Oruko Saiz (Javított)

Név: Oruko Saiz
Nem : Férfi
Életkor: 21
Születési hely: Valahol Japánban
Láng: Eső

Kinézet: Rövid kisé kócos barnás fekete haja van. 186 cm magas 76 kg sportosabb testalkatú. Általában elegáns ruhát hord. Ami sötét színű öltöny kék nyakkendővel.
Jellem: Jelleme halálosan nyugodt, érzelmet nem mutat. Abszolút antiszociális. Kerüli, hogy bárkihez is közel kerüljön. Teteit nem érzelmek határozzák meg, saját törvényei szerint cselekszik.

Felszerelés:
Eső gyűrű, Felhő gyűrű
Mobiltelefon
Egy db közönséges kés
Egyéni fegyverek: Ihqua és Ahcua

Előtörténet:
- Még mindig nem végeztél? - szólalt meg egy női hang a sötétben, miközben nagyot szívott a cigijéből. - Azt hitem hamarabb vége lesz.
- Ön kérte, hogy húzzam el annyira, amennyire csak lehet. – hangzott a válasz.
- Csak csináld! – üvöltötte a nő. Majd a férfi levette a zakóját, felgyűrte az ingét, kezére húzta a bőrkesztyűket, és megragadta a fém rudat, majd előre lép egyet. Nagyot lendít az acél csövön és az elölte lévő felkötőt férfit, teljes erejéből gyomron vágja vele. A férfi már alig van eszméleténél. Vért felköhögni sincs ereje, túl hosszú ideje kínozták. A kezénél fogva kötötték fel, a lábba alig érte a földet. A teste tele van zúzódásokkal és véraláfutásokkal. A csontjai több helyen el vannak törve. Az élete a végét járja.
- Ebbe beleborzongok.– mondta miközben szinte extázisban figyelte, ahogy a felkötözött férfit kínozzák. - Így már unalmas. – szólalt meg ismét a nő. – Ez már nem is kiabál, így nem szórakoztató. Okoz neki nagyobb fájdalmat. Szenvedjen csak. Az üvöltését akarom hallani.
Japán egy eldugott szegletén távol a civilizációtól, valahol a hegyek közt születem a családunk birtokán. Egy nagy múlttal rendelkező családba volt. A családunk hosszú ideje egy fajta munkára specializálódott. Generációk óta bérgyilkosok voltunk. Függetlenek voltunk mindig annak dogozunk, akik a legtöbbet fizettet, a hűségünk megvehető volt. Három gyerek közül én voltam a középső. Az idősebb bátyám két évvel volt idősebb nálam. A fiatalabb öcsém és köztem egy év volt. A birtokon, a szolgálókon kívül még a szüleim és a nagy szüleim éltek. Hamar döntöttek a sorsomról és ennek megfelelően tanítottak és képesztek. Az edzések hamar kezdődtek és kegyetlenek voltak. Heteket kellet eltölteni a vadonban a hegyek közt, a túlélésért küzdve. A több hétig tartó vadon gyakorlatokat néha meg szakította egy-egy ellenőrzés. Amikor egy laborba vittek és kísérleti patkányként vizsgálgattak. Különböző vegyszereket és drogokat tömtek belém, ami elősegítheti a fejlődésemet. Ezektől, a szerektől javult az állóképességem, ellenállóbbá váltam a betegségekre és a fertőzésekre, és az érzelmeimet is sikerült teljesen elnyomni. Amikor jónak látták vissza vittek a vadonba, hogy folytassam a túlélést. Néhány év alatt sikerült „kinőnöm” a túlélő edzéseket. Már nem jelentett semmilyen kihívást a vadonban való élés. Fizikailag már készen álltam, ezért az edzésem új szakaszba lépett. Megkezdődött a betaníttatásom az ölés tudományaiba. 7 éves voltam, amikor elkezdtek megtanítani a fegyverek használatára és a különböző puszta kezes technikákra. Az edzések alkalmával megtanultam, hogy tudok akkor is eredményesen harcolni a lőfegyverekkel, ha közel van az ellenfelem. Bár menyire is jó haladtam ezek elsajátításával, éreztem, ki fogok futni az időből. Az eredményeim nem voltak kielégítők ez leszűrhető volt a körülöttem lévők viselkedéséből. A későbbi harcok, elenged kelléke a végső akarat láng. A bátyám, amikor olyan idős volt, mint én már sikerült felébresztenie magában a