlokán egy érdekes formájú M betű látható
- Teste meglehetősen szálkás
- Elég érdekes hosszú trikó, ami az egész testét lefedi ( lásd avatar )
- Kezein fehér kesztyűk láthatók és lábain pedig érdekes csizmák

Felszerelés : Bringer kesztyűk és cipők

Jellem:
- Rettentően makacs és büszke, ezért teljesen lehetetlen lebeszélni bármiről is őt. A büszkesége elvakítja a valóságérzetét és ennek következtében sosem adja fel a harcot és érdekeit bármennyire nem is kellene arra támaszkodnia.
- Nem utálja az embereket, de jobban szeret egyedül lenni. Sosem támaszkodik senki segítségére és nem segít senkinek. Ez alól kivételt képeznek az olyan esetek, ahol a saját kárára mennek a dolgok. Tehát nem kedvességből, hanem szükségből segít másoknak.
- Sosem habozik vagy tétovázik, mindig azonnal cselekszik.

Előtörténet status: Ready. ( azonban színezés, fogalmazási hibák utáni keresés és az egyéni fegyver leírásának írása még folyamatban van.

Előtörténet :


Bemutatás

Egy elég érdekes helyen nőttem fel. A sziget lakosai csak úgy hívják ezt a helyet, hogy Magas-sziget. Hogy miért hívják így? Egyszerű, mivel magáról a sziget alakjáról nevezték el így. Ugyanis a szigeten található egy magas csúcs nélküli hegy. A sziget egészét szinte ez a hegy teszi ki. Az idő múlásával pedig csak a hegy maradt meg, mivel az óceán vízszintje folyamatosan nőtt. A hatalmas hegy tetején található egy birodalom, ahol én is éltem, mint az uralkodó fia. Hatalmas helyet foglalt magába ez a terület, szinte már felért egy kisebb ország nagyságával. Apám tudta, hogy nemsokára egy háború lesz, ugyanis már évek óta lázong egy szervezet, ami az idők során egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Éppen, ezért sosem hagyhattam el apám királyi birtokát. Ez a birodalom leragadt a középkornál, mert nemhogy azt se ismertük, hogy elektromos áram, de még azt se, hogy mi az a puskapor. A szigetet nem lehetett sehogy sem elhagyni vagy legalábbis ezt hittük. Egy napon, születésem előtt 2 évvel egy különös csoport jelent meg a birodalomban. Az a szóbeszéd járta, hogy emberfeletti, szinte már isteni képességekkel rendelkeznek, mivel állítólag a levegőben ugrálva jutottak fel a hegy tetejére. Úgy 50-en lehettek. Nem akartak semmit se, csak egy nagyobb térrészt, ahol lakhatnak. Mivel egy távoli helyet akartak, ahol nem lakik senki és nomádok módjára élhetnek, ezért apám a Veszély völgye irányába küldte őket. A völgy tele volt veszélyesebbnél, veszélyesebb vadállatokkal, de ők habozás nélkül odamentek. Sokan próbáltak közel férkőzni hozzájuk, hogy mégis, hogy tudtak feljutni a hegy tetejére, de ők nem mondtak senkit és nem is barátkoztak senkivel se.

