Edzőtábor part 2

A temetőbe menet hirtelen, egy fura kis fazon lép elém, meghajol és átnyújt egy kis borítékot, majd hátat fordít nekem és egy szó nélkül eltűnik. Nagyon nem foglalkoztam a levéllel, csak zsebre tettem és fojtattam utam. Közel negyed óra gyaloglás után el is értem úti célom végét, Misa sírját. Szépen letettem a a virágokat amiket hoztam, majd röviden elmondtam, hogy mi történt velem az elmúlt időszakban, majd csak leültem és pár percig néma csendben néztem a fekete sírkövet. Majd felálltam, elköszöntem Misától és távoztam. Hazafelé menet még elintéztem pár apró dolgot, teljesen megfeledkezve a levélről, amit reggel kaptam. Mikor hazaértem, akkor vettem észre ismét a zsebemben a borítékot. A kabátomat felakasztom a fogasra, majd a fotelbe leülve kibontom a borítékot, és kiveszem a tartalmát. Mindössze egy kis levelet és egy repülőjegyet tartalmaz. A jegyet félretettem az asztalra, és a levelet vettem a kezembe, majd kihajtottam és elkezdtem olvasni.

„Kedves Cross!

Sok szeretettel meghívunk egy csodálatos edzőtáborba! Eme tábort lelkes, kitartó, leleményes fiataloknak szervezzük, hogy megerősödjenek, és ne haljanak meg az első küldetésen. Amennyiben benned is megvan a három legfontosabb dolog (lelkesség, kitartás, leleményesség) gyere bátran! A tábor teljesen ingyenes, sőt, a jól teljesítők jutalmakat kapnak a végén!

Lorenzo da Firenze

ui.: A repülőjegyet mellékeltem.”

