Reira Redway

/Ellenőrizhetőő!!/

Az első kihívás, avagy
bonyodalom a "piros lámpás" házban
I. Rész

Egy kellemes fürdő felélénkíti a testet, a gyönyörű tetőtéri kilátásról a Naplementével karöltve pedig egyenesen páratlan ez az érzés. A pára rátapadt a hatalmas üvegekre, s lecsapódva folyt szét megannyi kis vízcsepp. Kinyújtózkodtam a hatalmas kádban, majd belemerültem a forró vízbe, hogy lemossam a sampont a hajamról. Egy kis ideig lent maradtam a víz alatt. Ahogy becsuktam a szememet máris Brandon-t láttam meg magam előtt... még a képzeletemben is annyira jó képű volt. A kép a szívemben szinte teljesen éles volt róla... mintha csak itt lenne előttem... Az ábrándozásomból a telefonom csöngése ébresztett fel. Gyorsan a készülék után nyúltam, majd hirtelen fel is vettem azt.
- Hallo?!
-Leyla? Én vagyok az.- mondta a hang. A hang, amit azonnal felismertem. Az adrenalin gyorsan terjedt szét a testemben, s egy két pillanat múlva a szívem úgy kalimpált, mint egy megvadult harang.
-Brandon!-mondtam örömittasan.
~Telepátia!!!
-Hogy vagy? Milyen a napsütötte Olaszország?-kérdeztem...
- Nagyon, nagyon meleg van. És te, jól vagy New Yorkban? Minden rendben?
- Jól vagyok. Csak... borzalmasan magányos vagyok... nélküled. Nagyon hiányzol..- mondtam elszomorodva. Egy pár perces hallgatás következett, majd Brandon újra megszólalt.
- Te is nekem...- bökte ki végül, mire teljesen elpirultam a vonal másik végén.
- Akkor gyere vissza!- mondtam hirtelen.
- Tudod, hogy nem lehet, így vagyunk biztonságban. Hogy megy a munka? Tudsz megbízásokat szerezni?- kérdezte nyájasan, de abban a pillanatban az arcom olyan vörös lett a méregtől, hogy kinyomtam a vonalat és elhajítottam a kis készüléket, ami métereket csúszott a csempén. Hatalmas sóhajtottam, majd a sóhajtás kíséretében megeredtek a könnyeim. Láttam az arcomat a víztükörben, és szégyelltem magam, amiért az érzéseim így elgyengítenek...
~Ez is csak Brandon igazát bizonyítja...
Lógó fejjel kószálódtam ki a fürdőből, a Naplemente otromba színfolyamnak tűnt, a kilátás a városra pedig eszembe juttatta New York sötét oldalát... és elundorodtam tőle... Már akkor megbántam a tettemet, amikor lecsaptam a kagylót. Hallgatni akartam még a hangját... bármiről, csak meséljen nekem... hogy érezhessem őt egy kicsit. De e helyett felkaptam a vizet és most biztosan csalódott bennem... még mindig túl naiv vagyok...
Hálóköntösömben rávetettem magam a bőrkanapéra a TV előtt. Egy törülközővel próbáltam szárítgatni a hajamat, miközben bekapcsoltam a TV-t. Épp a hírek mentek benne.
- Jó estét kívánunk! Adam Braker vagyok. Híreket mondunk. Mai nappal nyílt meg New York belvárosában a Red Lamp nevezetű szórakozóhely, bordélyház, klub és bár. Az új szórakozói egység már most hatalmas látogatottságnak örvend, a nyitás után több kilométeres sorok kígyóznak az épület előtt. A bejutás csak 18 éven felülieknek engedélyezett, de vannak, akik ennek ellenére is próbálkoznak. A tömeg addig nőtt, hogy rendőri segítségre volt szükség az emberek biztonságos útbaigazítására. A szórakozóhelyet Mrs. Stefani Blockenhole üzemelteti, a híres üzletember Stefan Blockenhole felesége, aki nemrég érkezett New Yorkba. Hogy miért ilyen népszerű a nyitás után pár órával ez a hely? Nos, bátran látogassák meg, ugyanis a létesítmény több mint ötszázezer embert képes befogadni. További híreink...
Ebben a pillanatban újra megcsörrent a telefonom. Azt hittem Brandon az.
~Lehet, hogy ő akar bocsánatot kérni tőlem?- csodálkoztam el. Felvettem a telefont.
