Sasagami Neil
Esőláng használó
Hozzászólások száma : 76
Join date : 2012. Mar. 22.
Karakter információk
Család:
FV::
    (59000/150000)
Szint/Rang:: 2/Piciotto
 |  Tárgy: Sasagami Neil Csüt. 05 Ápr. 2012, 20:41 | |
| Név: Sasagami Neil
Nem: Fiú
Életkor: 14
Születési hely: Japán, Tokyo
Láng: Eső
Család:
Kinézet: Egy magas, izmos testalkatú fiú. Egy barna inget hord, melynek vállainál két szürke csík található minta gyanánt, nyakában pedig egy egyszerű nyaklánc lóg. Fején egy szürke sapkát, melyen két ezüstdísz van és egy piros kendőt hord, mely alól rendezetlenül lóg ki szürke, kócos haja. Világosbarna szeme alatt az arcán három vágás található. Kezein találhatóak a harci kesztyűjei, a két darab láncmészár. Öve jobb oldalára két lánc van felakasztva, melyek combközépig érnek. Egy sötétszürke farmert és egy fekete lapostalpú edzőcipőt hord, melynek talpa fehér.
Jellem: Egy kedves srác, de ha a helyzet kívánja halál komoly tud lenni. Szeret lányok körül lenni, egy kicsit perverz gondolkodású, de ha egy lánnyal van, ezt nem mutatja ki. Imád harcolni, folyamatosan edzeni magát és ha valami az útjába kerül, bármi legyen az megpróbálja elpusztítani, vagy legyőzni, semmit nem ad fel, a végsőkig küzd. Ha a barátjai között, esetleg a családjában veszekedés van, azt utálja és mindig azt tanácsolja, hogy béküljenek ki. Ha egy szerettét bántják, egyszerűen nem bír nyugodtan ülni. Fegyverével jól bánik és a logikája is jó, így a csatatéren erős ellenfélként szerepel. Ha az érzelmek kihozzák belőle, vagy sok sebesülést szenved akkor megőrül. Minimálisan marad meg az öntudata, csak azt tudja, amiért harcol és nem tudja megkülönböztetni a barátját és az ellenségét. Reflexei sokkal élesebbek lesznek, és a maximális erő kifejtése és gyorsasága megnövekedik. Ekkor szemei vörösek lesznek, az arcán lévő három vágás az arca másik oldalán is megjelennek.
Felszerelés: 2 db Láncmészár, mobiltelefon, fülhallgató, pénztárca és egy kis notesz, melybe rímeket firkant, vagy esetleg rajzolgat.
Előtörténet: Tizennégy évvel ezelőtt születtem az egyik Tokyoi klinikán második gyerekként. Testvérem egy nálam három évvel idősebb lány volt, akit Kazushi-nak hívtak. Szerettem a nővéremet és ez kölcsönös is volt. Édesapám egy magas, fekete hajú férfi volt, ki szinte mindig játékos hangulatban volt, de ha a helyzet azt kívánta, végtelenül komoly tudott lenni. Író ként dolgozott, így a várostól nem messze egy kisebb dojo volt, egy bambuszkerttel és egy kisebb patakkal, hogy nyugodt környezetben tudjon írni. Gyakran beszélgettem apámmal, jóban voltam a szüleimmel. Anyám egy alacsony, kedves, szerény, csöndes nő volt, aki nem beszélt sokat, aki virágárusként dolgozott, itt a külvárosban. Kisgyermek korom óta küzdősportokat űzök, amikben szép eredményeket értem el. Kipróbáltam a boxot, a kung fu-t, és egyéb sportágat, de leginkább a karate fogott meg. Életemben az első nagy élmény az volt, amikor az óvodában néhány fiúval egy kisebb csoportot alapítottunk és minden nap együtt játszottunk. Együtt kezdtünk el karatézni is és együtt jártunk edzésekre, ami elég jól össze kovácsolt minket. Az iskolában is egy osztályba jártunk, ott kezdődött kibontakozni az igazi természetünk. Az egyik tagunk Sora volt. Ő volt végül is a csapat lelke, ő tartott össze minket, a csapatot is ő alkotta. Egy kedves, örömtől sugárzó személy volt, aki mindig segíteni próbált a csapaton, azonban félelmetes ellenfél is, ha éppen küzdött. Egy szőke fiú volt, ég kék szemmel, ki haját mindig felzselézte. A második tag Kazuhiro volt. Ő egy kicsit csendesebb volt, szinte mindig a háttérben tartózkodott. A harmadik tagunk Hisaki volt. Ő egy vidám, kicsit alacsony szőke lány volt zöld szemmel, aki kis korom óta elbűvölt.