~ Hmm... egy kis edzés nem ártana, mostanában úgyse volt semmi meló, ami rendesen megmozgatott volna. ~ Felveszem a repülőjegyet az asztalról és áttanulmányozom, hogy mégis hova szól az úti cél. ~Új-Zéland, nem is rossz környék. Azt hiszem elmegyek. ~ Mivel a gép csak másnap indul, bőven van időm összeszedni a dolgaimat. Majd másnap már a bepakolt táska várt, hogy indulhassak a reptérre. A becsekkolás és a repülőút zökkenőmentesen és unalmasan telt. A reptérről egy busz indul a táborhoz. A közel fél órás út szintén unalmasan telt. De legalább tudtam csodálni a gyönyörű Új-Zélandi tájat. Ahogy közeledtünk a végállomáshoz, már kezdett kibontakozni a tábor körvonala. Mikor megérkeztünk, a látvány hihetetlen volt. Ez nem is egy tábor, ez inkább egy egész komplexum. A kis faházaktól kezdve, amik valószínűleg a szállások voltak, látható volt még két betonbunker, több nagyobb épület, és szinte mindenfajta terepet előkészítettek. Sőt, még egy kisebb város is volt a tábor mellett.
A nem messze tőlem, úgy félszáz ember volt még itt, az egyenruhába öltözött tagokon kívül. Ők biztos az itt dolgozó személyzet. Majd az egyikük oda jön hozzám.
-Gondolom ön lenne Cross Tatsuya. Kérem kövessen, megmutatom a szállását. Sajnos nem sok helyünk maradt, így kénytelenek voltunk Natsu mellé beosztani. Ő egy igen különc figura, azért remélem kijönnek majd egymással. Szóval sok sikert hozzá.
Mire befejezte a mondandóját, már ott is voltunk a faháznál, ahol egy érdekes fazon ült a teraszon.
-Gondolom ő Natsu.
-Így van. További sok sikert a továbbiakban. - majd távozik.
Natsu már messziről üdvözölt egy kis biccentéssel. Visszabólintok, és egy szó nélkül belépek a házba, majd ledobom az üres ágyra a táskámat.
-Kitakarítom a fürdőt. - mondja, majd belép a házba és a fürdőbe veszi az irányt
Ekkor visszajön az elöbbi ifi, és egy szépen összehajtott zöld ruhát ad a kezembe.
-Ez lesz az egyenruhád. - mondja, majd távozik.
Elveszem tőle, és ezt is az ágyra teszem, majd körbenézek, hogy hova tudnám lepakolni rendesen a cuccaimat, de egy árva szekrényt se látok.
-Én ki se pakoltam. - mondja miközben leül az ágyra, és a nyakában lógó nyakláncot piszkálja.
Észreveszem, az egyetlen szekrény szerű dolgot a szobában, odalépek hozzá és kinyitom az ajtaját. Tök üres volt az egész, csak egy polc és pár fegyvereknek kialakított kampó volt benne.
-Akkor gondolom erre nincs szükséged. - mondom, miközben szekrényre bökök.
-Nincs. - majd leakasztja a nyakából a kis bizsut, ami hirtelen megnő, egy kisebb kard méretére.
~Csak nem felhő láng használó lenne? Mondjuk lényegtelen~
-Akkor jó, még szerencse, hogy hoztam vállfát is. - Majd előveszem a táskából azt a pár inget, nadrágot és vállfát, amit hoztam. Majd felakasztom rá a ruhadarabokat és az egészet az egyik kampóra biggyesztem.
-Tökéletes. - jegyzem meg halkan.
Amint nyugtáztam, hogy a vállfa stabilan áll a szekrényben, odasétáltam az ágyhoz, majd lefeküdtem rá, kezeimet a fejem alá téve.
-Te mióta vagy itt? - kérdem kissé fura szobatársam.
-Amióta elment két hajó is, amivel megszökhettem volna – mondja, miközben kiül az ablakba.
-És milyen a hely?
-Ez? Olyan mint egy füves-fás getto, sok napsütéssel, tengerparttal. Még én se néztem körbe úgy igazán, de, jut eszembe. Tessék, sajnos a másik fele elkeveredett, de addig is megtalálod a kajálós helyet, tehát éhenhalni nem fogsz.
Felülök az ágyon, és elveszem a térképet, egy kis tanulmányozás után zsebre vágom.
-Majd később körbejárom egy kicsit a terepet. Viszont kezdek éhes lenni, remélem ehető kaját adnak.
Majd felállok és elindulok a kijárat felé, majd még az ajtóból visszaszólok. - Te nem jössz?
-Hát, kellene? Ja, de, megyek.
Kilépek az ajtón, majd elindulok az étkezde fellé.
-Ja, majd el felejtettem. Engem Crossnak hívnak, te pedig Natsu vagy, ha nem tévedek.
-Igen. Örülök.

Hmmm... szóval ketten maradtatok. Kár. Na mindegy.

Vacsoránál Leo egy beszédet tart.
-Üdvözlök minden újonnan érkezettet körünkben, és minden régi arcot örömmel üdvözlök újra. Nos, ma éjfélkor kezdődik a tábor izgalmas része. Egy könnyed feladattal kezdünk gyerekek, a füves részen. Capture the Flag! Két csapat lesz. A régiek már tudják, hogy néz ez ki, de az újak kedvéért elmondom. Két csapat van, kékek és pirosak. Az, hogy ki melyikbe tartozik már eldőlt. Alapvetően mindenkinek van egy karszalagja, azon egy gps, szívritmusmérő, meg néhány egyéb kütyü. A lényeg, hogy azt kell megsemmisíteni. Az utolsó leadott jelből megkeressük a kiesett játékost és kihozzuk. Légyszíves ne öljetek, az csúnya következményekkel jár a gyilkosokra nézve. És fájdalmasakkal. Na de nem is húzom tovább az időtöket! Menjetek aludni!