- Hallo?
- Jó estét Miss. Redway. McWilliams ügynök vagyok, egy felkéréssel fordulok önhöz.
- Milyen ügyben?- csillant fel a szemem.
- Gondolom látta a híreket.
- Igen, illetve csak most kapcsoltam be a TV-t. Melyik hírre utal?
-A bordélyházról van szó. Mindegy, jöjjön el holnap 9-re az F. B.I. Épületébe és keressen engem, a részleteket holnap elmondom. Köszönjük, és jó éjt.
- Jó éjt.- mondtam, majd halk sípolás. Kerek szemekkel ismét a képernyőre meredtem.
~Mi a fene lehet ezzel a bordélyházzal..semmi különös nem volt benne. Na, jó maximum annyi, hogy nagyon sok ember rohamozta meg pár óra alatt...és miért az F.B.I kér fel, pont engem...? Eléggé gyanús még ez a dolog...- gondoltam magamban.
Másnap reggel el is mentem ehhez a bizonyos McWilliams ügynökhöz. Az F. B.I. Épülete hatalmas volt, ügynökök és aktakukacok rohangáltak fel alá. Lehet, hogy kicsit kitűntem az egyszerű farmernadrágos, fekete trikós stílusommal. Mikor odaértem egy magas, kopasz, fekete bőrű férfi fogadott. Napszemüveget viselt, ami eléggé zavart, mert így nem láttam hova is néz igazából...
- Jó reggelt Miss. Redway.- köszönt nekem illedelmesen, majd kezet ráztunk. -kérem, kövessen.- mondta, majd elindultunk felfelé pár emeletnyit, aztán jó sokat sétáltunk egy irodáig.
~Ez egy labirintus..- gondoltam magamban. Egy hatalmas, üvegfalú irodánál lyukadtunk ki, melyből kilehetett látni, de be nem.
- Kérem, foglaljon helyet.- kínált ülőhellyel. Letettem magam a bőrfotelben, ő maga pedig az asztal másik oldalán foglalt helyet, velem szemben. Hátradőlt, majd belefogott a magyarázatába.
- Nos, Miss. Redway. Egyből bele is csapnék a közepébe. A megbízás egészen egyszerű. Be kell szivárognia a Red Lamp nevű szórakozóhelybe. Egy alkalmazott lesz, már mindent elintéztünk önnek. A feladata igencsak egyszerű. Férkőzzön Mrs. Stefani Blockenhole kegyeibe. Legyen a bizalmasa, és tudjon meg minél többet róla, a céljairól, terveiről, hogy miért itt építette meg a clubját. Tudjon meg minél több információt. Remélem menni fog.
- Hát hogyne.- mondtam magabiztosan. - mondhatni ez a specialitásom, kettős ügynöknek lenni gyerekjáték. de miért kell ehhez egy külsős?-kíváncsiskodtam.- nincs az F. B.I.-nak egy csinos ügynöke?
- Az igazság az, hogy nincs. Legalábbis az ilyen feladatokra nincsen bevethető ügynökünk... Ön pedig gyakorlott az ilyesmiben, és elég sexy ahhoz, hogy teljesen beolvadjon.- magyarázta.
-Kösz. És milyen munkát vállaltam el?
- Táncosnő lesz.....

New York füstös utcái még nem voltak teljesen ismertek a számomra. Egy kis cetlire kapartam rá, hogy hol is van ez a nyomorult club, de az Istenért sem tudtam rábukkanni az utcára.
~ Az a nyomorult McWilliams... ha kamu az egész megölöm...- szitkozódtam magamban.
Meggyőződésem volt, hogy közel járok, mert csinos hölgyikék libegtek el mellettem, majd amikor kiértem az utcából, amin sétáltam, megláttam a nagy, világító táblát a tetőn. " Red Lamp". A bejáratot hangulatos lampionok díszítették, a bojtos függönyszerű ajtóról nem is beszélve. Körbe az ajtón, egészen a feliratig pedig arany kovácsoltvas díszítés világított a piros fényben. Egyre jobban kezdett ez a világ beszippantani. Felidézte bennem azokat az estéket, amikor Reirával belógtunk egy sztriptíz bárba, amikor apa az ügyfeleivel ott próbált tárgyalni, de a papa nem vett észre minket. Valami hasonló volt, és már akkor lenyűgözött a sok csillogó cucc, a díszletek, a cigarettafüst.
