Név: Senji Doku (Sátán)
Nem: Fiú
Életkor: 14
Születési hely: Írországban egy kis vallásos faluban.
Láng: Mocsár
Kinézet: 170 centi magas. Haja jobboldali fele fehér a bal pedig fekete, ami a ruhájára fordítva igaz. Bal szeme piros, míg a jobb fekete. Nyaka körül van egy kb. egy méter hosszú sötétvörös sál. Bal tenyerén a 666-os szám szerepel azért, hogy sose feledje el, hogy meg van átkozva (faluja szerint).
Jellem: Mindenkivel kötegszik. Nagyon ritka, hogy valakit megkedvel, mert a pénzen kívül semmiben és senkiben sem bízik. Utálja a vallást és az embereket. Szereti a pénzt és a farkasokat, de legfőképp a harcot.
Felszerelés: Egy kis erszény van az oldalára kötve, amiben a pénzt tárolja. Hátán a fegyvere Killer Dice és kezén a Mocsár gyűrűje.
Előtörténet: Gazdag család, sok barát, boldog gyermekkor. Ismerős a szitu? Na, nálam ez pont nem így volt. A nevem Senji és most elmesélem eddig életemet.
Mikor megszülettem a szüleim eldobtak és utcagyerekként nevelkedtem fel teljesen egyedül. Mindenki utált, mert elterjesztették, hogy születésemkor megszállt az ördög és én vagyok a sátán. Bolond babonás kis falu. Utálok mindenkit, amiért ezt tették velem. Úgy öt éves lehettem mikor valami furcsa dolog történt…
-
Takarodj a faluból Sátán! – kiáltották a helyi gyerekek, akik kővel dobáltak. Nem is ellenkeztem, mert már megszoktam, hogy mindenki utál. De egyszer csak a semmiből megjelent egy fehér farkas és beállt közém és a gyerekek közé, elkezdett vicsorog és morogni. A gyerekek nagyon megijedtek tőle és elszaladtak. Mikor eltűntek a látókörömből felém fordult a rejtélyes farkas és elkezdte a farkát csóválni.
-
Köszi, kis haver. – mondtam miközben elkezdtem simogatni. De észrevettem harapás és karomolás nyomokat a hátán. Valószínűleg őt se kedvelte a falkája a furcsa kinézete miatt (a helyi erdőkben csak szürke farkasokról volt tudomás).
-
Téged se kedveltek mi? – kérdeztem tőle mire ő helyeslően bólintott.
-
Köszönöm még egyszer a segítséged. – mondtam neki és elindultam a kis kunyhóhoz, amit nemrég találtam elhagyatottan az erdő szélén. Elkezdett követni, amit furcsálltam, mert a többi állat félt tőlem, de ő nem.
-
Velem akarsz jönni? – kérdeztem tőle barátságos hangon és megvakartam a nyakát, amikor észrevettem, hogy a nyakába van akasztva egy gyűrű, aminek a közepén egy világos bordó színű kristály volt.
-
Váo! Ezt meg honnan szerezted? – lepődtem meg csillogó szemekkel, mert nagyon király gyűrű volt. A farkas a szájával megfogta és letépte a láncot, amire fel volt akasztva és a kezembe pottyantotta.
-
Komolyan nekem adod? – kérdeztem meglepődve majd átöleltem a farkast a nyakánál és felpróbáltam a gyűrűt. Mintha rám öntötték volna tökéletesen illeszkedett a középső újamra. Elindultunk hát a kis házikóhoz, amit otthonnak neveztem. Mikor odaértünk kicsit elpirulta, bár nem tudom miért, hiszen egy farkas nem tudja az ilyen dolgokat értékelni, de mégis kínos volt.
-
Tudom, hogy nem igazán luxus, de csak ez jut egy kitaszítottnak. – próbáltam viccelődni a rossz helyzetemen. Engem nem zavart különösebben a környezet, de a többiekhez képest ez csak egy putri. Nekem megszokott másnak, nem na!
-
Örülök, hogy barátok lettünk. – próbáltam mosolyogni, de mivel életemben először próbáltam nem igazán sikerült több egy béna bájvigyornál.
-
Kéne neked egy név… a Shiro hogy tetszik? – kérdeztem mire tudtam már a választ, mert felkapta fejét és elkezdte csóválni a farkát.
-
Rendben. Mától a neved Shiro! – próbáltam ismét vigyorogni, de nagyon nem akart menni ezért nem erőltettem tovább. Furcsa volt, hogy lett egy barátom, mert az életben először megbízok valakiben.
