Reira Redway

Név: Reira Redway( Eredeti neve Leyla Kasparkova-apja vezetékneve, de édesanyja vezetéknevét használja)
Becenév /Kódnév: Red Cat(vörös macska)
Nem: Nő
Életkor: 20
Születési hely: Oroszország-Szentpétervár
Láng: Nap

Kinézet: Hosszú vörös haja van, melyről könnyen felismerhető, de egyúttal félelmet is kelt az emberek szívében. Fekete, testhez simuló bőrnadrágot és felsőt hord. Térdig érő fekete bőrcsizma, és megannyi öv, tok tartozik ruházatához.

Jellem: Munkájából adódóan a jó és a rossz oldalon is tud állni. Mivel ő egy mesterlövész, bérgyilkos fejvadász, mindig próbál eleget tenni megbízója akaratának. Csak nagyon kevés esetben száll szembe a felkérőjével, akkor is csak azért, ha a célszemély egy túl ismert személy. Nagyon bátor, határozott jellem, nehezen lehet megingatni a lelki állapotát. Egyetlen dolog miatt tud kiborulni, ha emlékeztetik a múltjára. Szemrebbenés nélkül meg tud ölni bárkit, ha az a célja, de próbálja védeni az ártatlanokat, vagy a védteleneket. Próbál olyan munkákat elvállalni, amikor a célszemélyről hasonlóan vélekedik mit megbízója, vagyis mindenképpen meg kell ölni egy jobb cél érdekében.

Felszerelés: Legmeghatározóbb fegyvere egy hosszú csövű lézeres puska, mellyel teljesen pontosan el tudja találni a célszemélyt. Ezen felül hord magánál közelharci fegyvereket is, mint például: Kiskések, pengék, mini bombák, és egy kis pisztolyt is.

Különleges fegyver: Ez
Név: Eagle Eye- sasszem
Típus: Hosszú csövű puska
kinézet: Az egész fegyver teljesen fekete. A markolatánál van egy vésett napminta.
Speciális képesség: Az első képessége, hogy könnyű, mégis hihetetlenül pontosan lehet vele célozni, illetve a legkisebb pontot is el lehet vele találni.
Másik képessége, hogy össze lehet "csukni" hogy egy apró pisztolynak látszódjék, s gyorsan ki is lehet "csomagolni".

Előtörténet:

Látom… amit látok… Látom a múltat, látom a múlt vöröses fátylát, s ezt a vörös fátyolt. Életem végéig magamon hordom…

- Nővérkém… már nagyon hosszú kezd lenni a hajad, nem zavar?- kérdezte Reira miközben fonta a hajamat.
- Nem zavar húgi, sőt nagyon is szeretem, hogy ilyen hosszú.
- Hát, én biztosan nem viselném el… mindig mindenhova belelógna.
- Hát igen, de nem is baj, legalább így meg tudnak különböztetni minket.
- igen. - mondta mosolyogva Reira.
Reira. a húgom. Egy perccel vagyok idősebb nála, de mégis teljes értékű nővéreként kezelt engem, mintha évekkel járnék előtte. Külsőleg szinte teljesen hasonlítottunk. Mindketten édesanyánk vérvörös haját örököltük, s édesapánk erős, határozott jellemét. Amit akartunk azt vagy egyénileg, vagy közös erővel, de megszereztük. Benne voltunk minden izgalmas dologban. A városunk, Szentpétervár utcái sok érdekes dolgot rejtettek. Sok olyan embert, aki gyenge s segítségre szorul. 8 évesek voltunk s már járhattunk egyedül az utcákon. Egy kisgyereket vertek épp az egyik sikátorban, mire én a csúzlimmal, egy kővel, farpofán találtam a nagyobb darab srácot.
- Mit akarsz te kis fruska?- mordult rám.
- Engedd el a kölyköt és pucolj el innen, különben lilára lövöldözöm a segged!!-fenyegettem meg.
- Hát hogyne.- nevetett, majd visszafordult a szőke kiskölyökhöz, s már püfölte volna tovább, amikor Reira a tetőről ráugrott az idősebb fickóra, s leterítette a földre, én pedig nagy lendülettel ráugrottam, majd ugráltam párat az arcán, mire teljesen feladta, s erőtlenül nyúlt el a földön. A kisfiú remegve nézett ránk.
- Nyugi, most már nem fog bántani.- mondtam biztatóan, de az még mindig remegett a félelemtől, majd a zsebéből elővett egy tábla csokit, és nekünk ajánlotta.
- Ezt akarta elvenni tőled? -kérdezte Reira. A fiú csak bólogatott.
- Ugyan rakd el, a tiéd, nem ezért jöttünk.- mosolyogtam rá.- hány éves vagy?
-9 - válaszolta remegő hangon.
-9? De hát akkor te idősebb vagy nálunk, érdekes hogy nem tudtad magad megvédeni idősebb létedre.- mondtam kicsit lekezelően, s erre a kisfiú sírva fakadt.- jaj, ne haragudj nem bántásnak szántam, ugyan ugyan..-simogattam meg a vállát.
- Nem. Én… én tényleg túl gyenge vagyok…Sajnálom…
- Nem történt semmi .- mondtuk mosolyogva.
- De..én…erősebb akarok lenni, hogy megvédjem magam..legalább csak magam.
- Megértelek..- tettem a kezem a vállára.- hát akkor sok sikert , hogy minél előbb erősebb légy.- mosolyogtam rá kedvesen.- gyerünk Reira, haza kell érnünk.
- Igenis.- mondta, majd elszeleltünk a sikátorból.

