Ilaszior - Chiavarone

Fáradtan kelek ki a pihe-puha ágyamból, és megdörgölöm a szememet. Gyorsan felkelek, megmosom az arcom egy kis hideg vízben, majd nekiállok a szokásos reggeli tornámnak. Gyorsan csinálok száz fekvőt, száz hasat, meg egy nagy adag nyújtást. Most, hogy ez is megvan irány a zuhanyzó. Ledobálom a ruhámat, egy tőrt gondosan a szappantartóra helyezek, és belépek a zuhany alá. Langyos vízben zuhanyzok, nem akarom elkényeztetni magamat. Amikor végzek gyorsan megtörülközöm, és felöltözöm. Egész jó idő van, szóval fekete póló és dzseki, meg nyilván fekete nadrág és bakancs. Kaja persze nincs, szóval mehetek le a pékségbe.
A lépcsőházban gyorsan bekukkantok a postaládámba, ahol legnagyobb meglepetésemre egy levél van. Gyorsan kiveszem és beteszem a farzsebembe, majd folytatom utamat. Tíz perc alatt a pékségben vagyok, ahol veszek egy kakaós csigát, meg egy narancslevet, és hazamegyek. Újabb tíz perc alatt már otthon is vagyok, és nekiesek a friss csigának, a kakaó szétolvad a számban, egyenesen isteni. Megmosom a kezemet, ami persze ragad a kakaótól, és gyorsan megiszom a narancslevet, majd rátérek a levélre. Egy lap esik ki belőle.

Kedves Ilaszior,

Lenne számodra egy feladat. Be kéne törni a Niguri utcában található gyárba, és az igazgató irodájából ellopni egy cd-t. Feltehetőleg az íróasztalának a felső fiókjában lesz. A munkáért ötszázezer yen üti markodat. A cd-t hozd a Shikatsau téri Mc'Donaldsba, ott kapod meg a jutalmadat. Az ablak mellett ajtóhoz ülj. Nagyon fontos, hogy ne ölj meg senkit.