A háború

Egy teljesen átlagos napon, vacsora előtt apám megkeresett engem.
- Tessék, vedd el fiam. – majd egy gyűrűt adott át nekem
- Ez valami családi örökség vagy mi ez?
- Nem. Állítólag nagy erő lakozik benne, ha egy tehetséges ember kezébe kerül.
- Nem értem.
- Hadd magyarázzam el. Ma az egyik felderítőm azzal az értesítéssel jött hozzám, hogy a Bringerek egy különös ládát hoztak fel a sziget aljáról. Így látogatást tettem néhány emberrel a Bringerekhez. Azt válaszolták nem tudják mi ez a láda, mert a partra sodródva találtak rá. Továbbá a ládában volt még egy könyv is. A könyv egy leírás volt a gyűrűkhöz. Csupán elméletileg annyi a titka, hogy az elhatározásunkkal fedjük fel a gyűrű erejét. Se én, se a katonáim nem tudtuk lángra lobbantani, azonban a Bringerek igen. Ekkor rájöttem, hogy ezt biztos nekik szánták és így a Bringerekre hagytam a gyűrűket.
- Természetesen a többiek ellenkeztek, hogy miért nem veszem rá a Bringereket, hogy tanítsák meg nekünk a titkukat. Persze nem hallgattam rájuk, viszont 2 gyűrűt elkértem. Egyet neked és egyet nekem.
- Ez nagyon is érdekes apa, de mégis milyen erőt lehet egy gyűrűben?
- A leírás szerint ezt a lángot arra használhatjuk, hogy fizikai képességeinket megerősítsük vele. Továbbá elméletileg gyógyítani is lehet vele.
- De hát apa, ha tényleg igaz mindez, akkor ezt az erőt felhasználhatnád a közelgő forradalom leverésére, nem?
- Régen se segítettek nekünk a Bringerek, most se segítenének. Felbőszíteni őket meg nem lenne tanácsos, mert te is láthattad már azokat a fényeket, amik a völgyükből jönnek.
- Hát rendben.
Ez a forradalom kitörése előtt 1 hónappal történt, amikor 6 éves voltam. Nagyon érett voltam már ekkor, bár ez el is volt várható egy hercegtől. Apám nagyon lágyszívű uralkodó volt és pontosan emiatt volt az, hogy kitört a forradalom, mivel már előre tudta, hogy egyszer kifog a Bringerek miatt, de gyakorlatilag hagyta, hogy a Trib család szervezete terjeszkedjen. Azt követelték, hogy minden erővel azon kell lenni, hogy a Bringerek titkait és annak erejeit el kell sajátítani, ugyanis 10-20 év múlva valószínűleg már nem lesz elég étel a kedvezőtlen mezőgazdasági helyzet miatt. Apámmal ellentétbe én egy nagyon heves és önző ember voltam. Habár apám gyűlölte az erőszakot, volt neki egy serege is. Ezzel a sereggel akarta elfojtani a forradalmat és tudta, hogy szinte lehetetlen, hogy ne tudnák a katonái véghez vinni, mivel minden kovács az ő ellenőrzése alatt áll.
2 hét múlva egy szép napon kezdődött a felkelés. Semmit se tudtam az eseményekről ugyanis apám megtiltotta, hogy elhagyjam a palotát. Nem mintha egész életemben elhagytam volna, na mindegy. Apám csatlakozott seregéhez, mint harcos. Azt kívántam bár tudnám használni a gyűrű erejét és akkor segíthetnék én is. Pár óra múlva, amikor a kapuhoz mentem hirtelen apámat pillantottam meg, hogy a földön fekszik. Siettem volna felé, de hangokat hallottam, ezért elbújtam.
- Heh. – majd belerúg az apámba
~ Ez mégis mi a francot képzel magáról?
- Látod, látod Mifune. Ha nem lennél ilyen nyúlszívű, akkor most nem tartanál itt. – apám nem válaszolt, mert úgy tűnt, hogy már meghalt.
~Ezt a hangot ismerem. Csak nem Trib Alister?
-El sem hiszem, hogy tényleg sikerült egyébként. Egy áldás, hogy találkoztam veled.
- Nos, köszönje meg annak a fénynek, ami miatt idejöttem.
~ Ez tényleg ő. El sem hiszem, mit keres ő itt? Hiszen ő a lázadók vezetője! A seregnek el kellett volna kapni a őt!
- Mit is mondott, hogy hívták azt a szerkezetet, amivel idejött?
- Helikopter, uram.
- Értem. De egyébként tényleg egy őstehetség vagy, de eltudnád mondani, hogy tudsz így küzdeni, meg varázsolni?
- Varázsolni? Ne röhögtessen kérem. Én egy maffia vagyok, aki a lángjának segítségével harcol.
- Na és mégis mi az a maffia?
- Nos röviden csak annyi, hogy nagyhatalmú bérgyilkosok, akik öltönybe vannak öltözve. De mielőtt megkérdezné mi az a öltöny elárulom, rajtam is egy olyan van.
- Értem. Az arany, ami pedig magát illeti, azt a palotában megtalálja. - majd elment
- Köszönöm. – majd egy kis idő után míg a palotát nézte rátette apám fejére a lábát, majd észrevett valami különöset apámon.
~ Hogy merészeli.
- Hát ez meg micsoda? – majd leszedi apám ujjáról a gyűrűt
- Nocsak, nocsak, mi ez ha nem egy maffia gyűrű? Mégis honnan van neked ilyen? – majd apám megszólalt
- Majd pont elárulom egy olyan senkiházinak, mint te! – erre megragadta ruhájánál fogva apámat és felemelte
- Ki a senkiházi? – majd arcon vágta
~ …. – nagyon mérges voltam már ekkor.
- Megkérdezem még egyszer, honnan szerezted ezt? – válasz helyett, apám inkább arcon köpte őt.
- Szóval így állunk. – majd elengedte őt és jól hasba ütötte.
Apám így földre került és a maffia fickó készült belerúgni egyet.
- Elég! – kiabáltam a támadó felé, aki azon nyomban felém nézett és megrémült.
~ Nem érdekel, ha meghalok, de ilyen szégyennel nem fogok élni és habár csak egy gyerek vagyok kiállok ellene.
Majd nagy lendülettel, akartam elkezdeni felé futni, de az első talpemelésemtől egy hatalmas lendületet kaptam, mintha repültem volna. Egyáltalán nem vettem ezt észre, természetesnek éreztem és a nagy sebességemmel megleptem a támadóm és jól hasba is rúgtam.
~ Hát ez meg? – csak azt vettem észre, hogy az öltönyös elrepült a francba a rúgásomtól, aki gyakorlatilag lezuhant a szigetről, mivel a palota nem volt messze egy szirttől.
Magamra néztem és azt vettem észre, hogy az egész testemet egy aura szerű láng veszi körül a testem. Úgy éreztem, hogy fákat tudnék kiszedni a helyéről a puszta kezeimmel. Kisebb tétovázás után, de odaszaladtam apámhoz.
- Fiam.. – majd kicsit meglepődve nézte az új külsőm
- Apa ne beszélj, kúráld magad.
- Nekem már annyi – vért köhög – fiam. Kérlek vigyázz magadra. – majd meghalt.
- Apa neee!
Mérhetetlenül dühös voltam, de nem maradtam apám holtteste mellett, hanem azonnal cselekedni akartam.
~ Az új erőmmel meg fogom ölni azt a mocskot és az összes rohadék társát. – majd hirtelen elhagyott ez az erő.
- Nem értem.
Majd visszamentem a palotába és vártam. Senki se volt otthon még a cselédek se, így nem tudtam senkinek se közölni a rémhírt apámmal kapcsolatban. Nem tudtam mit csinálni, ezért odamentem apám holtteste mellé és csak néztem. Egy kis idő múlva megjelent a tábornok.
- Hercegem hát ez meg… - majd térdre rogyott apám láttára
- Mi történt tábornok?
- Az úgy történt, hogy bevonultunk a fővárosba, remélve, hogy megtaláljuk a lázadókat. Meg is találtuk őket.
- Szemtől szemben akartak megküzdeni velünk, holott felszerelésük nem nagyon volt. Biztosra vettük, hogy a többszörös túlerő ellenére is tudunk nyerni.
- Azonban mielőtt bármit is tehettünk volna, megjelent előttünk egy furcsa ruhát viselő ember.
- Majd elővett egy dobozt, amiből egy különös alakú íj jött ki. Majd rátette a kezét és rávarázsolt egy nyílvesszőt, amivel felénk lőtt.
- Leverhettük volna, de esélyünk se volt rá mivel, hirtelen a nyílvesszők, míg repültek megsokszorozódtak. Teljesen mindegy volt, hogy a páncélt találta el a nyíl vagy sem, mivel a páncélt gond nélkül áttörte. Így aztán…
- Semmit se tudtatok tenni jól gondolom?
- Így van, sajnálom hercegem. De elég a beszédből, mert el kell mennünk innen, mert ha jól láttam ebbe az irányba tartott.
- Az még mindenesetre érdekelne , hogy maga mit keres itt. Csak nem menekültél el a csata elől?
- Nem, dehogyis hercegem. Én az apját menekítettem ki, csak sajnos útközben egy kósza nyílvessző eltalálta a lábam és, ezért nagyon lelassultam. De ahogy látom minden fáradozásom hiába való volt. De, ha nem veszi sértésnek úrfi, hogy halt meg az apja?
- Az öltönyös fickó ölte meg.
- Igen? Az, hogy lehet? Most hol van?
- Megöltem.
- Tessék, elnézést megismételné?
- Jól hallotta tábornok. Nem tudom a részleteket, de valami hatalmas erő birtokába kerültem, amikor láttam, hogy apám haldoklik. Ezzel az erővel pedig egyetlen rúgással, lerúgtam a szigetről.
Nem tudta ezt elhinni, de nem mert nekem ellenszegülni.