Natsu, Cross, pirosak vagytok. Ezúttal a csapatotok nyer. A cél: megszerezni az ellenség zászlaját a kijelölt helyről. A hely térképen meg van adva. Éjfélkor kezdődik, sötétben.
FONTOS! Ezúttal lesznek kasztok a harci játékok során. Minden kaszt különböző képességekkel rendelkezik, emellett játékonként cserélhető a kaszt. A kasztok:
-trooper, avagy legionarie: az egyszerű sorkatona. Sok élete van, azaz 3 db szalagot kap. Mindegyiket viselni kell a játék elejétől. Egyet övként, egyet-egyet a karokon. Az egyetlen kaszt aki nem kap bónuszt nyújtó tárgyat
-assasin, avagy assasino: az orvgyilkos. Egy élete van, azaz egy szalagja. Cserébe kap egy speciális övet, ami a játékok erejéig kettővel növeli a gyorsaságát és a fegyverhasználatát ha aktiválja.
-leader, avagy capitano: a stratéga, az agy a vonalak mögött. Egy életük van. Egy speciális nyakláncot kapnak, ami plusz hármat ad az intelligenciához, ha aktiválják. Emellett mindegyik kap egy kézi gps-t, amin rajta van a harcmező, a saját egységek, illetve az esetleges megjelölt ellenséges egységek.
-scout: a felderítő. Egy élete van, és egy speciális zoknija, ami négyet ad a gyorsaságához, ha aktiválja. Emellett kap egy csuklóra tehető tűvetőt, ami nyomkövetőt helyez a célpontra.

tárgy aktiválás: lángot vezet bele az ember

Néhány szó a terepről és a feladatról:
1. SÖTÉT VAN! Ergo nem látni egyből kinek milyen szalagja van, illetve nagyon feltűnő a lánghasználat.
2. A pálya elég nagy, ovális. A negyedénél és a háromnegyedénél középen egy-egy kisebb domb van, azon van a "bázis". Értsd: egy zászló leszúrva a földbe, illetve egy asztal méretű gps. Sokkal áttekinthetőbb mint a kézi gps, enyhén világít.
3. Nem elég kihúzni a zászlót, el kell vinni a saját bázisra.
4. Mindenki kap egy fülhallgatót, illetve a stratégák egy-egy mikrofont is.