Kissé félve léptem be, de ami odabent fogadott... Igaz, már bejutni sem volt könnyű, igazi hadsereg vonult fel és torlódott befelé, magával sodorva engem is. Bent valami egészen más világ fogadott, mint amit New York utcáin megszoktam. A hatalmas tömeg miatt alig lehetett elférni, de azért rendesen körül lehetett kémlelődni. A falakat vörös selyem, és különböző anyagok borították. Festmények meztelen nőkről, hangulatos lámpácskák, egymástól egyenlő távolságra. A mennyezet közepéről, hatalmas kristálycsillár lógott le, mely, lassan de biztosan körbefordult a tengelye körül, fényt vetve mindenre, ami a környezetében volt. A levegőben cigarettafüst, füstölök és vízipipák különböző illatú aromái keveredtek. A helység végében hatalmas fa színpad állt, mögötte érdekesebbnél érdekesebb díszletek, na meg persze egy hatalmas, hullámosan vart vörös függöny.
~Mint egy érdekesen ábrázolt színház...- gondoltam magamban. A színpad előtt tömött sorokban, kis asztalkáknál fogyasztottak a vendégek, oldalt hosszú bárpult, csinos kis bárszékekkel. Tiszta heringek háza volt, mégis a levegő illata a látvány, a csillogás, a világ, amibe akkor csöppentem, mint egy nagy teljesítményű porszívó, már el is nyelt...
A színpadon felgöngyölődött a függöny. A reflektor a kilépő nőre világított. Az a nő egyszerűen gyönyörű volt... Derekáig érő ébenfekete haja ide-oda lobogott. Homoróka alakját nem rejtette véka alá, kecsesen domboruló melleit és fenekét is kihangsúlyozta alig takaró öltözéke, mely csekélyen egy szoros, vérpiros flitterekkel vart fűzőből, egy fekete tangából, és egy rubin ékkövekkel kirakott piros magas sarkúból állt. Karján arany karika karkötők csilingeltek, vékony ujjain, vörös bizsu gyűrűk villogtak, körmei szépen ápolt műkörömnek tűntek, melyek feketére voltak mázolva, vörös kis csillogó kövecskékkel. Sminkje a helyhez mérten volt kirívó, ugyanakkor mértéktelenül nőies és magával ragadó. Mélyvörös rúzs, tenger fekete szemfesték, és pipacsvörös szemhéjfesték. Hatalmas szempilláival érzékien pislogott. A zene a színpad előtti árokból szűrődött felfelé. Élő zene volt, ami még inkább megadta a hangulat alapját. Rázendítettek, majd a hölgy énekelni kezdett. A hely egy pillanatra mintha megállt volna, az én szívemmel az élen. A nő hangja betöltötte a helyet. A dal kéjjel, bájjal telt volt. Kirívó, mint ő maga, erotikus, misztikus és oly mértékben foglyul ejtett, hogy a lábaim földbe gyökereztek. A nő teljesen ritmusra mozgott, a táncosai is hasonló ruhát viseltek, mint ő maga, és körültáncolták a nőt, aki lejtsen betöltötte a színpadot. Valami azt súgta, hogy ő a ház úrnője, ő a Madame itt, ő az, akit én keresek.
- Hé, segíthetek valamiben?- kérdezte egy hang. A bárpult előtt álltam, onnan bámultam az előadást.
-Öm én...- dadogtam, nem akartam levenni a szememet a színpadról.
- Jaj, értem, semmi gond, nézze csak végig.- mondta nyájasan. Egy férfihang volt. A nő ide-oda rázta formás csípőjét, lehajolva minden láthatóvá vált. Terpeszek, láblendítések, igazi akrobatikus mutatványsort mutatott be, de a zene és a hangulat leplezte a helyzet nehézségeit. Hatalmas vastapsot kapott, virágokat, és néhány bankó is repült a színpad padlójára.
- Ez valami eszméletlen volt.- mondtam levegő után kapkodva.
- Ugye?- mosolygott a fiú. Fekete haja volt, csinos fekete kalapot viselt, amit kissé oldalra húzva hordott. Fehér trikóban volt. A poharakat törölgette.- adhatok valamit?
- Oh, ha már itt vagyok egy Martynit kérek, jéggel. Köszönöm.- mosolyogtam rá.- és ő pontosan ki is?- kérdtem az előző fellépőre utalva.