Az erő elsajátítása

Sajnos el kellett hagyni a palotát, mert biztos kerestek volna ott minket. Persze apám vagyonának egy részét magunkkal vittük. Egy kendőt kötöttünk a fejünkre, mivel, ha meglátták volna a homlokunkon lévő M jelet, amit a Mifune családhoz hűséges emberek viselnek, akkor bizony azonnal kivégeztek volna minket. A tábornok elvitt egy városoktól messze lévő tanyához. A tábornok elvárta, hogy ott maradhassunk náluk, mivel a király szinte mindig szemet hunyt arra, hogy nem fizetnek adót. Szerették nagyon apámat is ezért, mert olyan sokan vannak, hogy egyszerűen nem tudnak adót fizetni. Azonban a Trib keze mindenhova elért. A közelben csak egy kisebb falu volt és ide is betolták a képüket a Trib emberei, hogy kiiktassák az összes Mifune családhoz hű embert. Egy napon, amikor a piacon voltunk a tábornokkal…
- Maguk ott, ájj! – nem tehettünk mást megálltunk
- Kérem vegyék le a kendőjüket.
- Fuss haza hercegem – mondta suttogva nekem
Majd kardot rántott a katonákra és megtámadta őket. Nem volt más választásom, futnom kellett. Egy sarkon megbújva figyeltem a tábornok harcát. Sokkal ügyesebb és erősebb volt bármelyik katonánál, csak az volt a baj, hogy elég sokan voltak.
~ Esküszöm megbosszullak egyszer téged is.
Visszafutottam a tanyához. Nem tudtam mi tévő legyek. Aztán pár nap múlva…
~ Mi lenne, ha megkeresném a Bringerek? Csak ráveszem őket, hogy maguk mellé vegyenek tanítványnak, ha elmondom mi történt velem a palotánál. Így lóra szálltam és mielőtt a völgyhöz vezető szoroshoz értem volna egy városban megállítottak.
- Hova, hova kölyök?
- Nem sok felé vezet ez az út tudtommal.
- Tudtommal veszélyes állatok rejtőzködnek arrafelé, úgyhogy fordulj vissza.
~ Hogy rohadnának meg. Most mégis mihez kezdjek? Éljem az életem abba a rohadt viskóba azokkal a szerencsétlenekkel? Na mindegy. Egyszer csak lesz olyan alkalom, amikor eljuthatok a Bringerekhez. Mondjuk legalább eddig nem vették észre, hogy…
- Várjál csak kölyök. Miért van rajtad kendő? Vedd csak le szépen.
~ A francba.
Nem tudtam elmenekülni a lóval, mert mindenhol íjászok voltak. Így nem volt más választásom, mint levenni.
~ Remélem rövidéletűek lesztek ti mocskok - gondoltam nagyon mérgesen
- Ááá. A szemem. Ez mi a franc? Fényvisszaverő homlokod van neked vagy mi?
Sejtettem miről beszél, de nem értettem miért nem vette észre a jelet. Érzékeltem, hogy mintha egy csapásra sokkal világosabb lenne. Ránéztem a gyűrűmre és láttam, hogy lángolt.
- Na mindegy, tűnj innen.
~ Ez furcsa. Akkor is lángolt a gyűrű, amikor olyan nagy hatalmam volt. Mindenesetre jó lenne kideríteni mi is ez.
Nem jöttem rá mi lehet az, de eszembe jutottak apám szavai, amikor mesélt a gyűrűről. Ez a nap láng vagy mi a fene, amit kibocsát a gyűrű, az ilyen napsugarakhoz hasonlít, szóval a fényhez. Így már rájöttem, hogy miért bántotta a szemét annak a katonának. Ezek után egyre jobban azon voltam, hogy eljussak a Bringerekhez. De a katonai blokád sosem tűnt el onnan és sosem engedtek be. Így azon a tanyán kellett tartózkodnom, ahova elvitt a tábornok.
Egészen 18 éves koromig voltam ott. Tekintettel arra, hogy ki vagyok, sosem fogtak munkára. Nem beszélgettem velük szinte soha, nem is érdekeltek annyira.
Azonban rájöttem, hogy lehet lángra gyújtani a gyűrűmet. Apám azt mondta, hogy az elhatározásomon múlik minden, de én inkább azt mondanám, hogy a dühön. Ugyanis ekkor lángolt a legjobban a gyűrű, amikor dühöt tápláltam belé. Ami a nap lángot illeti tényleg a fizikai képességeimet tudta javítani és ráadásul kisebb mértékben tudtam gyógyítani is. Habár a gyógyításnak sok hasznát nem vettem, mert arra nem voltam képes, hogy magamat gyógyítsam. A lángnak a képessége miatt volt az tulajdonképpen, hogy hanyagoltam a fizikai erőm növelését. Ez alatt a 12 év alatt állandóan sietésben voltam, mindent a leghamarabb akartam megcsinálni és sikerült is. Voltaképp nem tudom minek köszönhetem a reflexeimet és gyorsaságomat, mert ha futóversenyről vagy harcról volt szó mindig veretlen maradtam. E hosszú idő alatt kifejlesztettem egy harc stílust is, amelyben a kezeimet csak védekezésre használom. Mivel a lábaimat használtam támadásra, ez tovább segített a tényen, hogy nem vagyok fizikailag erős, de ha lábizomról van szó, az azért mégis csak 3-szor erősebb, mint egy kar.
A gyűlöletem egyre inkább nőtt a Tribekkel szemben. Saját szememmel láttam, hogy mit műveltek azokkal, akik akár egy napot is késtek az adóbefizetéssel. Tibr Alistair nem lett uralkodó, mert a nép nem szavazta meg őt, de ettől függetlenül ő irányította a szigetet.
Egyszer, amikor a fővárosban voltam egy érdekes hírt hallottam. A Bringerek tartanak egy versenyt, ahol a győztest tanítványnak maguk közé fogadják.
~ Lemerem fogadni, hogy az az idióta már 12 éve cseszteti őket, hogy mondják el a titkukat. Mindenesetre hálás lehetek neki, mert így bejuthatok.