Odáig kérem hogy megnyeri a csapatotok. Minimum 750 szó, 21-e 21:00-ig. Hajrá

vés után, volt pár szabad órám, tehát körbejártam a tábort, hogy ismerkedjek a hellyel. Elég nagy területen fekszik, szóval ha nem figyel az ember, könnyen el tud tévedni. Viszont miután kicsit feltérképezem, magabiztosabban mozogtam a komplexum területén.
Mikor észrevettem, hogy lassan itt a vacsora idő, utamat az étkező felé vettem. Nem sokkal előttem lépett be az ajtón Natsu is, szóval felé vettem az irányt. Alig, hogy mellé értem az egyik asztalnál, ahol már egy kisebb társaság foglalt helyet. Natsu köszönt nekik, ők pedig visszaköszöntek, majd bemutatott engem is az ismerőseinek.
- Ő Cross. Ők pedig...
- Hiro vagyok – mondjaz az egyikük, akinek a fején egy szívecskés kendő van. - Ő Hantaro, és Takeshima. - mutatja be a többieket is.
- Örvendek. - köszönök, miközben egy egy kicsit megbiccentem a fejem.
- Ne elpődj aztán meg, ha a Főnök néha elfelejti, hogy ki vagy, ránk se emlékszik.
- Csüccs ide Cross. - mosolyog rám az előző srác. - Kihűl a vacsorád mire megmozdulsz.
Leteszem a tálcát az asztalra, majd helyet foglalok.
- Nembaj, legalább nem égeti meg a számat.
Ekkor Leo egy kis feigyelmet kér, és egy röpke kis beszédet tart.
- Üdvözlök minden újonnan érkezettet körünkben, és minden régi arcot örömmel üdvözlök újra. Nos, ma éjfélkor kezdődik a tábor izgalmas része. Egy könnyed feladattal kezdünk gyerekek, a füves részen. Capture the Flag! Két csapat lesz. A régiek már tudják, hogy néz ez ki, de az újak kedvéért elmondom. Két csapat van, kékek és pirosak. Az, hogy ki melyikbe tartozik már eldőlt. Alapvetően mindenkinek van egy karszalagja, azon egy gps, szívritmusmérő, meg néhány egyéb kütyü. A lényeg, hogy azt kell megsemmisíteni. Az utolsó leadott jelből megkeressük a kiesett játékost és kihozzuk. Légy szíves ne öljetek, az csúnya következményekkel jár a gyilkosokra nézve. És fájdalmasakkal. Na de nem is húzom tovább az időtöket! Menjetek aludni!
- Nem értem. - szólal meg Natsu, aztán valamit elkezdenek beszélgeti, de nem igazán figyel rájuk, magamban gondolom végig, az előbb hallottakat.
- Ez nem ugyan az, mint az előző?
- De. Csak nehezebb.
- Akkor végül is menni fog. Igaz, hogy azt elvesztettem. Mindegy.
Néma csendemet, egy egyszerű és határozott kijelentéssel töröm meg. - Én assasin leszek. Bárki is vállalja a az irányító szerepét, ügyeljen, hogy egy csapattag se tévedjen a közelembe.
- Én leaderbe nyomom. Nem baj Főnök?
- Én fal leszek. A falak nem panaszkodnak.
- Mi ketten felderítünk. Ő pici, én pedig csendes vagyok. Megfelel?
- Kivéve azt a pici részt. - Vitatják meg maguk közt. Sajna nem igazán emlékszem a nevükre.
-Akkor ezt letudtuk, együnk és pihenjünk rá az estére. - majd hozzákezdek a vacsorámhoz.
- Én végeztem. Egyedül is visszatalálsz.
- Várj Főnök. Egy helyen kellene maradnunk. Technikailag értelmesebb. Meg ha esetleg lekapcsolják a világítást, első lesz, hogy nekiszaladsz egy fának.
- Akkor ha Cross nem bánja, leülünk a verandánkra, és ülve alszunk amíg nem kell menni.
- Felőlem aludhatsz a verandán is. Én inkább az ágyat favorizálom. - közben már a vacsora végénél járok, elég gyorsan belapátoltam.
Amint megettem az utolsó falatot, és kifacsartam az utolsó cseppet is a pohárból felálltam, visszavittem a tálcát, majd elindultam a kijárat felé.
- Nem jössz? - szólok hátra a vállam fölött.
- Akkor a Verandámon leszek.
- Értettük.
Amint visszaértünk a házhoz, Natsu leült a verandán, én pedig bementem és elnyúltam az ágyon. Úgy a játék kezdete előtt egy órával keltem. Felveszem a zöld ruhát, majd kilépek a verandára.
- Kipihented magad? - kérdem Natsut.
- Ühm. Fel-fel. Most már nagyjából magamnál vagyok.
- Akkor induljunk. - majd elindultunk a kijelölt bázispont felé, ahol egy ifi várt minket, és kiosztotta a kasztoknak megfelelő felszerelést. Miután végzett, csak ennyit mondott: - A játék pontban éjfélkor kezdődik. Addig itt várjatok. Aki kezdés előtt elhagyja a helyet kizárjuk. - majd távozott.
Amint felvettem a karszalagot, az övet és a fülest, alaposabban szemügyre vettem a "bázist". Nemsokkal azután, hogy mindenki összeszedte magát, és felszerelkezett, meghallottuk a játék kezdetét jelző kürtöt.
- Főnök, ők intézkednek, keressünk egy jó megfigyelő helyet. Azt javaslom fedezzük Cross barátod, hogy hirtelen és pontosan legyen ideje támadni.
-Akkor én is indulok. Folyamatos jelentést kérek a közelemben tartózkodó embereinkről, vagy csak őket küld távolabb tőlem. - majd egy pillanat alatt én is beleveszek a sötétbe.
Pár perc futás után, észre is vettem magam előtt egy árnyat, mely próbált rejtve maradni. Majd hirtelen aktiváltam az övet, és egy pillanat alatt a hátába kerültem. Szerencsétlen nem is tudta, hogy mi történt vele, egyszerűen csak összeesett az elektromos sokktól. Ezek után már nem volt nehéz dolgom a karszalagját összezúzni. Amint végeztem, mentem is tovább új célpontot keresni. Ezután már jöttek a helyzetjelentések a megjelölt egységekről. Őket könnyebb volt levadászni, hiszen egyfolytában kaptam az információt a helyzetükről. Sajnos nem akadt egyetlen komolyabb ellenfél se. Elég kevesen voltak képesek reagálni a gyors támadásokra.
Úgy egy órányi vadászat után jött a hír, hogy megszereztük a zászlót. Az embereink megmaradt részét, visszahívták a megszerzett zászló védésére, a mi bázisunk védelmére, csak néhány ember lett kijelölve. Pár perc futás után sikerült csatlakoznom, ahhoz a pár emberhez, aki már a zászlóvivőt fedezte.
Amint hozzájuk csapódtam, láttam, hogy Natsu kezében van a zászló és azzal rohan, körülötte a többiekkel.
- Átvegyem? Hamarabb visszaérek vele.
- Ne, nekem még megvan a három életem.
- Cross, ne nézz minket, akit látsz, csináld ki, az sem számít ha a saját csapatból van, Natsu a lényeg, indulj!
Lebukom és előre rohanok, a pisztolyt az orrom elé tartom. Egy tüske szakad ki belőle, és megsokszorozva repülnek bele egy emberbe. Hátraesik. Ah, nem hal meg, ezt megmondták. Altatóval van töltve.
-Rendben.- Majd ismét egy pillanat alatt a semmibe veszek, csak elfojtott sikolyokat hallani.
-Hh, ha Cross vagy, akkor jó.
Nem sokkal azután érek a táborhoz, miután Natsu összeesik. Fáradtan kullogok fel a kis dombra, majd én is ledőlök mellett.
- Ez fárasztó volt, de megérte. Győztünk. - majd elégedett mosoly ül ki arcomra.
- Problémás ez. Remélem a többi dologban elég csak ülni és nézni.