- Még nem ismered? Ő a ház királynője. Stefani.
- Stefani Blockenhole?
- Ahogy mondod. De nem hívjuk a hivatalos nevén, vagy, hogy Mrs. Az túl hivatalos. Csak főnök, vagy Stefani. Ő is egy közülünk, de azért ő a vezetőnk.- magyarázta a fiú.- amúgy Eric vagyok. Úgy láttam, mintha kerestél volna valakit az előbb, vagy nem jól láttam?
- Ja. De. Igazából... munkára jelentkeznék.
- Oh, akkor azt hiszem, ezt nem a pultnál kell megtenned. Hátul keresd meg a főnököt, ha ráér, biztosan beszél veled.
- Kösz.
- Sok szerencsét.
Eric kedves fiúnak tűnt, bár jóval idősebb lehetett, mint én, és nem volt olyan sársom, mint Brandon...
Nagy nehezen sikerült átnyomulnom a tömegen, és eljutnom az öltözőkhöz. Stefani épp egy fiatal sráccal beszélt.
- Stefani édes, isteni voltál, mint mindig.
- Dave, nem kel a nyalás, de kösz.- oltotta le a tagot. - remélem, már mindenki kész van a következő fellépésre, mert Michelle jön, és nem szereti, ha megvárakoztatják..- indította útjára a többieket. Egy újabb előadás. Stefani fel alá rohant, észre se vett, pedig többször meg akartam szólítani.
- Édes kis szívem te mit keresel itt, hátul?- jött oda hozzám Dave.
- Jaj, én, Stefanival szerettem volna beszélni, a munkával kapcsolatban.
- Munka...- elgondolkodott.- Stefiiiiii- ordította el magát.
- Mi a búbánat van?- ordított vissza a ruhatengerek között.
- Egy lányka keres munka ügyben.
- Jól van, mindjárt csak beakadt a cipzáram.- magyarázkodott, majd kisvártatva előbukkant. Közelebbről még gyönyörűbb volt.
-Melyik állás?- tért rá a lényegre.
-A táncosnői.
- Háttértáncosom van elég. Más?- kérdezte szigorúan. Zavaromban nem igen tudtam mit kitalálni hirtelen.- tudsz énekelni?- kérdezte.
- Én. nem vagyok gyakorlott énekes, kiskoromban...
- Tudsz vagy nem?- szakított félbe durván.
- Tudok.
- Akkor a következő számot te énekled, ez a felvételi próba sok sikert.- nyomott a kezembe egy kottát majd elviharzott.- aggass rá valami göncöt Dave!!- kiáltott a távolból.
- Mennyi időm van nekem erre?- kérdeztem kétségbeesetten.
-A következő előadás után van egy órás szünet, addig meg tudod tanulni a szöveget.
- Jó az egy dolog, és az ének?- válaszul csak egy mp3-mas lejátszót nyomott a kezembe...
- Sokra megyek vele.
- Odafent van egy üres szoba, sipirc, gyakorolni. 20perc múlva felviszem a ruhádat. Látva téged elég lesz neked valami aprócska is.
A fenti részleg elitebb volt, sokkal egyszerűbb, mint a lenti, de még ez is valami mesebirodalomnak tűnt. A benti szobából alig lehetett hallani a lenti előadást, így tudtam gyakorolni. Nem volt nehéz szám, de gyors, koreográfia nulla, vagyis nekem kellett valamit kitalálni, vagy ott helyben imprózni. Elég kemény felvételi vizsga... Dave 20 perc múlva egy mini, fekete bőrnacival, egy vörös bikinivel és egy vörös tűsarkúval rontott be.
- Ez jó rád, biztos vagyok benne. Na, megy a szám?
- Hát. a szöveg megy, a dallam is... megyeget.
- Csak magabiztosan.- mosolygott rám, majd kiment. Ahogy gyakoroltam, az asztalon egy cicafüles hajráfot pillantottam meg. A tükörbe nézve pont passzolt a ruhámhoz. Háromszor elpróbáltam minden nélkül, és jól ment. Tiszta, tökéletes, a koreográfiát pedig Stefani előadása alapján csináltam. Ritmusra mozgás, has be, fenék mellkas ki. Csípőrázás és a hasonlók. Hisz végtére is ez egy olyan hely, ahol fontos a külső, sőt lehet ez a legfontosabb, hogy jó sok legyen abból, amit kilehet rakni... A szobában lévő sminkekkel próbáltam magam még inkább odaillőnek feltüntetni, a körmöm már eleve piros volt, tökéletesen passzolt mindenem mindenhez.