El is mentem a kijelölt helyre másnap.
- Üdvözlök mindenkit. Nem is húznám az időt, éppen ezért kérek minden 20 éven aluli személyt, aki jelentkezni szeretne az jöjjön ide hozzám. A többiek kérem fáradjanak el.
- Hogy micsoda? Csak fiatalok vehetnek részt a versenyen?
- Pontosan uram. Mégpedig, azért, mert minél fiatalabb valaki annál több esély van arra, hogy minél hamarabb elsajátítja az erőnket.
- Ez marhaság!
- Rendben van. Akkor kérek minden 20 év feletti jelentkezőt, hogy jöjjön ide fel hozzám és próbáljon megsebezni puszta kézzel. De csak egyesével jöjjenek kérem.
Nem is kellett várnia, mert már ment is fel az első férfi. Egy jobbhoroggal kísérelte megütni, de a Bringeres fickó a mutató ujjával kivédte a támadását. Ezt követően hasba vágta támadóját, aki azonnal a padló került ettől. Sorba mentek a jelentkezők, de mindet ugyanígy földre terítette. Mindenki csak ámult és ámult, kivéve engem.
~ Nem is vártam kevesebbet.
- Mivel senkinek sem sikerült, ezért marad az eredeti terv.
Majd kinyitott egy ládát, ami tele volt gyűrűkkel és azokat szétosztogatta. Majd kért egy aláírást mindenkitől.
- Most, hogy nálatok van a gyűrű, gyakorlatilag az erőnk egy részét már birtokoljátok, feltéve, ha tudjátok használni. A feladat a következő : 1 hónapnyi időt kaptok arra, hogy fellángoztassátok a gyűrűt az elhatározásotokkal.
- Ezt mégis, hogy gondolja?
~ Chh. Ki gondolta volna, hogy a fattyú fia is nevezni fog.
- Megmutatom. – majd a semmiből elkezdett lángolni a gyűrűje
- Tudnotok kell, hogy a gyűrű reagál az érzelmeitekre, tehát mint mondottan, ha elengedően nagy az elhatározásotok, akkor a lángok ki fognak törni a gyűrűből. Természetesen az is jöjjön vissza 1 hónap múlva, akinek nem sikerült, mert nincs olyan sok gyűrűnk, hogy csak úgy osztogassuk.
Megvártam míg elment a tömeg és odamentem a Bringerhez.
- Elnézést, de szeretnék jelentkezni a versenyre.
- Ó az Isten verje meg, pont elpakoltam az aláírásos papírt.
- Én nem erről beszélek.
- Hát mi másról? – majd felé tartottam a gyűrűm, ami az elhatározottságomtól és dühömtől elkezdett lángolni.
- Ez érdekes, nem hittem volna, hogy valakinek csak így pikk-pakk sikerül.
- Ebben is tévedsz. Én ezt a gyűrűt már 12 éve birtoklom és azóta folyamatosan edzettem az erejét.
- Felettébb érdekes. Mindazon által bárki is légy és bármily jó is legyél, ki kell várnod azt a 1 hónapot akkor is.
- Hát legyen. De nem értem minek halogatni, ha a győztes már maga előtt áll.
- Ne légy öntelt kölyök.
- Chh. – majd elmentem
~ Azt hiszem 1 hónapot végül is kibírok még. Meg ráadásul így meg lesz az alkalmam, hogy megalázzam annak a senkinek a fiát.
Hamar eltelt az a 1 hónap. Alig egy maroknyian tértek vissza sikerrel, de nem is bántam, mert így hamar le lesz zavarva az egész.
~ Szóval velem együtt 6-an vagyunk a versenyen. Pluszba még az a senkiházinak is sikerült. Érzem jó kis mókában lesz részem.
- Kérem ne keseredjen el senki sem. Ha jól teljesítménnyel fog zajlani a verseny és úgy látom társaimmal, hogy megérte egy tanítványt magunk közé venni, akkor félévente lesznek ilyen válogatások. Kérem fáradjanak ide a versenyzők.
- A verseny első részben az állóképességet és a gyorsaságot fogjuk tesztelni. A félreértések elkerülése végett kérem mindenki fektesse bele minden erejét, mert csak az első három ember jut tovább. Egyszerű futásról fog szólni az első versenyszám és megkérlek titeket, hogy ne térjetek a kijelölt útról, mert ha csalni próbáltok, akkor azt a társaim észre fogják venni, akik az erdőben vannak.
- Vigyázz! Kész! Rajt!
Pont egy ilyenfajta megméretetéstől féltem. Ugyan gyorsnak, gyors vagyok, de hogy szusszal nem fogom bírni az hódziher. Fölényesen én vezettem, ugyanis rettentően lassúak voltak az ellenfeleim. Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem hosszú a pálya. Sajnos elég hamar ki is fogytam a levegőből, ezért már csak kocogásra volt erőm. Szerencsére nagy volt az előnyöm, így csak lassan értek be engem. A többiek között nem volt nagy különbség, folyamatosan egymást előzgették. Egyedül a Trib fiú volt az, aki valamivel előttük járt.
- Viszlát vesztes! – mondta, miközben elfutott mellettem
Majd szép lassan a többiek is beelőztek. Már kocogni se volt erőm. Tudtam, hogy feleslegesen használnám a lángom, mert biztos messze van még a cél és csak jobban lefáradnék. Majd megpillantottam a Bringert, aki a versenyt indította, aki a fákon ugrálva követ engem.
- Na mivan csak ennyit tudsz kölyök? Olyan nagy szád volt még egy 1 hónapja. Vagy talán azt hiszed ennyivel bekerülhetsz közénk?
- Fölöslegesen pazarolnám az erőm, mert gondolom még sok van a célegyenes végéig.
- Szóval ez lenne az elhatározásod? Azt hittem, hogy kitartóbb vagy azok után, hogy az apádat meggyilkolták.
- Tessék? Mond még egyszer, mert nem hallottam tisztán.
- Csak azt mondtam, hogy ha néznéd az út melletti táblákat, akkor látnád, hogy még mennyit kell megtenned a célegyenesig.
- Hogy mi?
Tényleg voltak táblák, amikre ki volt írva, hogy hány m van a célegyenesig.
~ Csak 500 méter? Akkor még talán beérhetek.
~ Nem. Miket beszélek? Beelőzöm még azt a senkiházit is. – majd lángot eresztettem a lábaimba, hogy kitartsanak a célegyenesig, majd a mellkasamba is koncentráltam egy kis lángot, hogy ideiglenesen több oxigént tudjon befogadni a tüdőm.
~ De vajon honnan tud arról, hogy ki vagyok? Na nem baj, majd kikérdezem, ha vége a versenynek.
Így újonnan képes voltam sprintelni. A 300m –es táblánál sikerült az együtt haladó tömeget. Így második lettem. Éreztem, hogy bölcsebb lett volna az elejétől fogva lángot használni, mert így kimerülve használni eléggé öngyilkos lépés. Megtarthattam volna a 2. helyet, de tovább hasogatva az erőm határát, még jobban rákapcsoltam és az utolsó pillanatban megelőztem azt a kis csicskát is, aki csak bámult rám, mint borjú az új kapura. Természetesen a testem, a teljesítményért cserébe megadta a jutalmat is : hatalmas kimerültséget. Egy fának dőlve leültem és csak kapkodtam a levegőt ki-be.
- Szép teljesítmény, csak így tovább.
- Maga nekem szurkol?
- Majd elfelejtettem. Így nem folytathatod a versenyt, úgyhogy, kapsz egy kicsit az én erőmből, hogy helyreállj. – majd felém tartotta a kezét, majd a lángjai körbeölelték a testem
Pár másodperc múlva vissza is állította az összes energiámat. Ezt az eljárást megtette a másik két győztessel is. A többieket meg haza küldte.
- Vajon csak a tüdőtök bírta olyan jól és azért vagytok itt vagy mégis csak szorult belétek valamennyi erő is? Ezt a következő versenyszámban kiderítjük.
- Ezt a fadarabot kell ököllel széttörnötök egy ütéssel. Mindenkinek két fadarab áll a rendelkezésére, tehát mindenki kétszer próbálkozhat.
A Trib és a másik srác is első próbálkozásra szét tudta törni a fadarabot.
~ Ha nekik sikerült, akkor nekem is fog
Nem igazán jött össze. Egy kisebb repedés volt csak a fadarabon.
~ A picsába. Milyen kemény az a fa? Na nem baj, legközelebb a lángomat is beleadom.