(ma is csak ennyire futotta, azért remélem megfelel)

(:

Akkor jön is a következő kör.

Kaptok egy nap pihenőt. Hogy ezalatt mit csináltok rátok bízom. Ti dolgotok. Leo tarthat egy kis beszédet reggelinél, nem muszáj. Utána lévő napra viszont jön a feladat, amit a vacsoránál mond el.
A feladat ezúttal a városban fog zajlani. A feladat ezúttal nem a piros-kék csapat alapján lesz, hanem a szobák lesznek párban. Minden szoba kap egy darab szalagot, ez tényleg egy üres, szimpla szalag. A feladat: minél több szalag begyűjtése szobánként. Ha egy szoba elveszti a szalagját nem esik ki, hanem megy szerezni egy másikat. Továbbra sem lehet ölni. A verseny két teljes napon át tart!
Nincsenek kasztok.

A város: egy mini város. Van ott minden. Kocsma, mozi, bolt (áruval, ingyen lehet vinni), étterem (néhány kész kajával), lakóházak (benne kaja és pia). A szobák be vannak rendezve, van áram, van vízellátás, van gázvezeték. Lakosság nincs.

Ezt lehetőleg péntek este 23:00-ig kérem leadni. Minimum 1000 szó. Amennyiben ez munka vagy egyéb ok miatt lehetetlen nyilván kitolható a határidő. A szűk határidő amiatt született, mert a posztok 95%-át úgyis egy nap alatt írják meg a játékosok, és általában a határidő végére hagyják. Úgyhogy szeretném megnézni, hogy teljesíteni tudjátok-e rövidebb időn belül. Amennyiben teljesítitek az eléggé sok pozitívum lesz nektek a jutalmazásnál. Mivel Natsu öt napig nem jön ezért a határidőt kitolom április 5-ére. Natsu hiányzik, ha visszajön megkapjátok az új határidőt.
Nem kell együtt maradnotok, szét is válhattok. Továbbá megtehetitek, hogy a megszokott módszertől eltérően posztoltok.
Vagyis: nem kell egy posztban lennie 1000 szónak, posztolhattok sok kicsit is (felváltva, 100-200 szó). Így nem kell összebeszélnetek, mert látjátok, mi történt a másikkal. Ez erőteljesen gyorsíthatja az írásotokat. Továbbá az egyik mindenképp le tud adni valamit mégha a másik nem is teljesíti.