Kalandvágyó kölykök voltunk. Apánknak tetszettek a kalandozásaink, szerinte ez élettapasztalatot adott nekünk, aminek örült.
- Lányaim… büszkeséggel tölt el, ha csak rátok nézek. Igyekezzetek, hogy még nagyobb örömet leljek bennetek.- mondta vigyorogva barna szakálla alatt. Apánk egy titkos orosz társaság vezetője volt. Nem sokat tudtunk a szervezetről, feladatairól vagy céljáról, de tudtuk, egy nap mi is a részei lehetünk. Azon voltunk, hogy minél inkább apánk kedvében járjunk, s büszkeséggel töltsük meg szívét.
Azonban… eljött a nap, amikor be kellett látnom.. hogy ez nem volt mindig lehetséges.
Örült tinédzser voltam, nem fogtam fel tetteim és gondolataim súlyát. Nem gondatlan végig, hogy amit cselekszem, veszélyt jelenthet a körülöttem lévőkre…
Apám egyik riválisa volt a Belotservosky család, akik mindig mindenhol, minden körülménynek között azért munkálkodtak, hogy apámnak, és cégének rosszat tegyenek. Vagy gazdaságilag kavart be, vagy elcsábította az embereit, vagy őrült pletykákat terjesztett a cégről.. és ami a legsúlyosabb volt, a családunkról. Régebben apám és ők szoros barátságban álltak. A család feje Georgij azonban egy alkalommal megszakította ezt a szoros bizalmat. Hogy miért? Ez akkor derült ki amikor a legnagyobb rágalmazás érte a családunkat. Georgij azt állította, hogy mi, a húgom és én, valójában tőle vagyunk, az ő gyermekei vagyunk, s anyám megcsalta apámat. A kép tisztává vált előttem. Georgij szerelmes lett anyámba, s ezzel a pletykával akarta végérvényesen elpusztítani apámat, s elvenni tőle anyámat. Végtelen haragra gerjedtünk a húgommal, de ő nem akart ezekbe a veszélyes ügyekbe beleavatkozni, én azonban el akartam intézni ezt, az öreg Georgij-al… 18 évesek voltunk, már tudtunk fegyvereket használni, én a pisztolyokkal, puskákkal bántam jól, vagyis a lőfegyverekkel. Már kiskoromban is meglátszott ez, amikor csúzlival lövöldöztem a főtéren a madarakat…
Elhatároztam, hogy vagy megölöm Georgij-t vagy rákényszerítem arra, hogy vonja vissza eme szörnyűséges vádakat…
Az éj leple alatt támadtam, a húgom nélkül, aki semmit sem sejtett, s apám tudomása nélkül. Halk puffanásokkal szedtem le a kapuőröket, nem ijedtem meg a vérontástól, csak a cél égett bennem, ami vezérelt, ami motivált. Georgij villája nem volt messze a miénktől, sokszor elhaladtunk előtte, így tudtam róla pár dolgot. Sokszor láttam, hogy az őrök esténként hol állnak, s mikor van őrváltás. Próbáltam ugyan elkerülni a vérontást, de így is 4 őrt sikerült lelőnöm a kertben, mire bejutottam a házba. Ott már csak bénító lövedékeket használtam. Akrobatikus manőverekkel sikerült kikerülnöm a kamerákat, majd egyenesen bevetettem magamat Georgij szobájába. Az arcába nyomtam a puskám csövét, majd fegyverem kibiztosítására a férfi felébredt, hátrahőkölt az ágyába ijedtségébe.
- Ki vagy te, és mit akarsz?- kérdezte riadtan a sötétségben. Előreléptem egyet. A holdfény megvilágította hosszú, vérvörös hajamat.- Layla?
- Ahogy mondja…
- Mit akarsz itt… egy puskával a kezedben?
- Azt akarom, hogy vonja vissza a vádakat anyám ellen…nincs igaza..apám az a férfi akit anyám örökül választott meg magának…és nem a magafajta mocskos hazudozót…
- Azért te is, elég erős vádakat vágsz a fejemhez… hazudozó, mocskos..
- Én a maga helyében befognám egy puskacsővel a pofámba... - mondtam hihetetlen komasággal. - - hogy dönt? Vagy visszavonja a szavát, vagy nem éli meg a reggelt.
- Nem beszélhetnénk ezt meg? Biztos nem gondoltad át mit teszel, s csak dühből jöttél ide… nyugodj le, aztán majd beszélgetünk.
- Hogy maga milyen gyáva..és még, hogy én a maga lánya vagyok..egy ilyen szánalmas pondrónak… na, ne szórakozzon velem..
- Pedig elhiheted, hogy így van. Anyád egy igen nagy díva volt annak idején, sok férfi akarta, de igazából midig engem szeretett, az, akit apádnak gondolsz, egy hazugsággal nyerte meg, én pedig csak így tudom őt visszaszerezni, ilyen árral. Te és a húgod Reira pedig, az én vérem vagytok, nem annak a szerencsétlen szánalmas nyomorultnak…- mondta megvetően. Ekkor telt be a pohár. Kibiztosítottam a fegyveremet, majd egy erőteljes lövéssel keresztül lőttem a koponyáját. A vér szétfolyt az ágyában. A lövések hallatára őrök robogtak be a szobába, de addigra már nem voltam ott. A ház falán távoztam az erdőn keresztül, egyenesen haza.