- Muncika te jössz!! Két perc!!- kiáltott Dave, mire letrappoltam a cipőmben, remegő lábakkal. A táncos lányok fintorogva néztek rám, hogy mit akarok itt, mások már előre kuncogtak, hogy beégetem magam. Stefani karba tett kezekkel állt a függöny mellett, kemény, komoly arccal.
- Ha elrontod vagy elesel, esetleg tényleg nagyon lebőgsz, lehúzom a függönyt és gyere be...- taglalta, hogy ha leereszti, a függönyt nem vagyok felvéve... Odakint emberek hangos moraja hallatszódott. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom ököl méretűre zsugorodott, a lábaim remegtek. Ezt éreztem, mielőtt a színpadra léptem volna. Azonban, ahogy kiléptem, mintha megbabonáztak volna. Az idegesség egyszeriben eltűnt, nem maradt más csak az érzés, hogy engem bámulnak, a csillogás, a reflektorok kellemes meleg fénye. Ahogy lecsuktam a szemem láttam magam előtt Brandont.
~ Ezt neked éneklem...
Mikor megláttak elnémultak, s arra vártak mikor kezdődik el a dal.
- Mindent bele vörös macska!!- kiáltott egy már kissé részeges férfi, aki először a vörös hajamat és a macskafüleimet pillantotta meg. Néhányan elnevették magukat, néhányan egyetértően kurjongattak. Ez magabiztosságot adott.
~Vörös macska mi? Jó kis becenév...
A dal az én énekemmel kezdődött, csak később kezdett bele a zenekar. De ahogy a zenekar is bekapcsolódott, ahogy a ritmus a lábam alá kúszott feloldódtam, s megszűnt körülöttem a világ. Csak én voltam meg a színpad, és az érzés. Csípőrázás, mellbedobás, és az elmaradhatatlan hajrázás, ami még sexysebbé tette a dolgot, mert ezeknek erre fájt a foguk. Ez az egész lényege, hogy felpezsdüljön az emberek vére... A mozgás, a zene, az ének briliáns volt, minden tökéletesen ment. A végén pedig nálam sem maradt el a vastaps. Mikor visszamentem Stefani már várt, s nem mondott semmit, csak a kezét nyújtotta.
- Üdv a Red Lamp csapatában.- mondta majd továbbment. A lányok ujjongva jöttek oda hozzám.
- Hogy tudsz, ilyen erővel énekelni, mondd?-kérdezgettek. Én magam sem hittem el ezt a csodát, eszméletlen érzés volt a siker . Aznap már nem kellett többször énekelnem, hazamehettem, de másnap kora reggel bekeltett jönnöm próbálni az új dalokat.
Tényleg korán. Hajnali 6 sem volt, de Stefani, mint aki teljesen kipihente magát magyarázta nekem mit hogyan csináljak.
- Figyelsz te rám egyáltalán?- kérdezte felháborodva.
- Persze...- ásítottam nagyot.- de nem vagyok hozzászokva a hajnali Napfényhez.
-Á szóval ez a bajod... Látod Stellát? Ma ment haza hajnali fél 4-kor. De itt van, mert etetnie kel a két gyerekét... A helyedben csöndben maradnék..- mondta. Erre kicsit elszégyelltem magam.
~Milyen nyomorult vagyok...- gondoltam. Kimentem a mosdóba, hogy felfrissítsem magamat. Kicsit jobban lettem. Igazából aznap csak a koreográfiát tanultam a tegnapi dalhoz, mert aznap is azt kellett előadnom.
Aznap este is ugyanolyan jó hangulat volt. Mindenkinek rengeteg dolga volt, az összes lány fel alá rohangált. Stefaninak is rengeteg mindent kellett intéznie. Amikor már megvolt az előadásom, Erichez mentem oda beszélgetni, bár neki is volt elég dolga, jobban gondoltam, ha nála kezdem a kérdezősködést.
- Mi az? Szüneted van?- kérdezte nevetve.
- Hát, mondhatjuk úgy is. Most nincs ódahátul rám szükség, gondoltam meglátogatom a szomjoltó ifjút. Jut, eszmbe, egy üdítőt lökj ide légy szíves.
- Milyen laza lettél... Tegnap még egy ijedt kislányka voltál...