Anonim

Mit ne mondjak ennek a feladatnak kurvára örültem. Ezzel megoldódnak a pénzproblémáim, amik újabban felmerültek. És egy betörés... hagyjuk már, rutinmunka. Mint már említettem, jó pár évig betörőként funkcionáltam. Nagyon pite lesz. Mondjuk egy kicsit zavart, hogy nem tudom ki bízott meg a dologgal, de hát ez van.
Elmentem az említett irodaházig, és elkezdtem sétálgatni. Körbejártam, minél több részletet látni akartam. Három méter magas kerítés övezte, tetején szögesdróttal. Szerencsére áramot nem vezettek bele. Honnét tudom? Régi trükk: köpj rá. Ha van benne áram sistereg. Ötven méterenként őrtornyok álltak. Három kapu volt. Egy szolgálati gyalogosoknak, egy szolgálati kocsiknak, és egy a teherautóknak. Az elsőnél fémdetektor és olyan felszerelés-átvilágító masina volt egy bódéban. A másodiknál és a harmadiknál két-két bódé, és rengeteg őr. Viszont magába az épületbe itt lehetett a legjobban bejutni. A teherautókat alaposan átvizsgálták. Hőérzékelő kamerával kívül-belül letapogatták, még alul is. Nekem sajnos nem elég erősek a lángjaim a kamerák átveréséhez. Remélhetőleg ezen a közeljövőben képes leszek javítani. Hallottam olyanról aki képes rá, de én nem tudom megcsinálni. Nem baj, volt már nehezebb dolgom is.
Távolabb mentem két utcányit, és felmásztam egy tetőre. Nem, nem felmásztam a falon, a jó öreg tűzlétra segített. Innen be lehetett látni a kertbe. Körbejártam a háztetőkön, és reméltem, hogy nem vesznek észre. Mondjuk elég messzi voltam, nem tűnt valószínűnek. Bent a kertben annyira nem volt nagy az őrség, összesen két kétfős csapat sétált fel-alá. Nagyon viccesek voltak, ilyen messziről játékkatonáknak tűntek. Szóval a lényeg, hogy hogyan jutok be. Be kell vallanom, nem volt túl sok rés a védelmükön. Azt hiszem maradok a kerítésnél. Utána meg valahogy bejutok.
Este hét, vaksötét., én meg ninja ruhában feszítek az utcán. Csúcsforgalom. Mindenki azt hiszi, ilyenkor a legnehezebb bejutni. Pont hogy nem. A tömeg elnyel. A falhoz megyek, az őrök a toronyból befele figyelnek. Na persze azért segítek magamon egy kis illúzióval. Ha nem is leszek láthatatlan, de kaméleonhoz hasonlóan megváltoztatom a színeimet. Meg egy kicsit elmosom a körvonalaimat, hogy még nehezebben vegyenek észre. Egyik tőrömet lánggal vonom be, és beleszúrom két és fél méternél a falba. Nekifutok, az őrök füléből kizárom a kintről jövő hangokat. Két lépést szaladok felfele, elkapom a tőrömet, és felrántom magam. Bal kézzel elkapom a fal tetejét. Felhúzom a jobb lábamat, és a tőrre állok. Egy tartalék cipőfűzővel alaposan rögzítem a tabimhoz. Most jön a legnehezebb része a dolognak. Átjutni a drót felett. Ehhez nagy mozdulat kell, de félő, hogy észreveszik. Újabb illúzió, újabb hangok. Mindkét őrnek úgy, hogy a másik irányba forduljanak, el tőlem. Bal lábamat a kerítés tetejére teszem. Jobb lábbal ellököm magamat, és felugrok. Átfordulok a kerítés felett, és a fűre huppanok. Bal lábbal, nehogy meghallják a jobb lábamon lévő tőrt. Gyorsan leszedem róla, és elteszem. Első rész kipipálva.
Kétrét görnyedve, a falhoz lapulva suhanok tovább. El a tornyok alatt, nem vesznek észre. Az egyik őr cigizik, és zenét hallgat. Szerencsétlen, ha a főnökei megtudnák... A teherautó lerakodónál vagyok. Nagy, nyílt tér, nem tudok észrevétlenül átmenni. De nem is kell. Gyorsan egy őr ruháját varázsolom magamra, és egy sárga arcát, majd átvágok a rakodón. Egy munkás sem mer megszólítani. Zsír, pont így terveztem. Nézelődök, esetleges veszélyforrást keresek. De semmi, békésen pakolgatják a ládákat. Gondolom egy nézelődő őr elég mindennapos lehet itt. Nem értem, minek ennyi rakomány egy irodaházba, és azt sem minek ennyi őr. De nem izgat, nem amiatt vagyok itt, hogy a cég illegális tevékenységét kutassam. Én is éppen elég illegális dolgokat művelek, nem akarok a rendőrséghez rohanni. Bemegyek egy hatalmas raktárba. Ide hordják be kívülről a cuccokat. A „jelmezem” pont elég ahhoz, hogy ne állítsanak már itt meg. Rengeted doboz van itt, hatalmas a csarnok. Gépek egymás hegyén hátán. Targoncák, csörlők, emelőszerkezetek. Észreveszek egy erkélyszerűséget, ami körbefut a terem oldalain. Fémből van, és egy fickó néz le róla. Olyan magabiztossággal, és biztos tekintettel, amit csak a gazdag, és hatalmas emberek képesek produkálni. Átlagos korú, szőke haja a válláig ér. Ja, és az ujján van egy gyűrű is, nem tudom melyik családé. Mellette egy dagadt fickó állt, és láthatólag nyalt neki. Biztos ő volt a raktár felügyelője. A gazdag intett, és elindult. A dagadt elővett egy zsebkendőt, majd megtörölte izzadt homlokát.
-Ezek szerint minden a helyén?
-Igen uram. De biztos kellünk mi ehhez?
-Igen, biztosan kellenek. Valami kifogása van ez ellen?
-Nincs uram, de... ugye biztosan nem lesz senkinek sem baja.
-Nyugodjon meg, egészen biztos. Kérem, fejezze ezt be. -bementek egy ajtón, nem hallottam a folytatást.
Ezalatt egy ajtóhoz siettem, majd egy kis lépcsőn fel. A táblák sokat segítettek. Megtaláltam az erkély kijáratát egy szobában. Bezártam mögöttem az ajtót, és vártam. Léptek közeledtek, súlyos léptek. Elvigyorodtam, a falhoz lapultam. A raktárvezető. Ráadásul egyedül.
Belépett, becsukta az ajtót, és leült egy székbe. A következő pillanatban mögötte álltam, tőrömet elölről a nyakának szegeztem. Megijedt, de egy szót sem szólt.
-Mit... mit akar? -kérdezte ijedten, a homlokán izzadtság gyöngyözött.
-Hol van az igazgató irodája?
-Kimegy erre a folyosóra, a második kereszteződésnél jobbra, és ott a harmadik ajtó. Minek kell az neked?
-Az magát ne érdekelje.
-Kérem, menjen, csináljon amit akar, de ne öljön meg!
-Nem ölöm, ne aggódjon. -ellépek mellette, és a markolattal tarkón vágom. Hang nélkül összecsuklik, egy darabig még nem fog felkelni.
Kimegyek a folyosóra, gyorsan el a sötétben. Az ajtó nincs bezárva, úgyhogy gyorsan besurranok, és megkeresem a cédét. Nem nehéz, mivel az igazgató az asztal tetején hagyta. Beteszem a ruhám egyik zsebébe, és már itt sem vagyok. Nemes egyszerűséggel kinyitom az ablakot, és körülnézek. Négy méter magasan vagyok, ugyanennyire a faltól. Elég necces lenne kiugrani. Végül kilépek az ablakpárkányra, ujjaimmal kapaszkodva a tetejében. Előhalászok egy fekete selyemzsinórt a ruhám egyik zsebéből, és a zászlórúdra kötöm, ami természetesen ott van az ablak felett. Gyorsan rátekerem a lábamra a zsinórt, és lecsúszok rajta. Oké, ezzel is megvagyok. Gyorsan kimászok a kerítésen, pont úgy, mint ahogy bejöttem, és tempósan sétálni kezdek. Egy futó ember feltűnő az őröknek, egy sétáló nem annyira. Két kis-utcával arrébb egy kuka mögött megkeresem a táskámat, és gyorsan átöltözök.