- Mit tettél ostoba leány??? - ordított velem apám.
- Azt, ami mindannyiunknak jó..azt, ami lemossa családunk nevéről ezt a mocskot.
- Épp ezzel tetted még mocskosabbá..tudják, hogy mi voltunk…nem tudhatjuk, hogy az évek során milyen támogatói lettek…bosszút fognak állni a fiai érte, és nem is akárhogyan. Nagy veszélyben vagyunk itt… el kell, menne…
- Uram, betörtek a kapun, vagy 30 fegyveres…nem tudjuk megállítani őket.- jelentett egy őrszem.
- Most azonnal futás a hátsó kerthez, ott van a régi kocsi, azzal el tudtok menekülni…- utasított minket apám.
- Nem hagylak itt, én csináltam a bajt, ez az én felelősségem.
- Ez csakis az én felelősségem.. nem tanítottalak meg mindenre…ezért ez az én hibám. Leyla... vigyázz a családodra...ez az első..bármi áron.- ölelt meg, majd kifutott a szobából. Puskaropogás, majd hallottam apámat elterülni a földön, majd a szobaajtóban látszódni kezdett egy vértócsa.
- Futás gyerekek gyorsan!!- üvöltött anya, mire mi bemásztunk a titkos átjáróba, majd utánunk anyám, de már nem tudott követni minket. Megragadták a lábánál fogva, majd visszahúzták, s ott helyben megölték. Könnyeimmel küszködve csak az járt a fejemben, hogy ez az én hibám, és a testvérkémet mindenképpen meg fogom menteni.
- Gyerünk Reira, ne állj meg, ki kell jutnunk, mert, rálátnának!- utasítottam.
- Ez a te hibád! Apa és anya halottak, miattad!!- esett nekem a húgom. - miért kellett odamenned hőst játszani? Most… minden összeomlik körülöttünk.- mondta zokogva. Kiértünk a hátsó kertbe, nem hallottunk idegen lépteket. Megragadtam húgom vállát.
- Figyelj ide Reira. A bűnömet lehet, hogy nem tudom jóvátenni, de téged az életem árán is megvédelek, és ne feledd, hogy erősnek kell lenned bármi is történik. Most pedig pucoljunk el innen.- mondtam majd elindultunk a kocsihoz. Nagyjából már volt róla fogalmam hogy kell vezetni, egy ideig biztosan el tudtunk volna vele jutni. Ahogy haladtunk a kocsi felé, egyszer csak egy ördögi kacajt hallottunk tető felől. Egy hangos suhogás, majd egy hangos sikítás.
-Nővérkééém!!- üvöltött Reira. Elkapta egy háló odafentről.
-NEEEEE!!!- Reiraa!!- ugrottam utána, de nem kaptam el..
- Már mindegy nyomorultak, meghaltok mind.. ez az én bosszúm!!- hallatszódott a hang, ami azon a napon a szívembe vésődött. Reira a hálóban eltűnt a szemem elöl. A szívem arra ösztökélt, hogy meg kell mentenem, de az ösztöneim vezérelték a lépteimet. Hihetetlen gyorsasággal futni kezdtem az erdő felé, egy biztonságos menedéket keresve ahol nem találnak rám. Az egyik nagyobb fa törzse üreges volt, oda bújtam el. Ott vártam fél napot… halkan sírva, magamba roskadva.
~Az én hibám. Megölték őket… miattam..az én hülye önfejűségem miatt..halottak. Reira.. drága kishúgom… Apa..nem tudtalak büszkévé tenni téged...szégyent hoztam rád..sajnálom..papa..papa...- sírtam.