Egy évvel később…
Éldegéltem a kis szerencsétlen életemet, ahogy az már meg volt szokva. De mikor egyszer hazaértem egy kis erdei túráról Shiro nem volt a megszokott helyén! Elindultam a városba megkeresni hátha valaki ellopta bosszúból, hogy szerencsétlenséget hozok a falura. De hiába sehol se volt. Gondoltam mire hazaérek, meglesz, de sajnos nem jött vissza. Kezdtem beletörődni abba a tudatba, hogy egyedül leszek, de akkor meghallottam Shiro vonyítását az erdőből! Felpattantam és a hang irányába elkezdtem futni. Mikor megláttam Shiro-t egy csapat farkas vette körbe és egy nyúl volt a szájában. Valószínűleg ennek a falkának a területén vadászott, ami a farkasok körében egy ok az ölésre. Megálltam egy fa mögött, mert mégis csak farkasokról voltszó, de próbáltam összeszedni minden bátorságom és megmenteni az egyetlen barátomat. Becsuktam a szemem és próbáltam nem remegni, amikor egyszer csak meghallottam Shiro-t nyüszíteni. Teljesen elborította az agyamat a düh és nem gondolkodtam. Kiugrottam a fa mögül és nekiestem az első farkasnak, amelyiket megláttam.
-
Adjátok vissza a barátomat! – üvöltöttem miközben éreztem valami furcsa erőt a testemben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a gyűrű amit Shiro-tól kaptam világos bordó színű lángot bocsájtott ki. A körmeimet is elkezdte bevonni ez a furcsa láng, de úgy gondoltam, hogy nem árt, hiszen nem égetett. Megkarmoltam a farkas arcát és a karmolás nyomán elkezdett kihullani a szőr és besötétülni a bőr. A farkasok vonyítva elszaladtak a láng pedig eltűnt a körmeimről és a gyűrűről. Odaszaladtam a földön fekvő Shiró-hoz.
-
Shiro! Jól vagy? – kérdeztem miközben a karomba fogtam és megöleltem.
-
Shiro! Ne hagy itt egyedül. Kérlek ne! – mondtam ezeket a szavakat mire kinyitotta a nevét és megnyalta az arcomat elkezdte csóválni a farkát pár másodpercig, de utána abbahagyta és soha többé nem tudta csóválni.
-
Kérlek ne hagy itt! – mikor kimondtam ezeket a szavakat könny szökött a szemembe mire észbe kaptam elkezdtem sírni és teli torokból üvölteni.
-
Isten te szemét! – mutattam az égre. –
Elvetted az egyetlen barátomat! Ezért soha nem bocsájtok meg neked! – üvöltöttem haragomban és ömlött a könny a szememből. Felemeltem elhunyt barátom és ástam neki egy sírt a házam mellett. Eltemettem barátomat végső nyughelyére majd elmentem a városba és a templomot vettem célba. Megfogtam egy követ és a hatalmas festet üvegű ablakhoz vágtam, ami könnyedén betört. A pap viszont nem nézte jó szemmel. Elkapott és bevitt a templomba megfogott egy tüzes vasat, amire a 666 jele volt egy körben elhelyezve. A kezemhez nyomta az izzó jelet, amitől én felkiáltottam. Ezt az iszonyatos fájdalmat örökre megjegyeztem és a bal kezemen örökre megmaradt a pecsét. Elmenekültem a faluból, mert semmi cuccom nem volt. Futottam, amíg a lábam bírta elértem egy kikötőhöz. Beugrottam a tengerbe és átúsztam a legközelebbi szigetre, hogy minél távolabb kerüljek attól az átkozott falutól. Mikor kiértem a partra ledőltem az első fa alá, amit megláttam és elaludtam. Egy kovácshoz szegődtem inasként a kezemre pedig fáslit kötöttem.
Négy évvel később…
Az inasként jól ment a sorom bár sokan csúnyán néztek rám a furcsa kinézetem miatt, de engem nem nagyon zavart, mert már megszoktam.
-
Mester! Mikor kapom meg végre a fegyverem? Csak ezért vagyok melletted négy éve! – mondtam morogva.
-
Büdös kölök! Mért nem tiszteled a mestered mi? – ordított rám az öreg és fejbevágott igen erősen.
-
Áu! Hülye vénség! – elkezdtünk egymással veszekedni, amiből gyorsan ordibálás lett. Majd a végén kaptam még egy nagyot a fejemre és utána nyugton maradtam. A mester folyton arról beszélt, hogy ő ennyi idősen micsoda fantasztikus dolgokat tett (aminek valószínűleg a fele kamu) megvédte a falut, megmentette családját a rá leselkedő veszedelemtől (mintha valami középkori játékból szökött volna). Sokáig edzett engem mikor már szinte vért izzadtam majd mikor elfáradtunk pihentünk és hülyéskedtünk egy kicsit. Este tíz óra lehetett mikor a mester benyitott az otthonunkba ahol apaként nevelt.
-
Mester! Hol voltál ilyen sokáig? – kérdeztem bár sejtettem, hogy valami rossz fog történni, mert az arcán düh és harag jelei mutatkoztak.
-
Mi történt? – tettem fel a kérdést óvatlanul.