lángját. Mostanra már két lángot is képes volt használni. Az öcsém is kezdte használgatni a saját lángjait. Azt mondták, hogy a két év, amit a képzésemre szántak kidobott pénz és csak időpocsékolás volt. Ezért elkeseredett lépésre szánták, mesterségesen kényszerítik ki belőlem a lángok használatát. Előzetes vízgálátokkal megállapították, hogy milyen lángra vagyok hajlamos, és ennek megfelelően előkészítetek a szükséges gyűrűket. A legnagyobb valószínűség szerint felhő és eső lángokat kell majd tudnom használni. Engem sorosan kikötöztek egy székhez. Az ujjamra húzták a gyűrűket, majd megkezdték a kezelést, ami előkényszeríti belőlem a lángokat. Ehhez hipnózist és drogokat használtak, hogy megfelelő tudat állapotba kerüljek. Amikor ez megtörtént fájdalommal próbáltak stimulálni. Különböző kínzásra alkalmas szerkezetek segítségével sok fájdalom árán végül is elérték, amit akartak. A kezemen mind két gyűrű felragyogott. Képes voltam használni az eső és a felhő lángot is. A beavatkozás után még egy hónapig tartott a felépülésem. Ez idő alatt elkészítetek számomra a fegyvereket. Két különböző kinézetű pisztoly volt Ihqua és Ahcua. Ihqua egy ezüstszínű pisztoly volt apró vésetekkel díszítve, mely elnyelte az eső lángjaimat. Ahcua egy fekete színű pisztoly volt vörös színű mintázattal díszítve mely a felhő lángokat kellet volna, hogy elnyelje. Miután már elég jó voltam elkezdtem velük a gyakorlást. Ihquaval nem volt semmi gond, tökéletesen nyelte el a lángomat. Ellenben az Ahcua makacsabb fegyvernek bizonyult, hiába kellet, volna tudnom képesnek lenni felhő lángot használni. A fegyver nem reagált rá. Akár hogy próbáltam az Ahcua nem volt több egyszerű pisztolynál. Végül is kiderült jelenleg csak és kizárólag eső lángokat birok használni, és hogy kétféle lángot próbáltak kikényszeríteni belőlem súlyos stresszként érte a testem. Ettől a lánghasználatom épen, hogy csak eléri a minimálisan, elvárhatott. Azt állapították meg, hogy most már teljes mértékben nem leszek képes kihasználni a lángom erejét. Amikor ez kiderült ehhez mérten kezeltek, Elkönyvelték, hogy hasznavehetetlen vagyok, és szégyent hoznék a család hírnevére bérgyilkosként. Ezért megtették a megfelelő intézkedéseket. Elvették a felszerelésemet és láncra vertek, majd bezártak a család börtönébe. Naponta egyszer hoztak enni. Társaságom sem volt nagyon. Minden nyomot ki töröltek a létezésemről. Éveken át voltam bezárva azon a helyen. Meg voltam róla győződve, hogy ott lelem, majd a halálom. Talán már ötödik éve lehettem már oda bezárva. Akkor történt az eset melynek hála kikerültem onnan. Az hogy pontosan mi történt azt a mai napig nem tudom és nem is keresetem rá a választ. Amit tudok, hogy valamiért valakik megtámadták a birtokot és megöltek mindenkit, akit rajta találtak. Rám is ez a sors várt volna, de a szerencse közbe szólt. A cellámban voltam mikor sikolyok és robbanások ütötték meg a fülem. Önkénytelenül mozdultam az ajtó fele, de a láncok visszatartottak. Egyszer csak egy árnyat láttam mozogni a cellám ajtaja előtt. Egyszer csak feltárult az ajtóm, a túl sok fénytől először nem bírtam megmondani, hogy ki állt ott. Amikor már sikerült kivennem az alakját rájöttem, hogy nem hozzánk tatozni. Egy Férfi volt sötét egyenruhát viselt a jobb kezében egy kard volt. A mozgásából látszott, hogy nem megmenteni jön. Már eddig is halottnak tartottam magam, beletörődtem, hogy ott halok meg helyben. A sors azonban más szánt nekem. Ahogy a férfi közeledett felém hogy véget vessen szenvedéseimnek, egy hatalmas robbanás történt. Megrázta az egész helyet, törmelékek