Mikor már biztosan tudtam, hogy elült a veszély, miden erőmet összeszedve besétáltam Szentpétervárra… Az utcák teli voltak emberekkel, de én csak meredten bámultam előre, s fáradt léptekkel sétáltam valahova... nem tudtam magam sem, hogy hova.. csak valahova, ahol segítenek..mert teljesen tehetetlen voltam.. Elfogott a szédülés, az egyik pillanatban előre estem az éhségtől. A következő percekben sorra haladtak el mellettem emberek, mit sem törődve velem, azonban egyszer csak egy alak megállt mellettem, lehajolt hozzám, majd a hátamra fordított. Aggódó tekintete beleégett az elmémbe. Ismerős volt a haja, bár sötétebb volt, mint amire emlékeztem...
- Te vagy az.. az a fiú?- nyögtem halkan.
- Layla?- kérdezte tőlem, én csak bólogattam. Úgy kérdezte mintha ismerne, de hát nyilván hallott rólam mostanság eleget…
- Segíts.. kérlek…- könyörögtem neki.
- De mégis mi történt veled, hol van a húgod, a szüleid?- kérdezte.
- Ők.. halottak..- nyögtem, majd ismét sírva fakadtam… Ő nem válaszolt semmit, csak a karjaiba kapott, s egy kis lakásba vitt, ahol puha ágyba fektetett. Megitatott, megetetett, majd leült mellém várva a magyarázatomat.
- Megöltem a Belotservosky ház fejét, amiért mocskos rágalmakat aggatott a családomra. Erre bosszúból mindenkit lemészároltak.. nekem sikerült elmenekülnöm…de anyámat, apámat és a húgomat, valószínűleg megölték.. - a fiú elborzadt…- sajnálom..de tudnál segíteni..?- kérdtem ismét könnyezve. gyenge vagyok.. sajnálom…
- Hát.. akkor sok siket ahhoz, hogy erősebb légy.- mondta mosolyogva.- hát persze hogy segítek…Azt hiszem először is elkélne hagyni az országot. Okmányok és repülőjegy kell neked… ne aggódj, be tudom őket szerezni, valamint új személyazonosság, ruhák és egyéb..- magyarázta.
- De egy fityingem sincsen...- tiltakoztam.
- Nemrég.. elhunyt az apám…azóta egyedül élek..örököltem egy kisebb vagyont tőle..abból jó pár évig elélhetek valahol máshol, mint egy kis gazdag…és még az is belefér, hogy téged kisegítselek.- mondta kedvesen.
- Köszönöm..- ekkor jutott eszembe, hogy nem is tudom mi a fiú neve…- ömm..mi is a neved?
- Brandon.- mondta mosolyogva.
- Köszönöm… Brandon…
A következő napokban csuklyában jártam, hogy nehogy észrevegyenek, minden titokban ment, míg végül egy hónap alatt meg is lett minden, ami kellett ahhoz, hogy egy másik országa menjünk. A választott ország… Amerika… Brandon egy végtelenül kedves srác. Bár nem sokat tudtam meg róla, segítőkészsége arra ösztönzött, hogy bízzak meg benne. Így lettünk társak.
Brandon vett egy tetőtéri lakást New Yorkban, külön terasz, sőt edzőterem. Csodálkoztam, hogy mennyire megerősödött az óta, mióta találkoztunk. Értett a fegyverekhez. Különleges, és egyedi fegyvere egy lézeres íj volt, mellyel bármilyen apró kis célpontot eltalált. Egyszer ezzel ölt meg egy legyet… mert zavarta…