7. osztályban történt, hogy amikor kint lógtunk együtt egy régi raktár udvarán, néhány kicsivel idősebb srác jött oda hozzánk. Az egyik előlépett, majd azt mondta:
- Hé, takarodjatok innen, ez a mi helyünk.
- Mi voltunk itt előbb. – válaszolt rá Sora, miközben leugrott az egyik dobozról.
- Ha mindannyian magunknak akarjuk, majd néhány harccal lerendezzük... három forduló lesz, mindegyik hetente, megfelel? – kérdezte egy rövid, szőke hajú szemüveges csávó.
- Nekem meg. – mondta Kazuhiro, majd megropogtatta az újjait.
- Szombaton ugyanitt. – mondta az aki először szólalt meg, majd mindketten haza vonultunk. Egész héten edzettünk, suli után mindenki külön gyakorolt új ütéseket, technikákat.
Mikor eljött a szombat, lent találkoztunk a raktárnál, ahol már vártak a többiek. Amikor beléptünk a ráktárba, egy fehér pólós rövid farmerba lévő fiú állt. Két oldalt voltak elrendezve a dobozok, az egyik oldalán már a másik banda tagjai ültek.
- Én megyek ellene. – mondta Sora, azonban erre az ellenfél csapata közül jött egy válasz:
- Ketten is mehettek ellene. – mondta majd nevetett egyet, miközben egy botot vett elő a középpen lévő srác. Kazuhiro ment még középre én Hisakival ültem fel a dobozokra.
Csend ült a régi, kopott raktárban, amikor utasítást adtak a kezdésre. Kazuhiroval két oldalt támadott Sora, miközben az ellenfél csak állt egy helyben. Amikor közel értek hozzá, megpörgette botját, amitől hátrébb késztette őket, majd Sorának támadt úgy, hogy botjával gyomorszájon vágta, majd arcon csapta. Eközben Kazuhiro is támadt, de egyszerűen az ellenfél a botjával sípcsonton vágta, majd fejbe rúgta.
- Még a botomat se kell ellenetek használnom – mondta, majd felnevetett, és eldobta fegyverét. Sora és Kazuhiro felállt, majd újra támadásba lendültek. Kazuhiro öklével az arcát támadta, de egyszerűen megfogta kezét, és kicsavarta, de ekkor azonban Sora oldalba rúgta, amitől kicsit megtántorodott, majd hamar összeszedte magát és kétszer gyorsabban támadott, ezért kirúgta a lábát, majd amikor éppen esett el, oldalba könyökölte, majd egyszerűen elrúgta a testét magától. Ekkor Kazuhiro akart támadni, de kificamodott kezével nem sokat ért el. Az fiú megfogta a csuklóját, a saját kezét egy kicsivel Kazuhiro keze alá rakta, majd ahogy a csuklójánál fogva rácsapta a kezére, nagy reccsenéssel eltörte karját. Hatalmasat ordított, majd térde rogyott és elájult. Sora ekkor végképp bedühödött, de ez se segített rajta, az ellenfél embere ugyanúgy agyonverte mint Kazuhirot.
- Hát akkor... ennyi lenne. – mondta az ellenfél vezére, majd még hozzátette – találkozunk jövő szombaton. Sora Hisakira támaszkodott, én pedig Kazuhirot vittem a korházba. ~ Jövő héten én kerülök sorra... ~ Csak ez a mondatot hallottam a fejemben. Mikor végül este hazaértem, szótlanul megvacsoráztam, majd lefeküdtem aludni, de nem tért álom a szememre.