repkedtek minden fele. Az egyik ilyen törmelék pont a férfit találta tarkón, ettől ö a földre rogyott és elejtette a fegyverét. Eszméletét vesztve, pont előttem ért földet. A testem ismét magától mozgott, bilincsem láncait a nyaka köré tekertem. Aztán addig szorítottam még biztos nem voltam benne, hogy megfulladt. Tisztességes harcba valószínűleg jelenlegi erőmmel soha nem győztem volna le. Felvetem a földről a kardját majd arra használtam, hogy elvágjam a láncaimat. Eztán elvettem a férfi ruháit magamra öltöttem és a család fegyverraktár felé vettem az irányt tudtam, hogy ott lesz, amit keresek. Minden lángokban állt harcok hangját lehetett hallani. Elég nagy volt a felfordulás, így feltűnés nélkül tudtam haladni. A fegyvertár nagy részét lerombolták már ezért nem is, hagytak hátra senki, hogy őrizek. Így nyugodtan tudtam keresgélni a romok között. Rövid keresés után sikerrel jártam, megtaláltam azt, amit évekkel ezelőtt elvetek tőlem. A két gyűrűt meg a pisztolyaimat Ihqua és Ahcua. Ezután igyekeztem a lehető leggyorsabban elhagyni a helyet és a környező erdőbe menekülni. Sikerült elég messzire kerülnöm mielőtt a testem feladta volna, így pár km-rel arrébb estem össze a kimerültségtől. Félnapig voltam még eszméletlen. Miután magamhoz tértem keresetem valami ehetőt, hogy csillapítsam az étvágyam. Azok az évek, amiket bezárva töltöttem nyomot hagytak rajtam. A testem teljesen elgyengült az elkövetkező éveket azzal töltöttem, hogy visszaszerezem a régi önmagam.
Jó pár év telt el és mire sikerült rendesen kikupálni magam. A fegyvereim megvoltak, és a gyűrűket is magamnál tartottam. Az Ihqua még mindig sikerült tökéletesen használnom, bár a láng használatom sohase lesz olyan, mintha természetesen alakult volna ki. Bár minden napküzdők, hogy kiküszöböljem ezt a hiányosságomat. Ha tehetem, keresem az elhatározottságom, hogy igazi elszántság lángot alkothassak. Azonban egyelőre be kell érnem a mesterségesen létre hozottal. Éppen ezért az Ahcuat még mindig nem bírom rendesen használni, csupán egy közönséges pisztoly a kezemben. Mikor 18 éves lettem elkezdtem használni az Oruko Saiz nevet az csináltam, amire neveltek. Aki a legtöbbet fizetett, annak tartoztam hűsséggel. Nem számítót a céljai vagy az elvei, amíg megbírt fizetett addig szolgáltam. Nem a pénzét csináltam, csak ezt nevelték belém. Igen hamar ismerté váltam, mert kiváló munkákat végezetem, nem is tehettem volna más. Hiszen ezt várják el tőlem a megbízóim. Eztán mindig így éltem az életem ambíciók és valódi cél nélkül. Mindig a megbízok közt sodródva, így kerültem ebbe a helyzetbe is.
- Azt hiszem ennyi volt a móka. – mondta a nő miközben borzongás futott rajta végig. – Ideje lesz távoznom. – eztán leszállt a dobozokról ahol eddig ült. – Bizonyosodj meg róla, hogy halott, majd tüntesd el a tetemet. – mondja, majd elindul az kijárat fele.
- Ahogy kívánja. – felelte a férfi. Eztán a földre dobta az acélcsövet, hangja vízhangzott az egész raktárban. Kezéről lehúzta a véres kesztyűket, azokat is a földre dobja. Majd a pisztolytartójához nyúl, előhúzza fegyverét. Egy ezüstszínű pisztolyt fekete markolattal. Egyetlen lövéssel keresztül lőtte a kikötözött férfi szívét. A nő megtorpant majd kéjes tekintettel megfordult.
- He-he. Kegyetlen vagy. – mondta miközben a légzése felgyorsult. A férfi közben levágta a holtestet a kötélről. - Kár hogy most mennem kell, de ha megint szórakozása vágyom, majd felhívlak. Meg van még a mobilom száma, ha kellesz, majd hívlak Saiz.
- Rendben. – hangzott a válasz miközben a holtestet vonszolta, hogy eltűntese. [/b]
[/i]