- Az tegnap volt. Amúgy te hogyan is kerültél ide?
- Körülbelül, mint te. Csak én nem tudok énekelni.- nevetett. - ehhez értek. Kiszolgálni.
- Értem.- bólintottam. - és amúgy mit tudsz a főnökről?
- Miért érdekel ő ennyire? Mondjuk az elsőnek is láttam, hogy egyből lehidaltál tőle... egy egyszerű végtelenül kimért nő.
- Úgy hallottam van egy férje is...
- Volt... Mikor idejött már elvált... lehet azért lett ennyire kemény, hogy leplezze a fájdalmát.
- Szerette a férjét?
- Hát, néha látszik az arcán valami rejtélyes szomorúság, szerintem ebből fakadhat. Amúgy, ne haragudj, de most megyek, hozok még be pár kartont.
- Igen persze. Én is megyek.- mosolyogtam, majd visszamentem a színfalak mögé. Stefani a függöny mögött állt. Mikor megláttam az arcát az jutott eszembe, amit Eric mondott... igaza volt. Lesütött szemekkel bámult maga elé. Mintha nem is itt lenne.
- Stefani.- mentem oda hozzá, s rámosolyogtam. Az arca egyből átalakult komollyá.- minden rendben?
- Miért ne lenne? És te miért itt vagy? Készülődnöd kéne...
- Persze, tudom. Rendben, megyek...
- Stefiii... Jött egy csomagod.- robogott be Dave.
- Mi ez?
- Nem tudom, de van súlya.
- És kitől?
- Nem tudom. Én csak..- Stefani átvette az egyszerű barna papírba csomagolt dobozt, és kereste rajta a feladót, de egy szem írást nem talált rajta...
- Ez nekem furcsa...- mikor beleszagoltam a levegőbe... nem a megszokott illatokat éreztem, illetve volt egy, ami nem oda tartozott.
- Stefani megnézhetem én is?- kérdeztem, de mér kivettem a kezéből a dobozt, majd a fülemhez nyomtam.
- Hé, mit képzelsz te...
- Le a födlree!!- kiáltottam el magam, majd az ablak felé futottam és kiugrottam rajta, kitörve az üveget.
-Reiraa!- kiáltott Stefani, de abban a percben egy hatalmas robbanás rázta meg a kinti utcát, és a bennlévőket az épülettel együtt. Stefani egyből az ablakhoz rohant és engem keresett a szemével.
-REIRAA!- kiáltott. A füst oszolni kezdett, én pedig feltűntem, ahogy előrántottam a pisztolyomat. Az utca végén egy alakot pillantottam meg, egy feketébe öltözött fickót.
- Állj meg ott, ahogy vagy!!- szólítottam fel, de ő egyből rohanásnak indult.
- Ajj a francba már...- mondtam. Nem volt kedvem futni, de nem volt mit tennem. El akartam kapni azt, aki meg akarta ölni Stefanit. Lőttem párat, de így sem állt meg. Ekkor megálltam, s átalakítottam a fegyveremet a hosszú csövű puskámmá.
- Elkaptalak.-mondtam, majd egy irányított lövéssel eltaláltam a lábát. A férfi hasra esett. Odafutottam, de ekkor egy másik jelent meg.
- Hányan vagyok ti?..- verekedni kezdtünk. Párszor a földhöz is vágott, de végül én kerültem fölénybe.
- Kik vagytok ti, és mit akartatok azzal a bombával?- kérdtem tőlük üvöltve. Ekkor jött egy lövés, amivé eltalálta a vállamat, a szívem fölött. Hátrazuhantam. A vér erősen elkezdett folyni belőlem. Szédülni kezdtem. Az a kettő csak nevetett, majd eltűnt előlem. A világ elhomályosult. Szédültem, falfehér lettem, majd elterültem a földön... s a meleg sötétség végképp rákúszott...
TO BE CONTINUED

Na hölgyemény, elolvastam az irományodat, és meg kell mondjam, hogy tetszett Smile

. Kevéske helyesírási hibát találtam benne, valamint a képet nem tudtam megnyitni, és volt egy színezési hibád. Ettől persze még jó volt, úgyhogy itt a jutalmad is:
szintszer kettő, szorozva hatezer-ötszázzal, az annyi mint tizenháromezer Fiamma Voltage kereken Very Happy

(1*2*6500=13.000)

» Reira Redway
» Reira Redway