- Tessék, azt hiszem ez illik hozzád.- nyújtott oda nekem egy hasonló puskát, mint ami otthon volt nekem. Lézeres célkereszt, hosszú csővel, rendkívülien szép bőr markolat, tökéletes kivitelezésű minta és forma. Hihetetlenül megtetszett.
- Ez itt Sasszem… kivételes darab, szóval vigyázz rá.
- Meglesz. De miért annyira kivételes darab?- kérdeztem.
- Azt hiszem jobb, ha a saját fegyveremen prezentálom.- mondta, majd megfogta az íjat, ami lila lángokba borult.
- Jó ég.. mi ez?- kérdtem csodálkozva.
- Ez az én végső akarat lángom, ami beborítja a fegyverem, ezáltal felerősíti azt.
- És nekem is van ilyen végső akarat izé, bigyóm?- kérdtem értetlenkedve.
- Persze. Nem tudom pontosan, hogy te milyen fajta lángot képviselsz, de próbálkozzunk ezzel.- mondta majd odanyújtott, egy kis ezüst gyűrűt. Egy napocska volt rajta.
- Mi ez óvoda? Nem hordok napocskás ékszert…
- Ez több annál. Vedd csak fel.- utasított. Felvettem a jobb kezem középső ujjára, de nem történt semmi..
- És most?
Szedd össze a gondolataidat, és koncentrálj magadra, a céljaidra, vágyaidra, mi a te… végső akaratod? Visszaemlékeztem a múltamra.. és a jövőbeli célomra is…hirtelen a gyűrűm fölött kis citromsárga, csillámló lángocska gyúlt ki.- jól gondoltam…nap típusú vagy. A fény… a sugárzó fényesség... - mondta.
~Még hogy én fény... hisz eddig csak sötétséget hoztam mindenre…
-A továbbiakban azon kel ügyködnünk, hogy a lángodat felerősíthessük, utána már bátran munkába állhatsz.
- Munkába?- kérdeztem meglepetten.
- Igen… fejvadász leszel. Jó pénzt kaphatsz érte.
- Hogy én embereket öljek?
- Ugyan Layla.. enged el a múltat, és koncentrálj a jövőre..- fogta meg közbe a vállamat.
- Az én célom az volt, hogy megbosszuljam a családom..
- Ki akarsz kezdeni az orosz maffiával? Megőrültél? Azok vérbeli profik. Két perc alatt kicsinálnak... Annyi sem.. Még ha te leszel a legjobb fejvadász, akkor is kevés vagy ehhez… egyedül biztosan… átérzem a fájdalmadat, de épp ideje felfognod, hogy az elhamarkodott döntések nagy árat követelnek… keresni fognak, de amikor meg találnak nem egy kislányt fognak találni, hanem egy nőt. Egy vérbeli profit, aki tárt karokkal fogja őket várni, a legerősebb fegyverrel a kezeiben. Higgy benne, és én... segítek..- mondta mosolyogva. Azoknak a szempároknak nem tudtam ellenállni… Meghatódottságomban szorosan átölelt Brandont.
A végső akarat láng edzése jól ment. Én Nap típusú voltam, ő pedig felhő. Kissé ellentétében álltunk, de jól kiegészítettük egymást az edzések során... és...én..próbáltam közeledni hozzá, de ő valamiért távol akarta tartani magát tőlem...pedig amikor sokszor elpirult. Az igencsak árulkodó volt. Igyekeztem a munkára, az edzésekre koncentrálni. Brandon elmagyarázott mindent, a gyűrűket, hogy honnan valóak, a típusokat, azt hogy hogyan lehet az erejüket kihasználni, s én csak úgy ittam a szavait... Ő az én megmentőm. És lassan de biztosan, belehabarodtam...