Karakter képessége:
Név: World Stop
Leírás: Eső lánggal (befagyasztod az időt) megbénítasz mindenkit körülötted egy 5m*szint sugarú körben, annyira hogy nem képesek érzékelni a külvilágot. Ez kihasználva képes vagy szabadon mozogni, de másra nem mivel sok erőt emészt a képesség. 10s*szint-re
Leírás: Tükör lövés
Leírás: A kilőtt golyó visszapattan a különböző felületekről, így bármilyen szögben képes eltalálni a célpontot.

Egyéni fegyver
Neve: Ihqua és Ahcua
Típusa: Távolsági (De ha arra kerül sor közelharcba is oda lehet velük csapni)
Kinézete:
Ihqua: : Ezüst színű pisztoly, fekete markolattal, különböző vésetek díszítik.
Ahcua: : Fekete színű pisztoly, barna markolattal, vörös színű mintázat díszíti.
Speciális képessége/képességei: Mindkét pisztoly képes elnyelni használójuk lángját (azonban csak bizonyos típusút), majd a bennük található lőszerbe átirányítani.
Ihqua:
Flame break // Lángtörés: Nagy mennyiségű eső lángot sűrít a lőszerbe a fegyvere segítségével, majd kilövi. Az így kiköt golyó, ha másik lánggal feltöltőt fegyverrel találkozik, teljesen lenyugtatja (kioltja) azokat.
Nerve paralysis // Idegbénító: Nagy mennyiségű eső lángot sűrít a lőszerbe a fegyvere segítségével, majd kilövi. Az így kiköt golyó, ha ideggócot talál el az esőláng hatása miatt részleges/időleges bénulás lép fel.
Az eső lánggal túlzottan feltöltött lövedékkel nem alkalmasak ölésre.
Ahcua: jelenleg semmilyen speciális képességgel nem rendelkezik. Eső lángra nem reagál.

Neki fogok fogni a helyes írás javításának.
a.) Rendben akkor, majd jobban kifejtem, hogy hogyan is nem tudom rendesen használni a lángot. Vagy hogy milyen nehéz egyáltalán használnom.
b.) Ez is valószínűleg az én hibám, valószínűleg egy félre gépelésből eredendő félre értés. Mert nem tudom, melyik részre célzol pontosan. Létszíves erre adj egy pontosabb tippet.(akkor azt írtad különféle maradandó dolgaid voltak) Ez a mondatrész zavar meg.
c.) Félre színezést nem találtam. Legalábbis a kevés párbeszédet úgy színeztem, ahogy szerettem volna. A kódot javítottam.
- Fegyver: Örülök, hogy legalább ez megüti az elfogható színvonalat.

Ha esetleg még valamit félre értettem kérlek jelezd, hogy időben javíthassam. Ne kelljen feleslegesen Újra olvasnod. Ha megvagyok a javításokkal jelzem.

Az egyetlen Pü-et, amit tőled kaptam az arról szólt, hogy elgépeltem a használjuk szót, amit már javítottam.

Amiket megemlítettél azokat javítottam (vagy másra rontottam). A „többit” még keresem, ha megtaláltam azokat is javítom.
A régihez képest biztosan nem javult, de nem is romlott. Bár magától nem is fog, csak ha foglalkozom vele. Gyakorlatilag egyetlen Pü jött tőled. Az is akkor, amikor még csak a személyes adatok és az egyéni fegyver leírása volt meg.
Köszi szépen a tippeket.