Így is tettem és sikerült is. Pontosan ugyanúgy ütöttem, mint az előtt és ezért a két ellenfelem nem tudta, hogy, hogy csináltam, mikor előzőleg alig repedt meg. Elég idióták voltak, pedig a gyűrűm elég látványosan lángolt, amikor beleütöttem.
- Sok kísérlet után, a tudósok arra döbbentek rá, hogy a lábizom körülbelül 3-szor erősebb, mint a karban található izmok összessége. Ezt fogja demonstrálni a 2. versenyszám 2. része. – majd elővett egy nagy fadarabot
- Ez a fadarab, 3 kisebb az előzőleg használt fadarab egyvelege. Ne keseredjetek el, ha elsőre nem sikerül, mert itt is két próbálkozásotok van.
A többiek kértek egy kis időt, hogy a rúgás mozdulatot gyakorolhassák, mert a lábat nem olyan könnyű irányítani és ráadásul könnyen el lehet veszteni az egyensúlyt, mivel az egyik láb a levegőben van. Szokás szerint megint a Trib srác kezdett, aki elsőre szétrúgta a fadarabot, bár a végén már elvesztette az egyensúlyát, de sikerült neki. A másik srácnak nem volt ilyen szerencséje. A 2. réteg fadarab átrúgása után ő is elvesztette az egyensúlyát, de a másik sráccal ellentétben nem tudta korrigálni azt. Második próbálkozása is ugyanígy sikerült.
[color=Gold] ~ Végre valami, amihez értek is. Megmutatom nekik, hogy kell ezt csinálni.
Majd naplángot vezettem a lábaimba és felugrottam a levegőbe, ahol fordultam egy teljes kört és a levegőben a jobb lábammal szétrúgtam minden gond nélkül a fadarabot. A két vetélytársam csak lesett, hogy ezt mégis, hogy csináltam.
~ Fogalmam sincs, hogy ezek hogy lobbantották fel a gyűrűjüket, ha még mindig nem jöttek rá, hogy csinálom.
- Akkor hát eljött az utolsó versenyszám, ahol bizonyítanotok kell, hogy melyikőtök érdemesebb rá, hogy Bringer váljék belőle.
~ Alap, hogy egy olyan hercegnek kell megnyernie, mint nekem.
- A feladatotok pedig nem más, mint megküzdeni puszta kézzel egymással.
- Nekem semmi kifogásom ellene, hogy ezt a senkit a padlóra küldjem, de attól tartok, hogy nem fogadhatom el, mert úgy vélem, hogy mind a két versenyszámban segítséget kapott vagy csalt az ellenfelem.
- Mi van? Mit képzelsz magadról és milyen jogon senkizel le te semmirekellő?
- A hülye is látja, hogy csalás van a dologban.
- Biztosíthatlak afelől, hogy ő csak a gyűrű erejét használta arra, hogy segítsen magán.
- A mit?
- Megmondtam. A gyűrű segítségével már bele lehet kóstolni a Bringerek erejének egy részébe.
- Igazából nem érdekel, mert egy ilyen izmosnak látszó gyenge senkit bármikor leverek.
~ Ez az hergelj csak fel, mert annál erősebb lesz a lángom.
- Na és miért hiszed azt, hogy legyőzhetsz? Csak, azért mert valójában tényleg látványosság ez a sok izom rajtam és gyenge vagyok, de attól még letudlak győzni.
- Akkor majd beleverem a hülye fejedbe, hogy az önteltséged nem lesz elég ellenem. – majd nekem rontott
A nyamvadt kis ütései azonban nem találtak el a testemet, ugyanis mindet hárítottam.
~ Tényleg azt hiszi, hogy így legyőzhet? Nagyon tapasztalatlan a harc terén azt tisztán látom. Vagy ki tudja, lehet, hogy én vagyok ilyen jó. Mondjuk büszke is vagyok erre a harci stílusra, amit kifejlesztettem.
- Na mi van? Csak védekezni tudsz? Félsz talán tőlem? Vagy te mindig ilyen vagy? Elfutsz minden elől? Csak ehez értesz, hogy kell futni? Bár azt hiszem, azt már bizonyítottad az első versenyszámba.
- Fogd – majd megfogta az érkező bal kezét két kézzel és a hátam mögé húztam őt, majd míg ő próbált megfordulni, addig jól hátba rúgtam – be!
Ettől a rúgástól persze a földre került.
- Na mivan? Talán nem figyeltél az előző számban? A lábizom az egy nagyon erős izom.
- Nehogy azt hidd, hogy bármit is elértél ezzel. – majd újból nekem rontott
A gyorsaságommal és a harci tudásommal azonban még mindig nem tudta a lépést tartani. Viszont fizikai erejének köszönhetően nagyon jól bírta a rúgásaimat. Majd egy idő, amikor már meguntam ezt, elkezdtem a lángomat is használni.
- Mégis mi a fene ez? Megint mintha csak úgy a semmiből erőre kapnál.
- Igazán ránézhetnél a gyűrűmre.
- Igen látom. Lángol. Na és akkor mivan?
- Te idióta, te aztán tényleg nem figyelsz. A gyűrűmből előtörő lángokat használom arra, hogy fizikai képességeimet megnöveljem.
- Na és azt mégis, hogy csinálod?
- Hülye lennék elárulni.
- Tudtam én, hogy itt valami csalás lesz. Persze ő tudhatta a titkot mi?
- Ez rágalom. Ez a fiú itt már akkor irányítani tudta a gyűrű erejét, amikor kiosztottuk a gyűrűket. Már azelőttről ismerte a gyűrűt.
- Na várjon csak, mit kap majd ezért az apámtól, ha megtudja, hogy illegálisan segített ennek a nyomorultnak.
- Kész. Eddig bírtam. – majd egy különös érzést éreztem, de nem törődtem vele, hanem inkább minden haragommal rátámadtam a Trib srácra.
Villámgyorsnak éreztem magam, bár közel sem annyira, mint apám halálánál, de elég gyors voltam így is, hogy kirúgjam a lábát, mielőtt cselekedhetne. Mindkét lábát sikeresen kirúgtam, majd páros lábbal a hasára ugrottam. Majd le akartam neki adni egy sorozat jobb egyenest, de hátulról a Bringer lefogta a kezemet.
- Ennyi elég lesz.
Majd kezébe vette a fiút és valamilyen trükköt alkalmazva gyorsan el is tűnt, majd hamarosan visszatért a srác nélkül.
- Jobban is odafigyelhettél volna. Majdnem megölted.
- Mi van? Maga is látta, hogy még rúgásaim se voltak hatással rá, akkor miért halt volna meg?
- Mond nem érzed magad egy kicsit furcsán?
- Egy kicsit. Mié..
~ Mi ez? Mi ez az arany színű körvonal a testemen?
- Most már érted?
- Nem igazán értem igazából, de hasonló dolog történt velem 12 éve is. Habár most nem érzem magam olyan erősnek.
- Hogy érezted magad akkor?
- Úgy éreztem, hogy nincs akadály számomra. Fákat, hatalmas sziklákat tudtam volna emelgetni. Nem beszélve a gyorsaságomról, mert mintha teleportálni tudtam volna. – majd közben elhagyott a misztikus erő
- Érdekes. Mindenesetre üdvözöllek a Bringerek közt.
- Ideje volt már, de enyém a megtiszteltetés. Szóval akkor mikor kezdünk és mit kell tennem?
- Holnap napfelkeltekor várlak a völgy bejáratánál. Hozd magaddal az értékeid és ruháid.
- Rendben – majd elmentem
~ Úgy beszélt arról a különös erőről mintha tudna valamit. Elég lenne igazából, ha megtanítana rá, hogy kell irányítani és előhívni ezt az erőt, mert még most sem értem.
Majd másnap a völgy bejáratánál..
- Kövess.
Úgy fél óra volt az út lovakkal.
- Megérkeztünk. A mesterek már várnak ránk. – majd bementünk a különös épületbe
Két ember volt benn.
- Hadd mutassam be Hawke, fegyverspecialista mestert és a vezetőnket Olaf mestert.
- Örvendek a találkozásnak, habár nem mintha te bemutatkoztál volna nekem. De egyébként engem – letéptem a kendőt a homlokomról – Mifune Hermit – majd előretartom a kezemet és lángot eresztek a gyűrűmbe – hercegnek hívnak.
- Remek bemutatkozás, de ne légy öntelt kölyök. – szólalt meg a fegyver mester
- Szóval tényleg te vagy a volt király fia. – mondta a főnök
- Igen így van.
- Na és mit remélsz tőlünk mit tanítunk majd neked?
- Fogalmam sincs milyen erők birtokába vagytok, de én megelégszek azzal, amit ajánlotok.