Másnap reggel kialvatlanul ébredtem, nem tudom mikor aludtam el, de biztos későn volt. Szemem előtt még mindig Hisaki rémült arca lebegett és ahogyan eltörik Kazuhiro kezét, vagy ahogyan agyonverik Sorát. Akaratlanul is ökölbe szorult a kezem. Felvettem egy farmert és ingemet húztam fel, miközben siettem le a lépcsőn.
- Apa hol van? – kérdeztem anyától.
- Kint van a dojonál, éppen ír. – válaszolta rá miközben az ebédet készítette.
- Elmentem hozzá. – mondtam miközben felhúztam cipőmet, majd magam után becsaptam az ajtót és siettem a dojoba. Út közbe senkivel sem találkoztam, így hamar elértem úti célomhoz. Kettőt koppantottam az ajtón, majd beléptem a dojoba.
- Apa, lenne egy kérésem. – tértem azonnal a lényegre.
- Nem hagy nyugodni, hogy vesztettetek mi? – válaszolta, miközben tekintetét rám emelte.
- Te meg... honnan... ? – hebegtem, nem értettem hogyan tudhat róla.
- Tegnap nagy felfordulás volt egy raktárban, ahol pont akkor lógtatok, Kazuhironak törött a karja, Sora pedig agyon van verve... te amúgy miért nem harcoltál? – vont kérdőre.
- Nem én voltam a soros... viszont szombaton én leszek. – válaszoltam, amire összeráncolta homlokát majd felállt.
- Nem akartalak most beavatni de... - majd egy ládához ment, aminek felcsapta fedelét, és két darab kesztyűt és egy gyűrűt vett elő. Felhúzta a kesztyűt, amit végre szemügyre vehettem. Egy egész alkart védő, szinte páncélkesztyű, a kézfejnél pedig ujjatlan, sima ruhaanyag. Néhány fa és szalma bábút állított fel, majd felhúzta a gyűrűt, ami kékes lánggal kezdett égni. Három-három penge éle látszódott, amikor a láng aktivitásra kipattantak. Kilőtte a bal kezén lévő pengéket, amik láncokhoz voltak erősítve és szintén kék lánggal égtek. Az egyik bábút találták el a pengék, így ujjai közé vette a láncokat, magához rántotta a bábút, majd a jobb kezén lévő kesztyűből egy katana pengéje jött ki, ami elkezdett kékes lánggal égni, majd egy suhintással levágta a bábú fejét. Csak kitágult szemekkel, csodálkozva néztem, hogy miket csinál apám. Egy másik gyűrűt vett elő, majd odalépett hozzám és átadta. Felhúztam a jobb kezemen lévő mutatóujjamra, összeszorítottam a kezemet, majd kinyújtottam kezemet, hogy alaposan szemügyre vegyem. Egy pecsétgyűrű, melynek közepe egy kék kő.
- Az elhatározásod, képzeld egy lánggá. Te egy eső lángú maffiózó vagy, ezt jegyezd meg. – mondta teljes komolysággal. ~ Megakarom védeni Hisakit... és meg kell bosszúlnom Sorát és Kazuhirot... ~ gondoltam végig magamban, majd elképzeltem, hogy egy kék láng gyullad meg ebből az akartból és elpusztít mindent ami az útjába kerül. Ekkor kék tűz kezdett pislákolni a gyűrűn.
- Ma gyakorold ezt, ha végeztél gyere haza, írok kikérőt a suliból, Sorának, Hisakinak és Kazuhironak pedig azt mondom, hogy készülsz szombatra. – hadarta el majd kilépett az ajtón. A nap többi részét folyamatos edzéssel töltöttem, így estére sikerült pislákoló lángjaim nagyságát körülbelül kétszeresére növelni, így már elfogadható nagyságúak. Amikor hazaértem, gyorsan ettem egy szendvicset, majd indultam aludni.