- Tudom, hogy mit érzel... - vetette fel hirtelen a témát.
- Hogy érted ezt?- kérdeztem, ártatlanságomat tettetve.
- Tudom, hogy belém habarodtál...de...- sóhajtott nagyot.- ez csak legyengítene minket. Tudod, azt mondják, minél több embert szeretsz annál gyengébb vagy. magyarázta, de az arcom már így is olyan dühös volt, hogy majd felrobbantam. - ne érts félre... Layla ... - jött oda hozzám majd megfogta a kezem.- ki ne szeretne téged. én meg végképp..de...nem hagyhatom, hogy emiatt elgyengüljünk...kérlek, érts meg...veszélyes..ha ennyire függünk egymástól..mert ezt kihasználatlanja az ellenség..értesz? - kérdezte a csillogó szemeivel.
- Értelek.- mondtam elpirulva. Igazából tényleg megértettem. Ha például az életével zsarolnak, vagy hasonló akkor ne kössön gúzsba, hogy a szerelmem.. de sajnos ezen már nem tudtunk változtatni... Ez a veszély már fent állt...Két évet töltöttünk együtt. Közösen edzettünk, dolgoztunk és éltünk. Mégis.. soha egy csók, vagy semmiféle gyengéd érintést nem kaptam tőle. Csak piros arcokat, és csillogó tekinteteket... Többre vágytam...de azon a napon a legkisebb remény is szertefoszlott, hogy valaha is lesz valami köztünk...
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha kicsit külön dolgozunk..- bökte ki egyik nap.
- Tessék?- kérdtem felháborodva.- mit jelentsen ez?
- Amit a múltkor mondtam...az lesz a legjobb, ha elutazom egy másik ország és ott dolgozom tovább. Már vagy annyira felnőtt, hogy egyedül is meg légy.
~Jogos, hiszen már 20 éves is elmúltam...
- Ez a ház a tiéd. Ne aggódj, fogunk még találkozni.
- De.. de-tiktakoztam.
- Csak semmi de... ezt már eldöntöttem.
- Egyedül..mindig csak egyedül döntesz...
-A te érdekedben!!!- emelte fel a hangját...egy kicsit megijedtem ettől. Nagyot sóhajtott.- Layla ...ez csak érted van. Elutazom Olaszországa...ott megtalálsz, sőt tarthatjuk a kapcsolatot folyamatosan, de nem tesz jót a munkánknak, hogy együtt vagyunk. Külön utakra kell lépnünk... - nem akartam ezt elfogadni, azt viszont be kellett látnom, hogy igaza van. Két nap múlva már Olaszországban volt, én pedig egyedül abban a hatalmas lakásban...a közös lakásunkban. A magány rám telepedett. Beletemetkeztem a munkába, hogy ne gondoljak mindig rá, de azért egy képe rólunk mindig ott volt nálam a mobilomban..Az én Brendonom...borzalmasan hiányzott...A munkám beindult, folyamatosan kaptam a felkéréseket, úgy tűnt sok olyan ember van Amerikában, akiket holtan akarnak látni, vagy el akarnak kapni. Az volt a furcsa, hogy néha még a rendőrségnek is besegítettem a kémkedésben, amolyan kettős ügynök voltam..jó móka volt, mert egy kissé meg tanultam még színészkedni is. A tökéletes kettős ügynök, Red Cat ...ez volt a kódnevem...