Cross kérésére vasárnap 22:00. de az már tényleg a végső srácok

~ Ohh öcsém, ezek nem normálisak. Alig esek be az ágyba, azt már kelhetek is fel....~ Ezzel a gondolattal vánszorgok az étkező felé. Beesek az ajtón, összekaparom a tálcát és az evő eszközöket, majd elhozok valamit. Leülök az egyik üres asztalhoz, majd nekiesek a reggeleimnek. Nemsokkal ezután puffan le mellém Natsu is. Semmi erőm nincs vele beszélgetni, de ahogy látom neki se. Ő is csak tömi magába a kaját. Közben befut Leo is, egy rögtönzött beszéd erejéig.
-Kedves Táborlakók, ma nem fogok hosszú beszédet tartani. A mai napon lezártuk a nagyméretűbb fegyvereknek szánt raktár épületek területét, akinek ott maradt valamilyen felszerelése, a mai nap folyamán jelentkezzen a Tábormestereknél. Ami azt illeti, lehet, pár dolog megsemmisült, sajnálom. Ezúton kérem, senki, meg se próbálja megkísérelni, hogy maga megy el az ott tárolt holmijáért. A tegnapi játék eredményeit kifüggesztettük az információs táblára, a mai nap a pihenésért, illetve a holnapi programot is megtaláljátok a táblán. Jó étvágyat!
-Nekem szempillám van, az fegyvernek számít? - Kérdi Natsu.
-Nem hiszem. Miért? Ott tároltad?
-Hát, ha pofára estem volna, és odáig végignyalom a földet, lehet, amúgy nem. Ha úgy tűnne, belekerülök megint valamibe, üssetek úgy le, hogy mozognia se bírjak.
Natsu a beszéd végeztével összerámol, majd lelép. Nem sokkal később én is befejezem az evést, majd elindulok vissza a szállásra, hogy végre rendesen kialudhassam magam.
Mikor benyitok a szobába épp, hogy csak a lendület visz el az ágyig, majd eldőlök mint egy hatalmas tuskó.
Arra ébredek, hogy valaki dörömböl az ajtón.
-Cross. Itt vagy? Mindjárt ebéd. - kiabálja egy hang az ajtó túloldaláról.
Nem tudom ki lehet az, de a hang valahogy ismerős, azt hiszem Natsu egyik haverja.
-Igen. Mindjárt megyek. Menj csak előre. - préselem ki magamból a választ.
A hátamra fordulok és próbálok egy kis lelket verni magamba, még mindig egy kicsit kómás vagyok. Felkelek az ágyból, majd bemegyek a fürdőbe, hogy vegyek egy kis frissítő zuhanyt. A gyors tusolás kimosta a szememből a maradék álmot is. Felöltözök, majd elindulok az étkező felé.
Ebéd közben Leo egy újabb beszédet tart.
-A mai feladat, színetelen karkötőket szerezni, szobánként minél több, aki elveszíti az összes karszalagot, azt mehet, másokéra vadászni, akár vissza is szerezhetik őket. A város nevű komplexum a játéktér, egy hatvanöt feliratú hatalmas, régen vadászgépleszálló betonkonckán van kiépített, funkciói szerint egy kilencvenes évekbeli, mindennel felszerelt kisváros. A játék két napig tart. Aki nem jelenik meg, automatikusan kiesett, a szobájával együtt.