***

Tizenegyre érek a Mc'Donaldsba. Rendelek egy kólát, és beülök az ablak mellé. A következő pillanatban egy szőke ember ül le velem szemben, az a fickó, akit a gyárban is láttam! Megmarkolom a tőrömet, és az ablakra pillantok, de kint öltönyösök sorfala áll. Csapdába estem, hogy lehettem ennyire hülye!
-Ne aggódj Ilaszior, nem fogunk bántani. Csak azért vannak, hogy nehogy butaságot csinálj. Szeretném, ha végighallgatnál.
-Honnan tudja a nevemet? -kérdezem gyanakvóan.
-Ki küldött a gyárba?
-Ahhoz semmi köze.
-Dehogy nincs. Elvileg is tőlem loptál el valamit.
-Sajnálom, de saját szakállra dolgoztam.
-Kötve hiszem. Az a cédé neked értéktelen.
-Lebuktam. De sajnos nem emlékszem, ki bízott meg, se arra, milyen módon.
-Szóval semmi esetre sem vagy hajlandó elárulni?
-Nem.
-Remek. Tudtam én, hogy te kellesz nekünk! -nevet fel. Nem igazán értem mit akar.- Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy én béreltelek fel?
-Azt, hogy nem hiszek önnek.
-Mindjárt megmutatom. -csettint egyet, mire egy fickó jelenik meg egy laptoppal, és nekem adja.- Az a cédé üres, leellenőrizheted. A levelet amit kaptál én írtam. Milyen megbízó írná alá Anonimként?
Közben leellenőrzöm a cédét. Tényleg üres.
-Mire volt ez jó önnek? -na ez most eléggé felbaszott, úgyhogy jó, ha valami értelmessel jön elő.
-Itt az ideje, hogy bemutatkozzam. Dino vagyok, a Chiavarone család tizedik főnöke. Egyesek csak Ügető Musztángként emlegetnek. -na most leesett az állam, bár ezt nem mutattam.- Egy teszt volt, az alkalmasságodat tesztettük. A helyzet az, hogy eljutott hozzánk a híre, mint szabadúszó maffiózó. És szükségünk lenne önre a családban. A millefiore családdal való háború következtében nincs elég pénzem és emberem, hogy kiküldjek egy osztagot Tokyoba felügyelni. Ráadásul az feltűnő is lenne. De ha hajlandó vagy csatlakozni, akkor te képviselnéd a család érdekeit itt. Nem kéne együtt dolgoznod senkivel, vagy csak ha nagyon rázós az ügy, és sok pénzt kapnál. Vagy, dönthetsz úgy, hogy köszönöd nem, és megkapod a pénzt. De örülnék, ha csatlakoznál, mert szükségünk van rád. Benne vagy?
Na ezen most elgondolkodtam. Egy család... védelmet jelentene, és lehetőséget a millefiore ellen. Ráadásul ha nem kell senkivel sem együtt dolgoznom... és még többet harcolhatnék.
-Legyen, benne vagyok bossu. -felderül az arca, láthatóan tényleg örül.
-Remek! Akkor üdvözöllek a családunk sorai között Ilaszior! -és egy dobozt nyújt át. Kinyitom, és egy köd lángú gyűrű van benne, a kövön a család címere. Gyönyörű.