- Miss. Red...micsoda megtiszteltetés.
- Mr. Fragotti... ki a következő célpont?- kérdeztem mosolyogva. A fickó csak elvigyorodott ...

Oroszország havas mezőin 4 fekete terepjáró halad előre a hóban. Az egyik autóban egy hosszú, szőke hajú úriember ült. Vodkát ivott, és szivarozott. Egy újságot tartott a kezében, mely angol nyelven íródott...
- Red Cat mi?- nevetett fel...- úgy tűnik nem végeztem alapos munkát...- gyűrte össze az újságot, majd kidobta a hóba.

Yo Vörös macska!!
A következő megbízást kapod tőlem:
- ami - ha - de és hogy szavak elé tegyél vesszőt.
Rengeteg félre gépelés van, rag lehagyás és hasonlók, javítsd az összeset! Ajánlom valami ismerősöddel olvastasd el, ha te nem találod őket!
Ezenkívül az egyéni fegyver megfelelő, nem találtam rajta semmi kivetni valót.
Az előtörténet, hogy mondjam, mondjuk így: nem rossz, van egy két rész, ahol egy kicsit zavaros, de az is javítható, átolvasás után.
Míg nem javítód a fentieket nem fogadom el az előtörténeted.
üdv, G

Üdv G!
Kijavítottam a vessző, és helyesírási hibákat, azonban nem értem, hogy melyik furcsa részekre gondoltál? Kérlek nevezd meg őket, és akkor átgondolom, és újraírom.
Köszönöm: Cat

Elnézésedet kérek, hogy megvárakoztattalak.
(már korra reggel elolvastam az előtörténetet újra csak nem tudtam géphez ülni, ezért nem válaszoltam eddig.)
Ahogy néztem szinte javítva lett mindegyik. Ami maradt abba meg nem fogok belehalni, ha nem kötök bele.
Viszont felhívom a figyelmed, hogyha így fogsz írni kalandokat, küldetést vagy bármit, ez miatt kevesebb fv járhat vagy nem engednek addig tovább posztolni míg nem javítod
Ezt majd úgy is megtapasztalod ^^
Ezenkívül, ahogy írtam az előtörténet nem rossz nekem van egy olyan érzésem, mintha olvastam volna, vagy láttam volna valami hasonló befejezésű sztorit, de így is tetszik. Gondoltam megemlítem.
Ja igen a zavaros részek, bevallom őszintén voltak részek, ahol kissé előretekintettél, ezért volt zavaros, de mikor ismét elolvastam, már tudtam mire fogsz utalni, így kóser. Szóval az nem a te hibád az az enyém.
Na szóval elfogadom az előtörténeted. Sok sikert a játékhoz!
Karakterlapod a következőkel egészítsd ki:
Fiamma voltage 10.000 + 15.000 = 25.000 fv
Yen: 100.000
A pontjaidat a megadott posztban oszd el, ha ez megtörtént és átmásoltam a karakterlapodhoz kezdődhet a játékod ^^

» Reira Redway
» Reira Redway