Mivel a verseny csak holnap reggel kezdődik, ezért a délután még szabad. A nap hátralevő részét a szabadan töltöm. Az erdő mellett kis tisztáson nyújtózom el a fűben, és csak élvezem a lágy szellőt.
Majd este visszatérek a szobába, hogy kipihenhessem magam.
Másnap kora reggel van az eligazítás a tisztáson, ahol az első versenyt tartottuk.
A szervezők elmondták a szabájokat, majd kiosztották a szalagokat. Natsut viszont egész idő alatt sehol sem láttam.
Látom, hogy Natsut úgy vonszolják oda a többiek a gyülekező helyre, mint egy krumplis zsákot. Mikor odaérnek hozzám meg se szólalok, csak ők köszönnek nekem.
-Akkor. Sok sikert.
Elkezdem a fejem vakarni és próbálok úgy tenni mintha nem ismerném. De hát a fenébe is, mégis csak a csapattársam.
-Tegyétek le, mi egy kicsit később indulunk. - szólok oda nekik, miközben a többi csapat már kezd szedelőzködni, hogy elinduljon a játék helyszínéül szolgáló városba.
Miután a legtöbb csapat már elment, leülök Natsu mellé, majd előveszem a fehér szalagot, amit még a megérkezése előtt osztottak szét. Jobban mondva az egész eligazítás megvolt mielőtt megérkeztek volna.
-Szerintem a legjobb az lenne, ha külön külön irányba indulnánk, nagyobb eséllyel ütközünk más csapatokba. Csak az a kérdés, kinél legyen a szalag?
-Legyen nálad. Sőt, én kérem, hogy ne lógjunk együtt. Biztos vagyok benne, hogy nélkülem is megoldod, Seyennek is sikerült.
-Akkor ezt tisztáztuk. - közben a zsebembe nyomom a szalagot. - Látjátok ott azt a nagy élütete a város keleti részénél? - bökök ujjammal az épület irányába. - Napnyugtakor találkozzunk abban az épületben.
-Ha nem lennék ott - leguggol, és az ujjaival egy kis lyukat ás a földbe. - Ennyi volt. Csá.
-Nos, akkor mindent elrendeztünk. - felállok, leporolom magam, majd elindulok a város felé. - Este találkozunk.

Nem sok kedvem van barangolni a városban. Inkább egyből az épület felé veszem az irányt. Csak összefutok néhány szerencsétlennel.
Miközben próbálom tartani az irányt az épület felé, utam egy a városban található kis parkot keresztezi. Hatalmas füves placc, virágültetvényekkel és egy tóval, ami egészen a park széléig tar. Csendes és nyugodt hely, úgyhogy egy kicsit elidőzök a tó partján. Semmi zaj, ami a nyüzsgő városból hallatszana. Nem csoda, hiszen rajtunk kívül nincs itt senki. De maga a szituáció gondolata megnyugtató volt.
Úgy fél óra pihenés után, emberek hangja csapja meg a fülem.
-No lám, mit találtunk fiúk. Egy magányos farkas. Aszt hiszem egy könnyű prédára leltünk.
Kinyitom a szemem, és látom, hogy három fazon hajol fölém.
-Ha jót akartok inkább menjetek tovább. - mondom nekik teljes nyugodtsággal.
-Nézzétek már, de keménynek hiszi magát valaki. - mondja az előző fickó. - Vegyük el a szalagját.
Erre egy gyors mozdulattal elkapom a középen álló alak lábát, majd egy kiadós sokkolás után rongybabaként hullik össze. Erre a másik kettő hátrálni kezd, és felkészülnek a harcra.
Egy pillanat alatt és is talpon termek velük szemben. Az egyikük egy hosszú bot szerűséget hoz létre a lángjaiból. Szép kis trükk, de valahogy nem hozta rám a frászt. Nem sokat tökölt, egyből megindult felém, míg a másik csak ott állt és nézett. Gondolom azt hihette, hogy nem kell a társának segítség. Elég gyors volt, de hozzám képest labdába se rúghatott. A farkaskarmokkal egy könnyed mozdulattal kettévágtam a botot, majd másik kezemmel teljes erőmből gyomorszájon vágtam. Ha ennyi nem lett volna elég, a biztonság kedvéért őt is megáldottam egy kisebb elektromossággal, aminek hatására már végleg padlót fogott. A harmadik társuk, valószínűleg, az alig két perces harc alatt rájött, hogy nem sok esélye van, ezért már rég felhúzta a nyúlcipőt.
Átkutatva a magatehetetlenül fekvő embereket, két szalagot is találtam.
~ Micsoda szerencse. Még csak keresnem se kellett őket.~ Zsebre vágtam a szerzeményem és fojtattam az utam a megbeszélt épület felé.
Már az épület tövénél járok, mikor feltűnik előttem egy kis termetű ember. Nem lehetett több 160 cm-nél. Inkább hasonlított egy kisgyerekere, mint egy felnőtt emberre. De valamilyen oknál fogva, mégis egy különös, rossz érzés fogott el, mikor megláttam.
-Ugye tudod mi fog most következni?- kérdi nyugodt, rideg hanggal, ami csak még jobban növelte, azt a nyomasztó érzést.
-Gondolom harcolni akarsz.
-Akkor ne is húzzuk tovább az időt. - majd egy gyors mozdulattal előránt egy kést és felém ugrik. Alig tudtam kitérni a támadás elől. ~ Gyors. Rohadt gyors, talán még nálam is gyorsabb.~ A kitérésem után, egyből egy újabb támadást intézett felém. Szinte semmi időt nem hagyva a visszatámadásra, nem hagyva más lehetőséget, mint a védekezést. Ha nem sikerült kikerülnöm, akkor páncélos kezemmel próbáltam hárítani az egyre záporozó támadásokat. Pár percnyi intenzív támadás után, egyre nagyobb lett a támadások közti idők, így lehetőséget nyitva az ellentámadásaimnak. Azonban a folyamatos hátrálás és védekezés, nekem is sok energiámba került. A következő támadást, jobb kezemmel oldalra lökve hárítom, majd bal kezemmel egy ütést mérek a hasára. Meglepetésemre, a villámmal átitatott támadás, ami szinte bárkit kiütött volna, ennek az apró, gyermek testű srácnak meg se kottyant. Ekkor már tudtam, hogy esélyem sincs ellene. Nem csak azért, mert kivédte a támadásom, hanem mert, már nem volt elég erőm ahhoz sem, hogy még egy ilyen mértékű találatot vigyek be neki. Gyors hátrálásba kezdtem, hogy legalább nagyobb eséllyel el tudjam kerülni a következő támadást, és felkészüljek a menekülésre. Azonban mikor megindult felém, félúton rongybabaként esett össze. Nem igazán tudom, hogy mi történhetett. Szinte fel se fogtam azt a pillanatot. Ennek ellenére, megkönnyebbülve láttam, hogy ellenfelem teljesen padlót fogott. Hiába pásztáztam a környező épületeket, rajtunk kívül senkit nem láttam. ~ Talán csak túlhajszolta magát, és a fáradtságtól esett volna össze?~ Ezzel a gondolattal zártam. Nem volt kedvem megvárni, míg magához tér. Gyorsan átkutattam, és levettem a belső zsebéből a fehér szalagot, majd a megbeszélt épület felé vettem az irányt, hogy pihenhessek.