-
Takarodj innen! – kiáltotta rám az öreg.
-
Mi? – nem hittem a fülemnek. Négy hosszú évig nevelt aztán ilyen könnyen eldobna? Pont ezét utálom az embereket.
-
Fogd ezt és takarodj a házamból! - vágott hozzám egy vászonba tekert furcsa valamit.
-
Csak a balszerencsét hozod a falunkra! Tudom, hogy ki vagy! Sátán! – vádaskodott az öreg. Láttam a könnyeket a szeme sarkában, de tudtam, hogy komolyan gondolja.
-
Miattad pusztul el a falu! – kiáltotta bár nem hittem benne, mint ahogy abban, se amiket eddig mondott. Kiszaladtam az ajtón és egy fa tövénél találtam egy elhagyott róka odút ahova a kis termetem miatt befértem.
~
Miattad pusztul el a falu! Takarodj innen! ~ Vízhangzottak a fejembe a szavai. Még egy lény, akit megkedveltem, de itt hagyott. Akkor éreztem, hogy valami a fejemre esett. Egy nagy zsák volt, ami tele volt pénzzel! Ott a róka odú mélyén belegondoltam, hogy a pénz sose bántott engem, nem hagyott el, nem támadott hátba. Elérkezett az a végzetes nap… a falut megtámadta a kormány néhány illegális ügy miatt. A szegény falubeliek menekültek, mint a pockok, amikor kiöntik őket az odújukból. A kormány nem kímélte se nőt se gyereket. Én elbújtam egy fa odújába ahonnan nyugodtan végig tudtam nézni a műsort, mert senki nem érdekelt, még a mester se. A kormány emberei csak lőttek és lőttek, amíg végül mindenki a földön hevert. Nem tudtam mit kezdjek azzal a sok pénzzel, amit találtam tehát egy részét zsebre vágtam és felszöktem az egyik helikopterre. Szinte egy pillanat alatt Olaszországban találtam magam. Utcagyerekként sokat voltam a maffia közelében és egyre jobban elkezdtem vonzódni hozzá, mert a maffiának hihetetlenül sok pénze volt.
Négy évvel később…
Az elmúlt négy évet szinte csak a bumeránggal való harci tapasztalatok begyűjtésével töltöttem úgy, hogy maffia tagokat gyilkoltam, ami igazából hidegen hagyott, mert ha nem én ölöm meg őket, akkor később ők ölnek meg engem.
- Francba! – kiáltottam miközben a bumerángom, amit a mestertől kaptam megint megvágott, mert nem sikerült elkapnom.
~ Bárcsak lenne valami, ami segítene a fegyver erősítésében. Mint az a furcsa láng! ~Visszagondoltam arra az esetre amikor Shiro ért harcoltam és megjelent az a láng ismét a gyűrűmön. Nagyon érdekes volt újra megtapasztalni ezt a furcsa érzést. Hamar rájöttem, hogy ha elképzelem az elszántságomat lángként, akkor elő tudom hívni azt a furcsa lángot, amit Shiro halálánál tapasztaltam. A bumerángot egyre jobban tudtam kezelni az évek során rájöttem, hogy a lángommal betudom vonni a fegyvert és ha az valamit eltalál akkor az elkezd rohadni. A bumerángomat a lánc miatt, ami rá volt erősítve vissza tudtam rántani, ha valakit véletlenül eltalált. Sokat gyakoroltam, de még most se tudok mozgó célpontot elsőre eltalálni. A maffiában elterjedt egy név: Sátán. Egy fiú, aki sokszor keveredett bajba amiatt, hogy sok maffiatagot ölt meg csak a pénzért. A fegyvere egy furcsa háromágú bumeráng volt, amire rá volt erősítve háromméternyi lánc és három dobókockában végződött. Rájöttem, hogy ami nyolc évvel ezelőtt történt, mikor Shiro-t próbáltam megmenteni az a furcsa lángelőhívására nem csak én vagyok képes! Végső Akarat Lángnak hívják! A maffiában sokan használták és különböző típusai vannak. Kiderült, hogy én mocsár típusú lánggal rendelkezek, aminek a bomlasztás a tulajdonsága.
Egyedi Fegyver:
Név: Killer Dice
Típus: Távolsági
Kinézet: Egy háromágú türkizkék bumeráng aminek a pengerészein a tőtől körülbelül 20 centire vannak a fogói. A közepén egy kör alakú lyuk van és innen indulnak ki fekete csíkok amik végig mennek az egész fegyveren. A közepéből egy három méter hosszú lánc aminek a végén három dobókocka van.
Képesség: Energiatriplázás ami annyit tesz, hogy minél messzebbre megy a bumeráng annál erősebb lángot bocsájt ki, és az ereje megtriplázódik.
Megvenném kezdőnek bomlasztó körmöt! 
Tárgy: Senji Doku 