- Szóval neked teljesen mindegy milyen fajta harci stílust tanítunk?
- Nem igazán. A harci stílusom már megvan és emiatt a fegyverekkel való harcokat nem támogatom. Meg egyébként se, mert fegyverekkel harcolni nem méltó dolog egy férfinek.
- Na és miért nem? – kérdezte kicsit felháborodva a fegyvermester.
- Azért, mert mi van akkor, ha elveszti a fegyverét egy olyan ember, aki fegyvereken nőtt fel? Megmondom: hasztalan lesz
- Érdekes. De akkor mégis mit vársz tőlünk?
- Nos gondolom a magától jobbra lévő Bringer is egy mester, csak szándékosan nem mutatkozott még be úgy vélem.
- Okos, nagyon okos. Engem szólíts csak Sasuke-nek, a spirituális erő mesterének.
- Sejtettem én, hogy valami turpisság van itt. Na és mégis mit tud egy spirituális mester, amit a fegyvermester nem?
- A spirituális erőhasználók, az erejüket különleges alakzatot formálnak az erejük segítségével és azzal támadnak. Természetesen ilyet egy fegyverhasználó Bringer is képes véghez vinni, de nem olyan nagy szinten.
- Na és a fegyverhasználó Bringer az erejét miért nem használja arra, hogy abból kovácsoljon fegyvert?
- Az túlságosan nehéz feladat. Kétségtelenül hatékony lenne, de irtózatosan nehéz egy fegyvert teremteni nekünk napláng használóknak.
- Ezt úgy mondod, mintha több fajta láng is létezne.
- Így van. Tudod kik azok a maffiák?
- Igen, így hívták azt az embert is, aki…
- Aki megölte apádat? Különös ereje volt nem?
- Igen állítólag meg tudta sokszorozni a nyilait.
- Ilyenre a maffiák képesek. Illetve jobban szólva a felhő hullámokkal rendelkező emberek. De a maffiák használják ezt fel. A maffiák miatt vagyunk most itt.
- Ha jól értem, a maffiák hatalmas fenyegetéssel voltak rátok és ezért költöztetek ide, ugye?
- Pontosan. Na, de akkor hagy meséljek a többi lángról…
Elmagyarázta, hogy milyen lángok vannak még a napon kívül: felhő,köd,ég,eső,villám és vihar. Azt is elmondta, hogy azok milyen erőkkel rendelkeznek.
- Ha jól értelmezem, akkor ezt azért mondtad el nekem, hogy ennek függvényében válasszak.
- Igen.
- Nos, ha fegyverhasználó lennék, azt könnyedén hárítaná a legtöbb láng, mert azok az erejükkel, képesek fegyvert formálni. De, ha a nap láng is tudna, akkor annak nem lenne semmi gyengepontja.
- Szóval, akkor spirituális erő mellett döntesz?
- Igen.
- Ahogy akarod. Pedig az erőd gyengeségén nagyot segítene egy fegyver. Meg én, azért szégyelném magam, hogy ilyen kinézettel gyenge vagyok.
- Köszönöm a bókot mester, de ezt már eldöntöttem.
- Akkor eldöntve: Sasuske master fog tanítani téged.
Kaptam egy kis szobát, ahol csupán egy szekrény és egy ágy volt. Nem is számítottam többre igazából. Majd miután lepakoltam a dolgaimat, Sasuke azonnal elvitt engem edzeni.
- Tessék, vedd fel ezeket. – majd átnyújtott két kesztyűt és 1 pár csizmát.
- Ezekből a dolgokból merítjük az erőnket, mi Bringerek.
- Szóval nem csak a gyűrűt használjátok.
- Igen. Egy jó darabig csak a kesztyűkkel fogunk foglalkozni. A kesztyűt és a csizmákat még egy régi legendás ember viselte. Ő volt az első Bringer. Miután meghalt, a tanítványaira hagyta a kesztyűjét és csizmáját. A tanítványok nehéz helyzetbe voltak, mert folyamatosan érte őket a támadás és nem tudtak egy idő után mit kezdeni velük, ezért másolatokat készítettek a kesztyűről és a csizmákról. A másolatok ugyanolyan erővel és képességgel bírtak, mint az eredetik.
- A kesztyű képes formát adni a lángunknak és azt fegyverként fel lehet használni. Azonban nagyon bonyolult formát adni a lángnak, mert például egy szabályos kardot formálni nem is lehet, csak ha évtizedekig azon formának kialakítására koncentrálsz.
- Mi a legegyszerűbb térbeli alakzat, amit el tudsz képzelni?
- Nem is tudom… Talán a gömb?
- Pontosan! Az első technika egy gömb alakot fog megtestesíteni. A neve Reigan. A lehető legegyszerűbb és mégis a leghatásosabbak technikák közé tartozik.
- Akkor ne is húzzuk tovább az időt, kezdjük el.
- Mielőtt elkezdenénk, elmondom, hogy miért a legegyszerűbb. Azért, mert egy ujjból indul a támadás és egy ujjra koncentrálni nagyon is egyszerű. Azonban a technikák ereje annál nagyobb, minél több lángot fektetsz bele.
- Ez nyilvánvaló.
- Hagyd, hogy végig mondjam. Továbbá, az sem mindegy hány kézből indul a támadás. Ugyanis minél több ujjadat használod a technika létrehozásához, annál hatékonyabb lesz.
- Ennek nem nagyon van értelme.
- Ne is keress benne értelmet, ez egyszerűen ilyen. Szóval, mint mondottam a Reigan egy ujjból indul, azonban ha a másik kezünket ráhelyezzük arra lövő karra és belekoncentráljuk az erőnket, amit felhasználván megalkotod a Reigan-t, az sokkal erősebb lesz.
- A póz az így néz ki.
- Elképzelsz a mutató ujjad végére egy gömböt és képzeletedben meghúzod, mintha egy nyilat húznál meg,
- Valahogy így .
- Nem úgy néz ki, hogy nehéz lenne megcsinálni.
- Pedig az. Éppen, ezért nem is baj, ha nem sikerül, csak 1 hónapon belül elsajátítani.
- 1 hónap? 1 technikáért?
- A bosszúd ráér nem igaz? Bár őszintén remélem, addigra meggondolod magad, mert a világ már csak ilyen.
- Megesküdtem, hogy megbosszulok mindenkit, akik miatta haltak meg.
- Akkor már eldöntötted.
- Igen, de lenne egy nagyon fontos kérdésem mester.
- Mi lenne az?
- Az, hogy mi történt velem, amikor harcoltam azzal a sráccal? Az is valami Bringer technika nem? Vagy az csak egy Naplángos?
- Hogy az igazat bevalljam, sosem láttam még olyat azelőtt.
- Oh.. Hát akkor?
- De való igaz, hogy volt egy Bringer közöttünk, aki tudta ezt használni. Úgy ragyogot körülötte a fény, mint egy csillagnak. Akkor kapta meg a szuper csillagharcos nevet tőlünk.
- Szuper csillagharcos?
- Igen. Mi Bringerek magunkat úgyis hívjuk, hogy csillagharcosok, amióta az az ember elérte azt a szintet.
- Hogy-hogy szintet?
- Amit elért erő azzal az alakkal, az sokszorosává tette az erejét, lángját és gyorsaságát egyszerre. Tehát egy teljesen új szintű erőt ért el.
- Ha jól értem, akkor azóta senki másnak nem sikerült ez.
- Pontosan. De aztán itt vagy te.
- Esküszöm nem tudom, hogy csináltam. Csak annyit tudok, hogy mérhetetlenül dühös voltam, amikor mind2-szer átalakultam. Habár a 2. alkalomkor csak egy nagyon csekély részét kaptam meg, annak az erőnek.
- Pontosan ezt mondta elméletileg ő is. Mondd csak, a családod már nemzedékek óta uralkodott a sziget felett, ugye?
- Igen. Ha jól tudom, az első vezető is még ebben a vérvonalba tartozott. Habár apámnál már kicsit más volt a helyzet.
- Mi történt? Nagyanyám, apámnak az anyja volt még 30 éve az uralkodó, mert nem volt fiú szülött a családban. Aztán találkozott egy emberrel, akivel összeházasodott és átvette tőle a Mifune nevet. Aztán ez a férfi nem sokkal a nászéjszaka után nyomtalanul eltűnt.
- Szóval ennek a férfinak vagy te is a leszármazottja igaz?
- Így van. De miért érdekelt ez?
- Azért, mert az a férfi, akit nagyanyád elvett, az az a Bringer volt, aki elérte a szuper harcosi szintet.
Szemeim kikerekedtek, mintha a világ végét vagy hasonlót látnék. Nem tudtam elhinni.
- Tehát, ezért vagyok képes rá.