Másnap elég korán keltem. Sötét volt még, nem sok fény volt a szobámba, de arra elég volt, hogy lássak. Ránéztem az órámra, 7 óra múlt egy kicsivel. Felöltöztem, majd elhúztam a függönyt és meglepetésemre esett az eső, pedig az előző napokban verőfényes napsütés volt. ~ Végre egy kis változás ~ gondoltam magamban, majd egy nagyot nyújtózkodtam és leballagtam a lépcsőn, majd felhúztam a cipőm és elmentem a dojoba. Amikor elhúztam az ajtót, meglepetésemre, már ott várt apám, kezén a két kesztyűvel és a gyűrűvel.
- Védd magad... – mondta, majd a három láncot kilőtte a kesztyűjéből. Arrébb ugrottam, így a falat találta el.Visszahúzta a láncot, majd azt mondta:
- Jók a reflexeid... de ennyi nem elég. – majd kipattintotta a pengét a kesztyűjéből és támadást indított felém. Egyenesen szúrt előre, de leguggoltam, könyökömmel a gyomrát céloztam meg, majd miután bevittem a könyékkel való támadást, a bal kezemmel támadtam rá, de egyszerűen elkapta a csuklómát a jobb kezével, ballal pedig a bicepszemet fogta meg, majd átdobott maga mögé, neki a falnak. Egy másodperc pihenőt sem hagyva nekem, már lőtte ki a három láncot a bal kezes kesztyűjéből. Oldalra bukfenceztem, majd elkaptam a láncot és oda húztam magamhoz. Miközben felém repült, kipattintotta a kard pengéjét jobb kezes kesztyűjéből, majd azt tervezte, hogy levágjon vele, ezért elkaptam a kardot, felugrottam, majd a pengével megtartva magam, lábaimmal néhány jól irányzott rúgással hátrébb repítettem.
- Fiam... te maffiózónak születtél...a véredben van. – mondta miközben vissza pattintotta a pengét, majd odament a ládához, és kivett egy pár ilyen kesztyűt, amit odahozott nekem. ~Maffiózó? ~ először csak néztem magam elé, hogy én hogyan lehetek az, de ez büszkeséggel töltött el és örültem neki, ezért felhúztam a kesztyűt de észrevettem, hogy csak a láncok és a láncra akasztott pengék vannak benne, nincs kard a kesztyűben. Rá kérdeztem, hogy miért nem, de erre a válasza az volt:
- A közelharci fegyvert te választod ki. Gyere velem. – majd kivezetett a dojoból és egy lejárón keresztül leballagtunk, egy fegyverraktárban. Rengeteg felszerelés volt ott. Nekem a legjobban négy darab két oldalú balta tetszett meg, melynek tetején egy tüske volt amivel vágni, szúrni is lehetett. Mindegyik kesztyűbe beleszereltünk kettőt belőle. Apám arra utasított hogy a nap többi részében gyakoroljak, és jó lenne ha egy új technikát is kifejlesztenék. Felballagtam a dojoba, majd néhány bábút pakoltam le. Először magával a láncokkal gyakoroltam, hogy hogyan tudom magamhoz húzni a célpontot, később pedig már kombináltam a baltákkal is. Legtöbbet az új technikámon gondolkodtam. Vissza emlékeztem azokra amiket apám mondott, miközben a gyűrűt nézegettem. Ha már eső lángú vagyok, a vízen járt az eszem. Elképzeltem először a hatalmas pusztítást, amit árvízkor maga mögött hagy, majd egy kisebbet, ahogy például a csapból csöpög a víz, egy kisebb placcsanást idézve maga után. Ekkor eszembe jutott valami, ezért felálltam, majd kilőttem a láncomat. A penge végét egy eső lángokból álló lökés hullámmal löktem felfelé, így megváltozott a penge állása és az az irány is amerre a láncot húzza, majd végül beleállt a plafonba. Visszarántottam a láncot és az irányítását gyakoroltam. Fáradtan indultam haza, így amikor megérkeztem leraktam a kesztyűket az éjjeli szekrényemre, majd elhúztam a függönyt és másodpercek alatt elaludtam.
Reggel körülbelül nyolc óra volt amikor felkeltem. Nyújtózkodtam egyet, majd felöltöztem és máris vettem az irányt a dojóba, kezeimen a kesztyűkkel. Amikor megérkeztem szintén már ott várt apám, de most nem voltak rajta kesztyűi.