-Idenézz! Hát nem Natsu a legcseszettebbül jó ember ezen a szemét helyen! - ront be Natsu a szobába, és kiáltja, mikor egy rakat szalagot szór szét, mint valami konfettit.
-Ügyes vagy. - jegyzem meg, miközben felülök a kanapén, amit egy ásítás kísér. - De jó sokáig tartott ideérned. - tekintek ki az ablakon.
Felugrom mellé, de nem a barátkozás szándékával.
- Hol vannak a tieid?
Az asztalra bökök, ahol 3 szalag fekszik kupacban. - Ja, és még itt van ez is. - majd előveszem azt is, amit még a nap elején tettem zsebre.
- Jó éjt. Kint leszek a levegőn.
-Aztán reggel nehogy megint úgy nézz ki mint ma. - majd visszadőlök a kanapéra pihenni.

Eddig egész szép, egész jó. Az egyetlen, amit hiányolok, hogy valamiért mindig nyertek. Mármint hogy sose vernek meg titeket, valahogy a végén csak ti nyertek. Úgyhogy...

Az éjszaka kellős közepén megtámadják az épületet ahol vagytok. Erős, nagyon erősek, egy föld-láng használó is van velük, aki alaposan lelassít titeket. Megvernek titeket, és elveszik a karkötőiteket is. Sőt, egy NPC meghal! A verseny véget ér, ti ott álltok üres kézzel. Posztotok odáig tartson, hogy elindultok, hogy jelentsetek Leonak.

Oké gyerekek izé meg minden ez egy gyors küldi elvileg, szal kapjátok össze magatokat és szombat estig toljatok be valamit mert nem állok jót magamért

Úgy látszik Natsu megint egyedül maradsz, mert Cross most megy szépen a börtönbe. A feladatodat este kiírom.