– Tehát akkor nem tudod, hogy uralhatnám ezt az erőt.
- Sajnos nem.
- Akkor fogjunk bele az edzésbe.
- Milyen edzésbe? Már megadtam a feladatot.
- A Reigan elsajátítását?
- Igen. Talán nem elég az?
- Hát nem is tudom mester. Azt hittem valami megerőltetőt kell majd csinálnom.
- Miért? Te, hogy edzettél az elmúlt 12 évben?
- Hát.. Elég sokat gyakoroltam, hogy a harci stílusom tökéletes legyen.
- Igen azt látom, hogy elég sok időt öltél bele, mert tényleg nem rossz, de azért 12 évig ezt csinálni, azért durva. Mégis, hogy tanultad meg használni a lángod?
- Nos, amikor másodszorra lobbant fel a gyűrű, amikor a tábornokot megölték, akkor mérhetetlenül mérges voltam. Először azzal próbálkoztam, hogy az elhatározottságommal próbálom felvillantani a gyűrűt, de így nem jártam sok sikerrel. Majd egy évvel később már kész lettem volna feladni. Nagyon mérges voltam, átkoztam Trib Alistert. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy mit tennék vele, ha az a erő újra a birtokomba lenne. Már úgy éreztem, hogy ez a valóság, amire gondolok, de aztán feleszméltem és rájöttem, hogy ez csak egy optimista jövő elképzelés volt. Még mérgesebb lettem, már sírni készültem, de aztán hirtelen fellángolt a gyűrű. Ekkor jöttem rá, hogy az elhatározásom, hogy erős legyek nem elég. Ezek után, mindig sikerült előhívni a gyűrű erejét, amikor mérges voltam. Idővel persze már nem kellett látványosan mérgesnek lennem, hogy ezt véghez vigyem.
- Majd apám szavait felidézve elkezdtem felhasználni a lángom erejét, hogy a testemet erősítsem. Nem tudom miért, de az izmaim növelése az erővel nagyon lassan történt, vagyis jobban szólva már kimerített az is, ha felszínre hoztam a lángot a gyűrűből. Rengeteg türelemre volt szükségem, hogy tökéletesítsem a láng irányítását.
- Nem értem mi itt a gond. Most is azt kellene csak tenned, hogy türelmesen koncentrálsz.
- Nem mester! Elegem lett a sok időpocséklásból. Úgyhogy, ha van gyorsabb módszer mester, akkor kérem csináljuk úgy. Nem érdekel, ha fájni fog vagy kimerítő lesz csak csináljuk.
- Sajnálom, de ha az alapokat sem tudod, akkor nem tudunk gyorsabban haladni.
- Akkor mutasson valami érdekeset, amitől lázba jövök, mert azért valljuk attól, hogy a levegőbe lőtt egy valamit, attól még nem tudom meg, hogy az milyen destruktív.
- Sajnálom, de arra még nem állsz készen.
- Nem e? – majd a Sasuke mester felé futottam támadó állásba, azonban alig léptem előre egy lépést, ő eltűnt a szemem elől.
Majd hátranéztem és láttam őt és megtámadtam őt. Ő zsebre tett kézzel hajolgatott el a rúgásaim elől.
- Na és próbáltad már a lángot szó szerint támadásra használni? Mármint kilőni vagy hasonló?
- Hogyne. – mondtam miközbe folyamatosan támadtam
- Habár apám nem mondta, hogy lehet e használni támadásra használni ezt az erőt, én azért megpróbáltam. Elég hamar is ment a lövés, bár elég furcsán.
- Hogy érted, hogy furcsán?
- Hát olyasmi, hogy nem egy lövést adtam le, mintha egy nyíl lenne, hanem folyamatosan engedtem ki a lángot. Mintha valami vízesés lenne csak arany színben és más pozícióban. Na mindegy. Azonban, akármi ellen használtam, nem történt semmi, de egyszer viszont, amikor a tanyánkon lévő haldokló tyúkon használtam csoda történt. A tyúknak a sebe, amit egy éles tárgy okozott, amikor beleesett, elkezdett begyógyulni és ekkor jöttem rá, hogy így csak gyógyítani tudok. Úgy gondoltam, hogy úgy fejlődhetek a leggyorsabban, ha a lángom folyamatosan használom. Sok fajta állat volt ott a tanyán, ezért nem volt nehéz dolgom. Szándékosan megsebesítettem az állatokat, majd meggyógyítottam őket.
- Szóval mindent feladsz, csakhogy erősebb legyél?
- Így van és úgy érzem, hogy inkább ezeknek a gyógyításoknak köszönhetem, hogy a lángom ereje nőtt a 12 év alatt és nem a sok koncentráció miatt.
- Teljesen átérzem a fájdalmad és hidd el szívesen segítenék a célod elérésében már csak azért is, mert részben mi Bringerek tehetünk az apád haláláért.
- Én nem vádollak titeket ezért, mert apám nem is erőltette ezt a dolgot igazán, ha jól sejtem. – mondtam neki, miközbe még mindig támadtam őt, de kezdtem már kifáradni
- Értem. Figyelj rám, ha sikerül elsajátítanod a Reigant, akkor szavamat adom rá, hogy azután főképp a lángod erejének növelésén leszek.
- … - morogtam, miközbe abbahagytam a támadást
- Csak próbáld meg!
- Hát jó. – majd elkezdtem koncentrálni, hogy létrehozzam a Reigant
Úgy tettem pontosan, ahogy mondta : A mutató ujjamat előretartottam, míg a hüvelykujjamat meg felfele, majd elkezdtem a mutató ujjam végébe elképzelni egy gömb alakot. Megjelent egy kicsi gömb az ujjam végén, de hamar elszállt.
- Látod megy ez, csak gyakorolni kell.
- Szerintem ez még a közelébe sem volt annak, amit te csináltál mester.
- Majd bele fogsz jönni, csak gyakorolj. Adok egy hónapot.
- Egy hónapot?
- Így van. Ha sikerül teljesítened, akkor a következő edzés fázisnak megtanítom neked vagy legalábbis megpróbálom megtanítani a Bringerek leghasználtabb technikáját : A Bringerek fényét.
- Na és miféle technika ez?
- Ezzel a képességgel gyorsan tudunk mi mozogni a cipőnk segítségével.
- Szóval, akkor azt használtad, amikor elvitted a Trib fiút.
- Igen. De most magadra hagylak. – majd szélsebesen el is tűnt, mert valószínűleg azt a technikát alkalmazta
Nem láttam semmit belőle hogy, hogy csinálta, csak annyit, hogy a talpa alatt valami fény jelent meg. Természetesen nagyon morcos voltam a mesterre, hogy csak így faképnél hagyott és nem kaptam semmi további tanácsot. Így nem volt más választásom, mint koncentrálni. Az időpont közeledtével egyre jobban haladtam, mert sikerült egyre nagyobb alakot adnom a Reigan gömbjének, ugyanakkora erővel, mint amikor kezdtem. Nagyon örültem, amikor sikerült lőnöm egyet, de a következménynek már kevésbé. Sasuke mester nem informált arról, hogy gyakorlatilag az összes energiám felemészti a Reigan, bár a pusztító erejével több, mint elégedett voltam, ugyanis egy nagyobb kő darabból sikerült azért nagyobb darabokat szétrobbantani. Azonban az energiatakarékosság érdekében többször nem is lőttem el a Reigant a időpontig csak háromszor. Biztosra vettem, hogy a mester elégedett lesz a teljesítményemmel, ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálok valamit.
~Mi lenne, ha az egész testemre kiterjedően koncentrálnám a kesztyűk által alkotta spirituális erőt?
Betankoltam kajával és innivalóval és bezárkóztam a szobámba. Szép lassan, nagyon kis mennyiségben elkezdtem szétáramoltatni az egész testemben, a kesztyű által létrehozott energiát. A koncentrációmat bármi megzavarhatta volna, ezért még az ételhez is nagyon óvatosan és lassan nyúltam. 2 napig koncentráltam és úgy éreztem, hogy ideje megpróbálni ezzel az erővel mozogni is egy kicsit. Nem néztem magamra, nem figyeltem senkire csak előre figyeltem. Csak azt éreztem, hogy hatalmas erő járja át a testem. Amilyen gyorsan haladtam körülbelül 300 métert sem tettem volna meg egy óra alatt. A Bringerek engem figyeltek, de én csak azon voltam, hogy megtaláljam a mestert. Az erőm rohamosan fogyott és ezért egyre lassabban mozogtam. A vége az lett, hogy már levegőért kapkodtam és elájultam.