- Jó reggelt fiam, jutottál valamire a saját technikával szemben? – kérdezte, majd válasz képpen csak bólintottam egyet.
- Hát akkor mire vársz? Mutasd meg. – majd rámutatott egy bábúra. Kilőttem a láncot, majd a pengéjét úgy irányítottam, hogy először lefelé löktem, majd föl pengéjét felfelé mozdítottam, így ahol egy embernek az álla lenne, ott találta el a lánc a bábút és felhúzta a plafonig.
- Le sem tagadhatod, hogy a fiam vagy. – mondta és rám kacsintott, majd folytatta – nem hittem hogy ilyen hamar kitalálsz egy saját technikát. Mivel mára nem terveztem harcot, ezért holnap lesz egy komoly edzés, úgyhogy készülj fel, pihend ki magad.
Haza sétáltam, majd amikor megérkeztem, felmentem a szobámba, kivettem a fülhallgatót a fiókból, rácsatlakoztattam a telefonomra és ledőltem az ágyra és zenét hallgattam. Azon gondolkodtam közben, hogy vajon hogyan vannak a többiek. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor eltörték Kazuhiro kezét, vagy amikor Sorát verték agyon. Ösztönösen ökölbe szorult a kezem. A nap többi részét pihenéssel töltöttem.
Másnap kipihentem ébredtem, szép napsütéses idő volt. Felvettem a cipőm majd felszerelkezve elindultam a dojoba. Mint minden másik nap, az apám már ott várt.
- Fel készültél fiam?
- Természetesen. – mondtam miközben ujjaimat ropogtattam. Erre válasza egy kis nevetés lett, majd felállt és már támadt is rám. Mind a hat láncát kilőtte rám. Amelyik láncok a bal kezéből jöttek jobbra szökkentem, majd a két balta köze szorítottam a jobb kezéből jövőket és a láncnál fogva magamhoz rántottam apámat. Sejtettem, hogy ugyanazt a technikát fogja használni mint azelőtt. Amikor felém repült pengéjét kipattintotta, amit forduláskor hárítottam, majd gyorsan leguggoltam és a balta tüskéjével előre vágtam, amit egy hátra szaltóval hárított és fel is rúgott a levegőbe, majd utánam indult. A levegőben is felém vágott, ezért elkaptam pengéjét a két baltával, hogy eltörjem kardját, de mivel lent hagytam védelmemet nekirúgott a falnak. Amikor lecsúsztam a falról azonnal támadtam felé egy utolsó csapást tervezve. Hat láncot lőttem ki a kezemből, mindegyiket másik irányból indítva, egy körbe zárva apámat miközben jobb kezemmel való csapásra összpontosítottam, miközben bal kezemmel pedig védekeztem, hisz az előbbiből tanulva nem hagytam lent védelmemet. Védekezni próbált kardjával de amikor lesújtottam rá eltört. Hátrébb szökkent, majd kezével jelzett, hogy vége. Vissza pattintottam a fegyvereimet.
- Készen állsz... – mondta apám majd intett, hogy menjünk haza. A hét többi napját folyamatos edzéssel töltöttem kivéve pénteket, akkor kipihentem magamat a szombatra való tekintettel.
Amikor el jött a nagy nap, sajnos Kazuhiro és Sora nem tudott eljönni, mivel még kómában voltak. A botos csávó már ott várt, szint úgy az ellenséges csapat többi tagja és Hisaki. Hisaki intett, hogy menjek oda hozzá.
- Neil... aggódom, én is harcolni akarok...
- Ne beszélj hülyeséget... nem akarom, hogy miattam aggódj... legyőzöm és elmegyünk innen.