Még aznap felébredtem és az ágyamban találtam magam. Épp vacsoraidő volt, ezért mentem is enni. Szokatlanul nagy volt a csend és ezen csodálkoztam is. Másnap elérkezett a nagy nap. Sasuke mester már várt.
- Na mutasd meg nekem mit tudsz
~ Még nem próbáltam ki, hogy milyen, ha a másik kézből átadom az energiát a Reiganba, de csak nem lesz gond.
Minden gond nélkül sikerült a Reigan. Az ereje nagyban különbözött attól a Reigantól, amikor még csak fél kézzel próbálkoztam.
- Na látod, hogy megérte gyakorolni. De akkor nem is váratlak tovább, elmondom hogy kell használni a Bringerek fényét.
- Mester..
- De figyelmeztetlek, ez száz százalék, hogy most nem fog sikerülni, már csak azért sem, mert most kimerültél.
- Mester…
- Akkor először megmutatom lassan, hogy lásd.
- Mester hallgasson már meg! – mondtam most már ordítva
- Mit akarsz?
- A tegnapról szeretnék kérdezni.
- Oh..
- Kérem mondja el a véleményét mester, mit érzett?
- Ugyanazt az erőt, mint 12 éve. Pontosan ugyanazt.
- Szóval, akkor szuper csillagharcos voltam?
- Talán te nem így érezted.
- Sajnos mester nem tudtam semmire se koncentrálni, egy kisebb elterelés és már bomlott volna a koncentrációm.
- Na és mégis hogy csináltad?
- A kesztyű által kibocsátott energiát az izmaimba koncentráltam. Mintha a naplángot használtam volna.
- Értem. Szóval, akkor két egész napon át csak arra koncentráltál?
- Igen.
- Ettől féltem.
- Miért?
- Volt már, aki hasonló volt, mint te. Teljesen véletlenszerűen áttudott alakulni, ha szorította a helyzet, de uralni ugyanúgy nem tudta. Aztán megpróbálkozott azzal, amivel te.
- Igen, és?
- A teste nem bírta ki a felgyülemlett energiát, ezért ő nem csak elájult.., hanem meg is halt. Úgy, hogy ha kérhetlek ezzel próbálkozz többször.
- Akkor értsem úgy, hogy az első szuperharcos nem így érte ezt el?
- Nem.
- Mindenesetre ne csináld többször, mert ráadásul ezt nem is használhatod csata közben, mert ott senki sem fog neked 2 napot adni.
- Nem mintha tudtam volna bármit is csinálni benne.
- De most, akkor térjünk át a Bringerek fényére.
- A Bringerek fényét úgy lehet létrehozni, hogy lökéshullámokat képzelsz el a talpad alá. Ennek alakja úgy néz ki, mint amikor egy követ bele dobsz egy patakba és a becsapódás pedig valami furcsa hullámzást hoz létre. Ezt nem lehet észrevenni, mert valójában nem is ez történik. Csak akkor ha levegőben ugrás közben akarsz magadon gyorsítani. Elmondom egyszerűbben is. Ha a talpad aljára egy olyan alakú spirituális erőt formázol, mint a talpad és úgy lépsz egyet, akkor a leérkezés pillanata előtt kell kilöknöd ezt az erőt.
- Tudom, bonyolultnak hangzik és sajnos az is. De ha egyszer megtanulod, akkor a gyorsaságod fényekkel nagyobb lesz. De most egyelőre hanyagoljuk az edzést, mert a Reigantól és a tegnapitól biztos elfáradtál, úgyhogy csak holnap kezdjük a kemény edzést.
- Nem örülök ennek mester, de azt hiszem most tényleg jobb lenne pihennem egy kicsit.
Le is feküdtem nyomban aludni. Éjjel felébredtem és visszafekvés helyett inkább kimentem friss levegőt szívni. Elég sötét volt, de azért még lehetett látni valamennyire. Kimentem egy szirthez és leültem.
- Nem lenne szerencsés innen leesni az tuti, mert ilyen sötétbe még a vizet sem látom. – majd lépteket hallottam a hátam mögül, aminek hatására gyorsan megfordultam és egy érkező lábat láttam, ami elől sikeresen kitértem. Majd felálltam.
- Kitérni még mindig olyan jól tudsz. De most nem úszod meg olyan szárazon, mint a múltkor. Ó igen hadd mutatkozzak be, mert ilyen sötétbe biztos nem látod az arcom.
- Tudom nagyon jól, hogy a senkiházi Trib család tagja vagy.
- Apám csak egy új nézetet alakított ki ennek a szigetnek. Nem tudom ez miért rossz. De térjünk a lényegre: Most megfizetsz a múltkoriért.
- Most nincsenek itt a Bringerek, akik megmentsék az életed és én meg örömmel nem fogom magam vissza, úgyhogy készülj – majd felé akartam rohanni, de kezeimnél fogva a hátam mögül lefogtak.
Majd a Trib srác elkezdett rugdosni. Nagyon erős rúgásai voltak.
- Na tetszenek a rúgásaim? Nem olyan harmatgyengék, mint a tieid. – mondta miközbe továbbra is rugdosott
- Na, de ennyi elég is volt, mert ideje ezt befejezni – majd neki futásból hasba rúgott és a lefogóim pedig elengedtek.
Ennek következtében leestem a szigetről és csak zuhantam és zuhantam. Majd végül sikerült egy ágat elkapnom. Az ágat a nagy lendületem miatt hamar el is tört. Ezután arra ébredtem, hogy különös öltözködésű emberek vannak körülöttem. Elmesélték, hogy a gumimatrac nevezetű dolgon feküdve találtak rám a hajólyukon. Amikor elmondtam nekik, hogy hova valósi vagyok ledöbbentek, mert sose hallottak még arról a helyről. Azt mondták, hogy éjszaka robotpilóta vezette a hajót.
~A fenébe. Most mégis mihez kezdjek? Vissza kell jutnom.
De nem volt más választásom, mint a különös emberekkel maradnom.
~ Mondjuk, nem mintha fel tudnék jutni a sziget tetejére. Úgyhogy azt hiszem nincs mese. Meg kell tanulnom a Bringerek fényét és azzal feljutni. Elvégre ők is úgy jutottak fel oda. Még szerencse, hogy megvan a cipő és a kesztyű.
Nem volt se pénzem, se más ruhám, ezért a hajón lévő egyik ember felajánlotta, hogy segít nekem. Adott egy kulcsot egy olyan házhoz, amit a szüleitől örökölt. Azt mondta, hogy ő úgy se használja. Ez a lakás egy kikötővárosban volt. Valami újabb fura utazóeszközzel elméletileg kocsival el is vitt oda. Majd segített munkát találni, hogy hamar legyen pénzem. Úgyhogy, tehetetlenül ebben az új világban kell élnem, amíg meg nem tanulom a Bringerek fényét.







Egyéni Fegyver
Neve: Bringer kesztyű
Kinézete: Hófehér kesztyű
Leírás:
Képességei : Reigan

Üdv

Na először is a staff nevében bocsánat hogy csak most került ellenőrzésre, kisebb-nagyobb problémák között elsikkadt a történeted. Na de most elővettük és lecsekkoltuk... és... sajnos el kell utasítanunk.

Az ok:
1. nincs minden párbeszéd kiszínezve, illetve benne hagytál egy ilyet is: [color=Gold]
2. az egyéni fegyvered és a képessége... nem teljesen egyéni hogy úgy fogalmazzak. Mármint oké, az avatarod lehet Vegita. De egyéni legyen a többi! A történet eleje (tovább nem olvastam mert már itt eldőlt, hogy elutasítjuk) elég erőteljesen Vegita élete, csak itt nem bolygó van hanem sziget... továbbá a fegyvered és a képességed is teljesen ugyanaz. Úgyhogy légyszíves találj ki valami EGYEDIT mert addig Elutasítom (a főadminnal egyeztetve).