- Hááháá... milyen nagy szavak egy ilyen szerencsétlen kölyöktől mint te. – nevetett fel a botos csávó – na kezdjünk bele... – mondta majd botjával rávágott a földre. Elkezdett felém futni, de én nem mozdultam arrébb. Amikor lesújtott felém a bottal, gyorsan kipattintottam a baltámat eső lángokat vezérelve bele és egy egyszerű mozdulattal félbetörtem a botját majd hátrébb rúgtam. Miután sikerült lábra állnia rohanni kezdett felém. A bal kezemből kijövő baltának a tüskéjével gyomron szúrtam, amitől vért köhögött fel majd a jobb kezessel lefejeztem. Nem érdekelt, hogy életben marad-e vagy elpusztul. Ezek a dolog engem nem érintenek meg, az élet törvénye, hogy valaki meghal, csak idő kérdése, hogy mikor. Egy maffiózó vagyok, ez természetes, hogy ilyeneket a jövőben is meg kell tennem, ideje volt már elkezdeni. Agyon verte a barátaimat és gondot okozott a szeretteim nagy részének. Mereven esett össze holtteste, majd a többi tag mindegyik egy fegyvert rántott elő. Intett a főnökük aki egy pisztolyt vett elő, hogy majd ő elintézi. Mikor leugrott ennyit mondott:
- Amiért megölted egy emberünk... – majd Hisakira célozva meghúzta a ravaszt. Durranás hangja hallatszott, majd Hisaki összeesett és legurult a dobozokról. Ahogyan néztem a holttestét, hihetetlen düh, fájdalom és szomorúság rezgette meg lelkem. Szemem vörösleni kezdett, az arcomon lévő sebek a másik oldalon is megjelentek és csak egyetlen szó járt a fejemben: Ölni. Mire felém nézett az ellenfelem, már mellette termettem, mivel olyan sebességgel tudtam közlekedni az őrjöngés miatt, mint soha. Ahonnan elrugaszkodtam ott egy kicsit berepedt a föld. Ahogyan ott álltam mellette, nekivágtam a raktár lezárt ajtajának, ami ki is szakadt, és kirepült az udvarra. Lőni kezdett felém, de a raktárban található egyik fémlapot felemeltem a láncokkal és magam elé tartottam pajzs gyanánt, ami fel is fogta a lövéseit. Nekidobtam a fémlapot, majd az elől elugrott, de én már támadtam is rá. Bal alkarommal a torkánál leszorítottam a kerítéshez, míg jobb karomon lévő tüskével körülbelül hússzor ledöftem, majd otthagyva hulláját hazatértem. Mire hazaértem begyógyultak a megjelent sebek. Amikor benyitottam apám már ott várt, annyit mondva:
- Láttam... – ránéztem, ő pedig egy összepakolt utazó táskára mutatott.
- Nem kitagadlak, de tudom, hogy hogyan érzel és, hogy most senkit nem akarsz látni. – igaza volt, elegem volt egy időre ebből a világból, ezért felvettem az utazó táskát és némi pénzt, majd amikor kimentem a házból, még egyszer, utoljára visszapillantottam, arra a helyre, ahol eddig éltem.
Egyéni fegyver
Neve: Láncmészár / Catena di Massacro
Típusa: Kesztyű
Kinézete: Egy pár sima szürke ujjatlan kesztyű, az alkaron egy nagyobb páncél résszel. Mindegyik kesztyű tetején van 3-3 darab nyílás ahol olyan pengék jönnek ki, amik egy láncra vannak erősítve. Az elején pedig 2-2 lyuk melyből balták ugranak elő
Speciális képességei:
- Attivazione: Assi / Aktiválás: Balták
A kesztyűből 2 darab eső lánggal bevont kétoldalú vas balta ugrik ki, aminek végén egy darab tüske van.
- Attivazione: le Catene / Aktiválás: Láncok
A kesztyű tetején található három nyílásból láncok jönnek ki melynek végén pengék találhatóak. A pengék eső lánggal vannak bevonva és úgy lehet őket mozgatni, hogy eső lángból készült lökéshullámokkal meglövöm azon a részén ahol akarom, hogy változzon a mázgásának iránya ( Példa: a penge halad előre, bal oldalol egy lökéshullámmal meglövöm, így jobbra fog menni a láncot húzva maga után. )
A hozzászólást Sasagami Neil összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 11 Ápr. 2012, 00:33-kor. | |
|
